A hatodik szülinapok...

Interjú: Jeli Viktória és Tasnádi István

cimkék: #interjú #jó könyv #Pagony

Ahogy a most következő interjúból is kiderül, a szerzőpáros valami miatt nagyon vonzódik a hatodik szülinapokhoz. A Dani és megkerült szülinap című legújabb közös könyvük kiindulópontja egy hirtelen jött skarlát. A vagány, izgalmas kalandok olvasása közben minden hatéves magára ismerhet. Barátkozz a szerzőkkel - és a könyvvel!

1, Két könyvetek is a hatodik szülinap körül forog? Honnan jön ez vonzódás? Miért jelentős számotokra pont a hatodik születésnap?

Tasnádi István: - Már majdnem tíz éve, hogy azt találtuk ki Rozi lányunk hatodik születésnapjára, hogy meglepjük egy könyvvel. Vikivel megírtuk, a nagynéni betördelte, a nagybácsi készített hozzá borítót és mehetett a nyomdába. Egyetlenegy példány készült belőle. Aztán nem sokkal később a Pagonynál megjelent a szöveg, némileg átdolgozva – ez lett a Rozi az égen. Dani fiunk nagyon szereti ezt a mesét, kedvenc hangoskönyve a belőle készült rádiójáték. És persze teljesen magától értetődőnek vette, hogy ő is kap majd egy saját mesét hatodik születésnapjára. És igaza lett.

Jeli Viktória: Másfelől érdekes ez az életkor is. Egy hatéves kisgyerek hatalmas változások előtt áll. Az esetek többségében még óvodás, de már az iskoláskor küszöbén. Egy egész világ fordul meg körülötte nemsokára. A két mese tulajdonképpen két belső utazást ír le, a gyerek két nagy találkozását önmagával. Ez minden nagy változás alkalmával megtörténik az emberrel.

2, Milyen saját gyerekkori élményetek van a betegségekkel kapcsolatban?

T.I.:- Nekem van bőven, már amennyiben ez élmény, sokat betegeskedtem, kórházban is többször voltam, ma is emlékszem a magas lázzal járó visszatérő rémálmaimra.

J.V.: - Nekem alig van emlékem betegségekről, inkább a feldörzsölt lázmérők és aktív szimulálások maradtak meg. Meg ahogy az anyukám átlát a szitán. 

3, A lázálom sok más  meseregényben megjelenik, mi ihlette a közös regényt?

T.I: - Dani tényleg skarlátos volt 2 éves korában (lehet, hogy valamivel később, Viki ezt jobban tudja), hosszan nyomta az ágyat 39 fokos lázzal, végigcsináltunk vele két antibiotikum kúrát, és nem történt semmi. Akkor ajánlottak egy homeopátiás szert, ami valóban órák alatt hatott. Nem hittem a szememnek. Addig én ezt az egész „hígított, dimanizált semmit” sarlatánságnak tartottam. Persze ez nem egy propaganda könyv, senkit nem akarunk meggyőzni se pro, se kontra, mindenesetre egy valós közös élmény a mese alapja. Hasonlít ebben a Kőmajmok házára, hiszen ez is egy gyógyulás metaforikus története.

J.V.: - Az álom mindig nagyon hálás motívum egy történetben, pláne, ha az a valóságban veszi kezdetét. Jól ki lehet fordítani a megszokott világunk sémáit, ugyanakkor megnyugtatóan fejezhető be, hiszen csak álom volt az egész. Daninak hasonló jellegű könyvet akartunk írni, mint amilyen a Rozi az égen volt, ami egy belső utazást ír le. Ehhez eleve adva volt az álom, mint keret, ezt bővítettük ki a lázálom motívummal. És akkor beugrott az a bizonyos skarlát is. Megjegyzem, a skarlát összes tünetének a neve olyan, mintha egy-egy mesefigura lenne.

4, Ti sokat dolgoztok együtt. Hogyan lehet egy könyvet ketten írni? Mi a bevált  munkamódszeretek?

T.I: - Együtt dolgozunk hosszú évek óta, és nem csak meséket írunk közösen, hiszen Viki szerzőtársam volt a HBO-s Terápia második és harmadik évadában. És hát persze ott van az Időfutár. A módszer nagyon egyszerű: sokat beszélgetünk a témáról, aztán írunk belőle egy bő szinopszist, azt osztjuk fel egyenlő részekre, és mindenki megírja a magáét. A végén közösen összefésüljük a szöveget. Ha szükséges, húzunk vagy hozzáírunk, de nagyon fontos, hogy olyasmi nem történhet a szöveggel, amivel valamelyikünk nem ért egyet.

5, Kinek mi a kedvenc része, illusztrációja a meseregényből?

T.I.: - Nagyon szeretem a kezdő illusztrációt, amikor Dani kuporog a zongora alatt. De kedvencem Köki, fergeteges a pongyolás, hajcsavarós nőszemély figurája. Köki valójában Viki, mivel az alkati szere a Pulsatilla pratensis, azaz a Kökörcsin. Én meg a mogorva sótömb vagyok.

J.V.: - Nagyon szeretem, hogy Dani azt mondja az első fejezet végén, mikor vitorlázik le a kiszakadt dunnából hulló pihék között, hogy “Havazok”. (István mondata. ) A kedvenc illusztrációm pedig a kristályszerkezet-gatyás Sómen és Dani minden formában.

6, Kinek ajánljátok leginkább ezt a könyvet?

T.I.: - Elsősorban annak, aki bírja, ha egy mesének nem csak egyetlen olvasata van. És persze azoknak, akik szeretik a Rozi az égent vagy az Időfutárt.

J.V.:- Mindenkinek, aki kíváncsi rá, hogy hogyan lehet legyőzni a gonosz Tejbajusz herceget és az elvetemült Málnanyelv hercegnőt.

7, Mit tanácsoltok a többi szülőnek, szerintetek mi a legfontosabb, ha megbetegszik egy gyerek? Ti mit tesztek?

T.I.: - Mit teszünk, miután kétségbeestünk? Igyekszünk lehiggadni. Nem mernék tanácsot adni. Úgy érzem, minden egyes esetben mi is tanácsra szorulunk.

J.V.: A nyugalom megőrzése valóban nagyon fontos. Nekem sok-sok évbe telt, mire elfogadtam, hogy a betegségek nagyon fontos részét képezik az életnek. Rozi csodálatos osztályfőnöke mondta mindig, hogy egy betegség kiheverése után teljesen más gyerek érkezik vissza az iskolába. Fontos dolgok történtek vele közben.

8, Újabb közös projekt előtt álltok, ez a hamarosan induló Mini Textúra, meséljetek róla!

T.I: -  Érdekes kihívás volt egy kép alapján történetet kitalálni. A legnehezebb az időkorlát volt, mert hét perces színdarabot még nem írtunk. Kíváncsi vagyok, a bábosok mihez fognak kezdeni vele!

J.V.: - Nagyon izgalmas munka volt! És érdekes volt az is, ahogy egy-egy kép megszólított egy-egy írót. Engem pélául Bogdányi Jakab csendélete, amelyen különböző gyümölcsök és állatok voltak láthatóak. Első látásra semmi különös. De nagyon hamar kiderült, hogy a képen semmi sem az, aminek látszik. Itt minden el van varázsolva… Ott volt a képben egy egész mese.

Hallgasd meg a mese első fejezét a szerzők felolvasásában, kattints a Pagony YouTube csatornájára!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek