A csillagok is hibázhatnak?

kamasz-kritika: John Green - Csillagainkban a hiba című

Farkas Zsombornak hívnak, 17 éves vagyok és Zalaegerszegen élek. Szabadidőmben sokat zenélek és olvasok. Ezeket nagyon szeretem, és úgy gondolom, hogy a kettő nem áll olyan távol egymástól. Mert a zene és a jó könyv teljesen kiragad a hétköznapok világából. De vajon megéri-e elolvasni egy hosszú könyvet, ami lehet, hogy nem is fog tetszeni? Úgy gondolom ezt a kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia... Olvasónk ajánlója a Csillagainkban a hiba című könyvről.

Vannak olyan könyvek, melyeket a borító alapján meg lehet ítélni. Ez nem ilyen könyv. Vannak olyan könyvek, melyeknek a humor az alapja. Ez nem ilyen a könyv. Vannak olyan könyvek, melyek felnőtteknek szólnak. Ez nem ilyen könyv. Vannak olyan könyvek, melyek kisgyerekeknek szólnak. Ez nem ilyen könyv. De vannak olyan könyvek is, amelyeket úgy nevezünk, tudományos szakkönyvek. Ez nem olyan könyv. És vannak szerelmes könyvek is, melyekben mélyenszántó gondolatokat rejtettek el. Ez egy ilyen könyv.

Ugye, mindenki ismeri azt a mondást, hogy ne ítélj elsőre? Nos, én szépen beleestem ebbe a hibába. Először, amikor kezembe vettem a könyvet, könnyelműen azt gondoltam, hogy gyorsan végigszaladok rajta. Megtippelem a végét a hátoldalán található ajánló alapján, aztán amikor elolvastam, visszaviszem a könyvtárba és elfeledkezek róla örökre. Hát nem! A könyv egy hatalmas pozitív csalódás volt. A történet egy 16 éves rákos lányról szól, aki már a végső stádiumban van. Sajnos, én nem nagyon tudtam azonosulni a főszereplővel és ebbe a helyzetbe is nehezen tudtam beleképzelni magam. Ezt nehezítette az is, hogy egyes szám első személyben írta John Green. Ettől függetlenül nagyszerű élményben volt részem.

De vajon miért is tetszett ennyire? Mi volt benne a különleges, ami kiemeli a többi könyv sorából? A humor? Nem mondhatnám. Egy ilyen tragikus élethelyzettel az emberek nem szoktak tréfálkozni. Ebben a könyvben sem a viccelődésen volt a hangsúly, ugyanakkor egy-egy pimasz poén néha előfordult, tökéletesen időzítve és megjelenítve. A poénok nem sértőek, de mégis a betegséget parodizálja ki. Tipikus kamaszhumor. A felnőttek ezt úgy sem értenék. Akkor kinek íródott? Nekünk. Illetve főleg a 15-18 éves lányoknak. Témájában, szereplőiben, stílusában, nyelvezetében teljesen ennek az élet értelmét kereső korosztálynak. A cselekmény izgalmas, egyáltalán nem vontatott, élvezettel olvastam. Jóllehet nem vagyok oda a romantikus, szerelmes könyvekért, ez nem volt túl zavaró.

Amiben nekem nem tetszett, az a könyv az leginkább a szóhasználata. Az író sokszor használ trágár szavakat. Ez nagyon elszomorított, hogy már az irodalmi alkotásokban is találkozhatunk vele. Az igaz, hogy ez a kamasznyelvezet, de ha még egy könyv is erre tanít bennünket, azt én már nem tudom tolerálni. Ezért nem is ajánlanám 15 év alatti gyerekeknek. Ez egyáltalán nem tesz jót a könyvnek. Ami viszont nagyon tetszett benne, az a vége volt. És nem azért, mert végre vége lett. Eddig kevés olyan könyvel találkoztam, aminek a vége ne lett volna elrontva. Sok könyv végét elkapkodják, vagy hirtelen lezárják, és egy tucat kérdést hagynak nyitva. Szerencsére ez a regény kerek, egész. Én a záró részt tökéletesnek találtam. A hatásos, bár egyértelmű fordulat is kifogástalan, jól el van helyezve, és jól meg van írva.

Értékeljünk! Ezt a könyvet sokan imádni fogják, mert megvan benne minden, ami egy kamasznak kell: szerelem, mélyenszántó gondolatok, a gyermeki nehézségek. Bár nekem nem lesz a kedvenc könyvem, de azt leszögezhetem, hogy rendkívül tetszett. Olvasását minden 15-18 éves lánynak kifejezetten ajánlom, de aki elolvassa az nem fog csalódni benne!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek