„A felnőttek világával együtt változnak a gyerekek szerepjátékai”
Peti tűzoltó lesz – Vadadi Adrienn új ovis-könyvének főszereplője ezúttal egy kisfiú, aki nemcsak tűzoltóként, de mentősként és rendőrként is helyt áll az óvodában. Adriennt kérdeztük.
- Peti imádja a szerepjátékokat. Hogyan látod, az évek során változtak azok a szerepek, amelyeket a gyerekek szívesen eljátszanak az oviban? Más szerepmodelleket követnek-e most, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?
- Ahogy a felnőttvilág változik a gyerekek körül, úgy változik a szerepjáték is. Láttam már kislányt babahintáztatás közben, tenyerét a fülén tartva a férjével telefonálni, hogy mikor ér már haza a munkából. Láttam már kisfiút fakockából laptopot építeni, boltos játékban tenyérbetapsolás helyett papírból készült „érintős” bankkártyával fizetni, mosogatás helyett a tányérokat mosogatógép gyanánt egy szekrénybe pakolászni. Vannak dolgok, amik az életkörülmények változásával persze, hogy megváltoztak. De ez természetes, hiszen mi sem teknőben mosunk már, mint ahogy dédanyáink tették. A szerepmodellek is változtak egy kicsit. Mint ahogy a felnőtt világban is tapasztaljuk, az óvodában is közelebb kerültek egymáshoz a női és férfi szerepek. Ma már senki sem akad fenn azon, ha a játékban egy lány a rendőr néni vagy ha egy kisfiú főzi meg az ebédet. De azért ma is inkább a lányok babáznak és a fiúk oltják a tüzet, teljes szerepcseréről szó sincs!
- Lányoknál és fiúknál is nagyon fontos szerepet kap a szerepjáték. A lányok önkéntelenül is az az anyukájukkal, nagymamájukkal azonosulnak, a fiúk pedig az apukájukkal, nagypapájukkal. Egy lánynak természetes a babakonyhában ebédet kotyvasztani, egy fiúnak pedig mindent megszerelni. De valahogy ezek a nőies, férfias viselkedésminták, mintha kódolva is lennének hosszú-hosszú emberöltők óta! Mert ma már egyik fiú sem látja az apukáját puskával lövöldözni, mégis minden fiú ratatázik, ha mással nem, hát a kifli csücskével. A lányok pedig gyűjtögetik a bogyókat a főzőcskéhez, azt sosem látni, hogy babkonzervet bontanak a bableveshez. Szóval szerintem a szerepekre nem rátalálni kell kisgyermek korban, hanem elmélyíteni azokat a szerepjátékban.
Hogy baj-e, ha a fiúk lányos játékokat játszanak? Én szeretem, ha egy fiú babázik, hiszen neki is lesz majd kisgyereke, ha valódi apuka lesz! Jó, ha nem harmincévesen ringat, öltöztet, etetget először kisbabát.
- Változnak a szerepjátékok ahogy a gyerekek nőnek?
- Az óvodás évek alatt sokat változik a szerepjáték. Amíg a kisebbek állatok bőrébe bújva vagy anyuvá-apuvá változva szeretnek szerepjátékot játszani, addig a nagyobbak az életük valóságos szereplői mellett szívesen varázsolódnak mesebeli, csodálatos képességgel bíró lényekké, tündérré, sárkánnyá, boszorkánnyá, királlyá, királylánnyá is.
- Ovis koromban a kisszékre ültetett babával, a szék lábához kötött kutyával jártam vendégségbe anyukámhoz, vagyis a barátnőmhöz. Amíg ő főzött, mosogatott, pakolászott, addig én rendezgettem a kisbabám, nevelgettem a kutyám. Kisiskolás koromban pedig a negyediken lakó barátnőmmel állandóan elveszett gyerekeset játszottunk. Elindultunk sétálni az erdőbe, aztán ránk esteledett és egy barlangba kellett húzódnunk éjszakára. Reggelre aztán már nem tudtuk merre van a hazafele vezető út, így hát ott éldegéltünk tovább az erdőben, vagyis a panelház negyedik emeletén Editke tíz négyzetméteres gyerekszobájában. Bogyót gyűjtögettünk a padlószőnyegen, megküzdöttünk a medvével az emeletes ágyon, az íróasztal alá bújva, leküzdöttük a sötétségtől való félelmünk. Imádtam!
- Végül egy kérdés másik idei könyvedről, a Kockacukor lovassuliról. Tervezel folytatást? A gyerekek nagyon szeretik a mesét, és szeretnék tudni, találkozhatnak-e még Lópacival és Csutival?
- Az Csutitól és Lópacitól függ, hogy súgnak-e még nekem valamit. Majd fülelek!
