Kitálaltak Dániel Andrásról!
Nem könnyű a művészélet. A színpadi előadók állandó figyelemnek vannak kitéve, napról napra teljesíteniük kell, hozni a mindig magas színvonalat. Dániel András legújabb könyveinek középpontjában a Tyúkláb Varieté két legendás sztárja áll: Professzor Porcz és Kalapos Kacsa, most őket kérdeztük sikereikről és a reflektorfényen túli életükről. Elárulták, milyen viszonyban vannak Dániel Andrással, hogyan kezelik az ismertségüket, és szó esik egy béka alakú bronz gyertyatartóról is, ami valamiért kimaradt a most megjelent kötetekből. Kik ők a színpadon túl? Ismerd meg a két előadóművészt közelebbről ebből a személyes hangvételű interjúból!
Professzor Porcz és Dániel András – tudj meg mindent a nem hétköznapi kapcsolatukról!
Kissé meglepő, hogy csak most írta meg Dániel András a történetét, pedig látszik a sok éves színpadi rutin. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
Gyakran előfordul, hogy az igazán jelentős teljesítmények a nagyobb nyilvánosság elől sokáig rejtve maradnak. Talán mert el kell érkeznie egy megfelelő pillanatnak, amikor a közönség már készen áll egy ilyen produkció befogadására. Csak találgatni tudok, hogy Dániel András milyen megfontolásból választott pont engem úgynevezett „könyve” témájául. Ki tudja, lehet, hogy a sikervágy vezette erre. Mint utóbb értesültem róla, eddigi próbálkozásait általános értetlenség övezi az olvasók körében – talán ez egyszer biztosra akart menni. Arra gondolhatott, hogy az én nevem segítségével végre kitörhet az ismeretlenségből. De bevallom, a magam részéről jobban örültem volna, ha egy nála komolyabb szerzőt ihlet meg egyedülálló produkcióm.
Van olyan képessége, ami túl bámulatos volt, és Dániel András ezért nem írta meg? Érez emögött talán kis irigységet is?
Úgy gondolom, hogy képességeim összességében is túl bámulatosak a hétköznapi közönség számára. Az egyszeri néző csak a felszínt látja, és nem tárulnak fel előtte a produkcióim mögött rejtőző igazi mélységek. Attól tartok, ez igaz a szerzőre is. A Tyúkláb Varieté meghívott fellépőjeként csak futólag találkoztam vele, és nem tűnt különösebben meggyőzőnek. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de dicsvágyó, ám felületes ember benyomását keltette, akit túl könnyen megigéz a felszín csillogása. Az előadásomról készült, immár nyomtatásban is megjelent vázlatos jegyzetei alapján úgy látom, hogy inkább a meg nem értés, mint az irigység lehetett az oka, hogy néhány bámulatos képességem végül kimaradt a rólam szóló könyvéből. Bár a szerző ennek kapcsán a kiadójára és valamiféle homályos „terjedelmi okokra” hivatkozott. Na, persze! Mindig a legkönnyebb másra hárítani a felelősséget!
Milyen volt Önök között a munkakapcsolat, és milyen most, hogy elkészült a mű?
A munkakapcsolatunk – már ha annak nevezhető egyáltalán – felületesnek mondható. Kalapos Kacsa, a Tyúkláb Varieté kiváló igazgatója a társulati büfében mutatott be minket egymásnak. Korábban sosem hallottam Dániel Andrásról, úgyhogy kissé bizalmatlanul hallgattam zavaros elképzeléseit egy könyvről, amit rólam szeretne írni és rajzolni. Végül – Kacsa tanácsára – mégsem zárkóztam el az ötlettől. Az igazgató szerint még az esetleg kockázatosnak tűnő lehetőségeket is meg kell ragadnunk, hogy eljussunk a nyilvánossághoz – amiben valószínűleg igaza van! A szerzőt legközelebb a nézőtéren láttam, amint az előadásom alatt végig firkált valamit egy füzetbe. Kicsit bosszankodtam is, hogy miért nem figyel! Én voltam e legjobban meglepve, amikor mégis elkészült a könyv. Mondjuk, olyan is lett…
Árulja el, milyen gyakran látogatja Dániel András a Tyúkláb Varietét, és mi kötheti őt a társulathoz?
Erről keveset tudok mondani. Mivel csak vendég fellépő voltam, a társulat életéről nem sokat tudok. Ahogy elnézem, a Tyúkláb Varieté környékén szép számmal bukkannak fel szokatlan alakok. De ezt nem feltétlenül rossz értelemben mondom! A művészet világa mindent vonz magához, ami extrém, ami szélsőséges vagy legalábbis nem megszokott. Ez alól nem kivétel egy külvárosi – bár a maga módján mégis sajátos hírnévvel bíró – varieté sem. Érthető, hogy az ilyen helyeken szinte nyüzsögnek a mindenféle kíváncsiskodók. Szerintem Dániel András is egy ezek közül. Kalapos Kacsa azt mesélte, hogy rendszeresen jár hozzájuk, beül az előadásaikra, cseveg a büfében, ismerkedik a társulat tagjaival, vagyis mindent megtesz, hogy afféle „bennfentesnek” tűnjön. Állítólag egy alkalommal még munkára is jelentkezett náluk! Remélem, hogy Kalapos Kacsa és munkatársai nem követnek el olyan meggondolatlanságot, hogy alkalmazzák ezt az alakot…
A Professzor Porcz bámulatos képességei című művet itt lehet máris megrendelni!
Kalapos Kacsa, a Túykláb Varieté ünnepelt konferansziéja – de ki ő valójában?
A Csak egy olyan átlagos szerda reggel az Ön igazán intim pillanatait mutatja meg a nagy nyilvánosságnak. Kérte a szerző az Ön beleegyezését? Milyen érzés most visszaolvasni, művész kacsaként (a Tyúkláb Varieté igazgatója és konferansziéja – a szerk.) el tud vonatkoztatni a valóságtól és tudja irodalmi műként értékelni a saját reggelének pillanatait?
Hát, nézze… Szinte magam sem tudom, hány éve dolgozom egy varieté igazgatójaként, így bizonyára érthető, hogy a valóságot már egyre nehezebben tudom elvonatkoztatni az úgynevezett „művészettől” – bár ezt a szót, ha csak tehetem, igyekszem kerülni. Időm nagy részét egy színházi társulat tagjaként töltöm, ahol nincsenek titkaink egymás előtt. Igazság szerint még akkor sem könnyű kilépnem ebből a világból, amikor végre egyedül vagyok otthon. Például gyakran azon kapom magam, hogy fennhangon beszélek, mintha a színpadon állnék, egy képzeletbeli közönség előtt. Ez afféle szakmai ártalom, azt hiszem. Úgyhogy nem tartottam furcsának a szerző ötletét! Arra gondolt, hogy a közönséget, nyilvánvaló módon, izgatják a népszerű művészek hétköznapjai. Hogy szeretnek belesni, úgymond, egy varieté kulisszái mögé. Mutassuk meg hát nekik, hogy végtére is, legbelül a művész is csak egy az emberek közül, még akkor is, ha történetesen kacsa! Ez a gondolat nagyon tetszett, úgyhogy gyorsan kötélnek álltam. Mindössze egy kérésem volt: csak semmi bulvár!
Voltak olyan részek, amikkel vitában állt a szerzővel, és másképp alakította volna a történet szálát? Egyáltalán minden igaz Önről, ami a könyvben megjelent, vagy van, ami a szerző fantáziájának szüleménye?
Mivel nem vagyunk lakótársak, Dániel András az én – néhol talán kissé csapongó – elbeszélésemre támaszkodva írta meg egy átlagos reggelem történetét. Érthető hát, hogy itt-ott a saját képzelete segítségével egészítette ki az általam elmondottakat. De ezt cseppet sem bánom, hiszen így nekem is könnyebb szereplőként viszontlátni magam a könyv lapjain! A történet nagy vonalakban hűen követi azt, amit Dániel Andrásnak meséltem a reggeleimről. Persze kénytelen volt kicsit alakítgatni rajta, nyesegetni itt-ott, meg effélék, hogy végül a közönség számára is élvezhető könyv legyen a végeredmény. Az ő szakmájában ezt a munkát hívják szerkesztésnek, ha jól tudom. Ugyan néhány részlet áldozatul esett ennek a folyamatnak, de hát ez nálunk, a színpadon sincs másképp. Talán egyet sajnálok, hogy a béka alakú bronz gyertyatartómról végül nem esik említés a könyvben!
Eddig is sokan ismerhették Önt a Tyúkláb Varieté színpadáról mint konferansziét, de most a könyvben személyesen Ön került a középpontba. Hogyan éli meg a hirtelen jött ismertséget?
Elsősorban annak örülök, hogy rajtam keresztül végre a nagyobb nyilvánosság is megismerheti a Tyúkláb Varietét. Minőségi produkciót nyújtó, ám külvárosi előadóhelyként mindig is nehéz volt a szélesebb közönséget elérnünk. Most talán ez kicsit változni fog! A hirtelen ismertség talán egyedül Gyjúk barátunknak okoz némi problémát. Ő az előadások során színpadmesterként segíti a munkánkat, vagyis a háttérben dolgozik. Nem csoda hát, hogy még szokatlan számára a váratlan figyelem, amiben a könyv szereplőjeként részesül! Annak idején nem tiltakozott, amikor felvetettem neki, hogy egy közösen talált galacsin kapcsán futólag megemlíteném őt a történetben. Azóta lehet, hogy megbánta ezt. Azt szokta mondani magáról – már amikor megszólal egyáltalán –, hogy az ő egyetlen tehetsége a tökéletes átlagosság. Hát, nem tudom… Úgy tűnik, az olvasók valami egyebet is észrevettek kiváló kollégánk karakterében!
Ha most kérhetne valamit Dániel Andrástól a Tyúkláb Varieté sorozat folytatásával kapcsolatosan, mi lenne az?
Mindenekelőtt talán, hogy egy kicsit kevesebbet lábatlankodjon a próbák során a színpadon. Egy szakmán kívüli jelenléte zavarja a munkánkat, ez talán érthető… Ugyanakkor nagyon örülök, hogy továbbra is foglalkozni szeretne velünk. Jó lenne, ha több könyvben is be tudná mutatni különös társulatunk mindennapjait! Amikor nemrégiben a Netflix akart valami hatásvadász sorozatot forgatni rólunk, én a leghatározottabban ellenálltam. Ám Dániel Andrásban látom azt a figyelmet és – talán nem leszek félreérthető, ha ezt mondom – alázatot, ami garancia lehet arra, hogy a Tyúkláb Varieté életéről írva tényleg a valóságot mutassa be. Azt nem kétlem, hogy bőven tudnánk témával szolgálni neki!
Csak egy olyan átlagos szerda reggel – kosárba vele!
Dániel András Tyúkláb Varieté című sorozatáról készült elemző cikkünket, szakértői ajánlónkat pedig itt lehet elolvasni!
