"A legtöbb ötlet hirtelen jött"

Ismerd meg Kalas Györgyit!

kepme.jpg
"Tizenöt éve vagyok újságíró, 2003 óta dolgozom az Indexnél, de nagyon sok más helyre is írtam már, így az elmúlt 15 évben napi szinten írok, - igaz nem szépirodalmat, hanem főleg újságcikkeket. A Tilda és a kövér macska a második könyvem... - kezde az interjút Kalas Györgyi, akivel legújabb könyve kapcsán beszélgettünk.

- Mit jelent neked az írás?El sem tudom képzelni, hogy mi mást csinálhatnék még az íráson kívül. Mindig ez volt a munkám, és szeretek írni, bár néha nekem egy kicsit túl magányos tevékenység. Szeretek emberek között lenni, ezért is találtam meg magam ilyen jól a gasztronómia témájában szerintem. Nagyon érdekelnek az emberek.

- Honnan jött az Anyakönyv ötlete?- Az Anyakönyv annyiban más műfaj, hogy heti blogbejegyzések formájában született meg, és abból lett végül két év eltelvével egy egységes könyv, éppen ezért közelebb áll műfajilag az újságíráshoz, mint az irodalomhoz. Az Anyakönyv a terhességemről, életemről, érzéseimről és első kislányomról, Abigélről szól, sokkal személyesebb. 

- És innen hogy vezetett az út a gyerekirodalomba?- Szerencsére a lányaimat mindig érdekelték a könyvek, a nagyobb már egyedül is sokat olvas. Rajtuk keresztül én is megismertem a kortárs, magyar gyerekirodalmat, ami szerintem az utóbbi évek fantasztikus sikertörténete, köszönhetően többek között a Pagonynak is. Éppen nemrég tartottunk egy költészet napi versolvasást az iskolában, és a negyedik osztályban a lányom majdnem összes osztálytársa kortárs költőtől választott verset. Nagyon jó volt látni, hogy ezek a tízéves gyerekek imádják Erdős Virágot, Szabó T. Annát, Varró Dánielt, Kiss Ottót, Lackfi Jánost, annak ellenére, hogy iskolai olvasókönyvükben éveken keresztül alig találkoznak olyan íróval, aki még él, holott nagyon igényelnék, és kíváncsiak rá. De ha nem hozzuk hozzájuk közel az irodalmat, könnyen azt hiszik, hogy az irodalom valami régi, ódivatú dolog. A lányaimmal együtt hozzám is egyre közelebb került a gyerekirodalom. Verseket már írtam nekik régebben, és szerették is. A Pagony, azaz Győri Hanna szerkesztő javasolta, hogy írjak valami hosszabb szöveget, és először nem gondoltam, hogy képes leszek rá, de végül egész könnyen ment és nagyon élveztem!

04_01.jpg

- Nyomozás, gasztronómia, varázslatos elemek… Honnan jöttek ezek a meghatározó irányok a könyvbe?
tilda_es_a_kover_macska_borito_1000px.jpg

- Amikor apukám elolvasta a könyvet, azt mondta, örömmel látja, hogy ő is benne van. Szerepel ugyanis benne egy történet, amit nagymamám sokat mesélt nekem gyerekkoromban. Apukám utálja a halat, még halászlét sem lehetett főzni otthon soha, mert amikor gyerek volt, a testvére, aki a mai napig nagy horgász, az ő ágya alatt tartotta a horgászfelszerelését. Egy másik történet pedig a nagypapámmal történt meg, aki három napig nem tudott enni, amikor a nagymamám elutazott, mert nem tudta kinyitni az ételhordókat. Ezzel azt hiszem jól összefoglaltam, honnan jöttek az élmények könyvben. Nagyon sok személyes részlet van benne, a tacskó a nagylányom, Abigél tacskó-mániájából adódott, a Tilda név pedig másik kislányom, Matild nevéből ered, bár meg kell jegyeznem, mi őt soha nem hívjuk Tildának, és nem is róla írtam a könyvet. De azt régóta szerettem volna, hogy neki is legyen egy saját könyve. Évek óta foglalkozom gasztronómiával, így a téma nagyjából adott volt, de visszaköszön még a könyvben egy számomra nagyon fontos téma, az élelmiszermentés is. Lehetőség szerint ne dobjunk ki semmit, mindent próbáljunk felhasználni, és hogy finom ebéd készíthető egy olyan dologból is, amire nem is gondolnánk.

06_03.jpg

- Nekem nagyon tetszenek a szöveg karakterei. Honnan merítetted a szereplőidet?- Erre nem tudok pontosan válaszolni. Én csak annyi látok a saját gyerekeimen keresztül, hogy számukra rettenetesen fontos a humor. Ez nem azt jelenti, hogy halálra röhögjék magukat, hanem hogy a könyvben, amit olvasnak, a szereplők humorral közelítsenek önmaguk és a világ felé. A kisebb lányomon pedig azt láttam, hogy rengeteg érzelmet a könyveken keresztül él át, pontosít magában, szóval igyekeztem arra tudatosan figyelni, hogy az érzelmek pontosan körül legyenek írva a történetben. De a legtöbb ötlet hirtelen jött, írás közben. Tavaly voltam például Londonban egy nagy fotókiállításon, amit Elton John fotógyűjteményéből rendeztek. Nagyon tetszett az egész kiállítás, és éppen akkor írtam a könyvet, így egyértelmű volt, hogy Elton John lesz a híres énekes. Persze lehet, hogy Ed Sheeran lett volna a jó választás, mert a gyerekeim őt jobban ismerik.

- Van macskád?

- Van macskánk, Molly névre hallgat, egy undok, hálátlan, nem túl szép és állandóan éhes, fekete házi macska. Előtte is volt macskánk, a Zazi, ő jóval kedvesebb volt. Nagyon bírom a macskákat, cinikusak, függetlenek, és szeretnek enni.

05_02.jpg

- Mit főzöl és mit eszel legszívesebben?- Tudom, hogy ezzel csalódást okozok, de őszintén szólva szívesebben eszek, mint főzök. Főzni a férjem jobban szeret, szerencsére nagyon jól működik köztünk a munkamegosztás. Én inkább főzelékeket és zöldségeket szeretek főzni, nem véletlen, hogy ebben a könyvben is egy zöldség az egyik főszereplő, a pasztinák. Kertészkedni és zöldségeket ültetni is szeretek, hatalmas sikerélmény és sok örömet ad. A férjem pedig imád húsokat készíteni, képes azzal kísérletezni, hogy melyik gyümölcsfán sütve finomabb a hús, nekem ilyenhez soha sem lenne türelmem. Nagy kertünk van, sok gyümölcsfával, szeretünk ott lenni, csak soha nincs rá időnk.

- Kinek ajánlod a könyvet?- Tényleg nem csak annak ajánlom, akit érdekel a főzés és a gasztronómia, mert remélem, hogy ez egy izgalmas kalandkönyv lett, sok vicces szereplővel és sok állattal, köztük a főszereplő Besamellel, tehát koránt sem egy lányos könyvről van szó. A lányaim például azt mondták, hogy azért nagyon érdekes a könyv, mert nincs benne egyetlen főszereplő, hanem tulajdonképpen mindenki főszereplő.

- Mi volt a célod ezzel a könyvvel?- Az én gyerekkoromnak meghatározó része volt az a szabadság, amit egy egészen kicsi falu adhat. A biciklizés, a horgászás, az állandó csavargás, a természet, az állatok, a kert az életünk része volt. A mából nézve még nekem is furcsa visszagondolni, hogy nagymamám még azt sem kérdezte meg soha, hogy hova megyünk, és mikor jövünk, teljes szabadságunk volt minden téren, egy felnőttektől sokszor független világunk. És a gasztronómia mellett, amivel évek óta mélyen foglalkozom, egy kicsit ezt is szerettem volna átadni a könyvben.

- Hogy tetszenek a rajzok?

- Egyszerűen szerelmes vagyok a rajzokba! Úgy érzem, a lelkemhez szólnak, ami azért furcsa, mert Szalay Györggyel soha nem találkoztunk előtte. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy Gyuri ennyire finoman állt a szöveghez és rengeteg mindent hozzátett - olyan apróságok is természetesnek voltak neki, hogy a gyerekek nyáron mezítláb járnak, pedig nem is egyeztettünk a szövegről. Van néhány hatalmas kedvencem, a balaton-parti képeket imádom a legjobban. Ez is Gyuritől jött egyébként, a szövegben nem szerepel a Balaton, csak a tópart, ami aztán Balatonná alakult a rajzokon, de nem bánom.

- Mennyi idő alatt írtad meg? Hogyan, hol és mikor dolgozol?- Biztos a rutin teszi, de nagyon gyorsan írok, és ha megvan a fejemben valami, nem is tudom abbahagyni, amíg kész nincs az egész. Kávézóban szeretek a legjobban írni, mert nem bírom a csöndet, szükségem van alapzajra, hogy érezzem, zajlik körülöttem az élet, és van kinek írni. Emellett szeretem hallgatni, ahogy beszélgetnek az emberek.

- Kinek olvastad fel legelőször?- A lányaimnak, de ez borzasztó nehéz műfaj, mert ha laptopról olvasunk fel egy szöveget, az nem annyira jön be a gyerekeknek, és az ember elbizonytalanodik. Amikor azonban megjött a nyomdából a könyv, meg lehetett fogni, látták a rajzokat, nagyon szerették szerencsére. Sok kérdést feltettek, ami azért érdekes nekem, mert nyilván más gyerekek is ugyanezeket a dolgokat kérdezik. A nagyobbik lányom, aki tíz éves, egyébként az alkotói folyamatban is részt vett, sok ötlete volt a történettel kapcsolatban.

- Mik a további terveid?- Szívesen írnék még könyvet. Nemsokára megjelenik egy másik könyvem a balatoni gasztronómiáról, és szívesen folytatnám a Tildát is, mert rengeteg ötlet van a fejemben!