Ahol a víz és az ég vetélkedik, melyik tud kékebb lenni
Ha elolvasod Igor Lazin illusztrátor nyári beszámolóját, megtudod, hogy számára nem létezik nyár Víz nélkül. Hogy melyik és miért a legfontosabb neki? Hogy hogyan teltek az ő gyerekkori nyarai? Hogy mit eszik és mit NEM eszik a strandon? Minedezek kiderülnek ebből a nyári interjúból, és ráadásul rengeteg mókás illusztrációját is megnézheted!
- Hogy telik nálatok a nyár?
- Az idei első vízélményünk a tengernél volt. A gyerekek nyalogatták a sós vizet, mi, felnőttek pedig próbáltuk kivasalni a sós gondolatokat a fejünkből. Most sátoroztunk másodszor életünkben hosszabban, ezúttal gyerekekkel (6 és 3 évesek), élveztük mindannyian. Jó volt a kemping, a sátor is, és a polifoamok helyett végre speckó felfújható kempingmatracot vittünk magunkkal, ami igazán jó döntés volt. Tavaly gumimatracon aludtam (a polifoamok vékonyak lettek volna, a föld túl kemény), és akármikor megmozdultam, rettenetesen recsegett: úgy éreztem magam, mintha valami matrac-vonat állomáson lettem volna, ahol állandóan jöttek-mentek a nyikorgó matracvonat kompozíciók.
Szentendrén, ahol élünk, most éppen a Dunát élvezzük nap mint nap. Kissé hidegebbnek tűnik, és más színű, mint a tenger, kicsit agresszívebb is a sodrásával, de víz, amibe csobbanni lehet és úszkálni benne.
A Tiszára is fogunk menni, Szerbiába. A Tisza mellett nőttem fel, ott nálunk a folyó se nem nagy, se nem kicsi, és szelíd, mint a róna. Ódákat tudnék zengeni a Tiszáról, de azt hiszem, mindenkinek, aki természetes víz mellett nőtt fel, hasonló érzései vannak.
Idén tervezzük még, hogy a nyár vége felé elmegyünk újra a Szigetközbe evezni. Tavaly voltam ott először és lenyűgözött a látvány: szerettünk evezni a kis ágakon, a csónakkal bujkálni a ki-/belógó faágak között, mint valami felderítők. Ott úgy néz ki a Duna, mintha a sok mini-Tisza találkozna egymással, mint egy természetes csatornarendszer. Barnás-narancssárga meztelen csigák gyülekeztek esténként a sátrunk körül (néha még reggel is), mintha várták volna, hogy meséljünk vagy rajzoljunk nekik valamit. De nem csináltunk semmit, csak néztünk egymásra, és próbáltuk kikerülni őket.
Természetesen sírhat is, csak úgy, a semmiből, jó hangosan.
- Miket olvastok nyáron?
- Nálunk speciálisabb az eset, mert két különböző nyelven, szerbül és magyarul beszélünk és olvasunk a gyerekeknek.
A fiam épp Rumini lázban ég, szerbül most próbálkoztam az Óz a nagy varázslóval, de annyira nem érdekelte, úgyhogy a biztos válasz mindig a népmesék olvasása, vagy a fejből mesélés. A lányomnak magyarul és szerbül körülbelül ugyanazokat a meséket olvassuk a feleségemmel, például Maszatot, Graffalót, az épp aktuális Hisztimeséket, vagy a Mesét a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére, és így szépen tovább...
Amikor magyar könyvet olvasok, rögtön fordítom szerbre.
- Miket ajánlasz még az olvasóknak?
Hát... nem mondhatom magamról, hogy nagyon képben vagyok. De nálunk a két nagy sztár Berg Judit és a Julia Donaldson-Alex Scheffler szerzőpáros, minden könyvüket imádjuk. Én most Cormac McCarthy lázban égek, szeretem ezt a fajta amerikai minimalizmust.
- Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?
- Évtől függ. Mivel szabadúszó vagyok, megesik, hogy nyáron nem dolgozom. Szabadúszó - milyen szép szó ebben a nagy hőségben. Szabadon úszni... Kitaláltam egy újfajta úszást, amikor szerintem úgy úszok, mint egy hal (talán delfin): ez a pillangó és a mellúszás ötvözete.
Most épp egy leporellót rajzolok kis gyerekeknek, tele mondókákkal.
- Milyen volt a legjobb gyerekkori nyarad?
- Nem igazán emlékszem kedvenc nyaramra, kisgyerekkorom óta az Adrián nyaraltunk a szüleimmel minden nyáron. Nem a legszebb, de mégis emlékezetes nyaralásunk volt, amikor Romániába, Konstancába mentünk, úgy hat-hét éves lehettem.
- A nyári szünet a korlátlan, szabad olvasásé. Melyek voltak a te legkedvesebb szünidei olvasmányaid?
- Mindig is nagyon szerettem olvasni, úgyhogy kifejezetten nyári könyvekre nem emlékszem, de talán a Tom Sawyert vagy Huckleberry Finn kalandjait éppen nyáron olvastam. És kicsit tartottam Indiana Joe-tól.
De volt egy szerb gyereklap, Poletarac, Dusko Radovic nagyon ismert, kultikus író vezette, hatalmas volt, mint egy kihajtogatott napilap, jó mesék és versek voltak benne, és szerintem még a mai napig is érdekes vizuális világa volt. Ez a legkorábbi emlékem.
Még egy fontos dolog kezdődött a gyerekkoromban: a képregények. Faltam őket. Miki egértől Crazy Cat-en keresztül Corto Malteseig. Mostanában kevesebbet olvasom őket, inkább a könyveket bújom, de ettől függetlenül melegen ajánlanék egy kortárs képregény-alkotót, Lewis Trondheim-et.
- Melyik fagyi a kedvenced?
- Hát igen, a fagyi...
Nem szeretem a nyomós/folyós fagyikat, inkább a gombócokat preferálom. Régebben kb. .mindegy volt, milyen fagyit nyalogatok, csak legyen köztük egy citrom ízű gombóc is. Mostanság inkább a csokisakat szeretem, a gyümölcsöseket nem annyira.
Jó és finom a fagyi... de ha választhatok... inkább a somlói galuskára szavazok (Magyarországon). Ha otthon vagyok, Szerbiában, akkor pedig a baklavára (AKKOR IS).
- Mi az, amit tuti eszel a strandon?
- Egy fő meghatározója van: hogy milyen fajta víz mellett vagyunk. Ha tengernél, akkor általában gyümölcsöt és esetleg valamilyen alap kekszet. Édes vizeknél, ha olyan strandon vagyunk, ahol van heck, lángos, kukorica, stb, akkor leginkább a lángost választom, nem nagyon szeretem a hecket.
- Mit jelent neked a nyár 5 szóban?
Víz, nagyonvíz, meleg, még melegebb, és nem szeretem, ha nyáron esik az eső.
AKKOR IS!
Tetszenek Igor Lazin rajzai? Sok gyerekkönyvet illusztrált, itt van például Vadadi Adrienn ovisoknak ovisokról szóló sorozata!
