Álmomban sem hittem volna

Gimesi-Jeli-Tasnádi-Vésztis Időfutár 7: Az ellopott időgép

Talán mindenki azt hitte, hogy ez a sorozat lezárult. De nem! Évek teltek el, a szereplők élik az életüket, amikor is újra összehozza őket a sors, össze kell gyűlniük, mert kiderül egy aggasztó dolog: az időgép eltűnt, ellopták! Senki se tudja mire vélni a dolgot, hogy vajon hogy tudhatták meg a tolvajok az időgép rejtekhelyét. Illetve... majdnem senki nem tudja mire vélni a dolgot.

 

Páran korábban elkotyogták, hogy már az ókorban is éltek, vagy elhencegtek gladiátor erejükkel. Elindul a nyomozás, és több-kevesebb sikerrel haladnak előre, míg Tibivel hirtelen valami szörnyű baj nem történik. Talán elrabolták? Vagy csak a szégyenlőssége sodorta bajba? - ezen aggódunk.


Mivel nagyon sok főszereplő vagy főbb szereplő van és ráadásul a lehető legkülönbözőbb egyéniségek, ezért mindenki talál olyan karaktert, akiben egy kicsit magára ismer, vagy legalább szimpatizál vele.


Edina, Szabika régi nagy, reménytelen szerelme, most mégis elkezd érdeklődni és hajtani Szabira. De már késő, mostanra a fiúnak ő már nem jelent sokat. Most, hogy Zsófi újra tud járni, teljesen megváltozik, és ez a Hannával való kapcsolatukra is veszélyt jelenthet. Benedict, a hőstenor a 21. században is talál magának egy színházat, ahol, bár egy kicsit bolondnak nézik, ő rendkívül jól érzi magát. A Dementor (azaz Bujdosóné) eleinte már-már gyanúsan szelíd, szinte gyermekszerető ember lett. Géza bá’ és Rogyák Mari boldogan élnek együtt, sőt még gyerekük is fog születni. Bulcsú, aki bár továbbra sem érti a humanoidokat, most is rendesen kiveszi a részét a munkából, mint mindig, ahogyan Tekla is.  Ezúttal még Hanna néni is (aki azért titkon reménykedik, hogy megtalálják az ő Imréjét) rendkívül sokat segít.


Álmomban sem hittem volna, hogy ez a sorozat még folytatódni fog, ráadásul ennyire izgalmasan. Szerintem még biztos lesz újabb folytatás, hisz annyi nyitott kérdés marad a végén, hogy én már türelmetlen vagyok, pedig csak nemrég olvastam ki. Mivel ez a könyv a mi jelenünkben játszódik, ezért könnyebben tudunk a beszédmóddal és a számunkra hétköznapi dolgokkal (mint a Skype, a mobil, a szleng) azonosulni. Nagyot csalódtam, amikor kiderült, hogy Sándor bá’ egyszer sem fog szerepelni ebben a kötetben, de végül is megértettem, hogy miért: mert egyáltalán nem illett volna a történetbe. De mivel sok új szereplő jelenik meg a könyvben, ez kárpótolt a hiányáért. Amikor olvastam, sosem tudtam azt mondani magamnak, hogy majd az oldal végén leteszem, mert mindig annyira eseménydús volt, hogy minimum az egész fejezetet végig kellett olvasnom, míg abba tudtam hagyni. Túl gyorsan elfogyott ez a rész, de nem azért, mert olyan rövid lett volna, hanem mert annyira olvastatta magát.


National Portrait Gallery

Azoknak ajánlom, akik szeretik, ha egy történet nemcsak izgalmas, hanem tanulni is lehet belőle, ez esetben a 16. századi I. Erzsébet és Shakespeare Angliájáról, no meg a pestisről. A könyv története egyszerre több szálon is fut, de természetesen a végén minden összeér, és… (a nagy csattanót azért sem árulom el :D).

Sziklai Panni

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek