Apa-mesék minden alkalomra

Susanne Weber meséi a hétköznapok csodáiról

cimkék: #Pagony

Egyre többet olvashatsz arról, mennyire fontos az apukák aktív szerepe a gyereknevelésben. Legújabb könyvünk, a Palkó és apa sok rövid mesét tartalmaz, amiben a hétköznapi élethelyzetek mentén egy meghitt apa-fia kapcsolatba kukkanthatunk be. A finom humorral, leleménnyel feloldott konfliktusok, az izgalmas fiús kalandok és a kedves, otthonos illusztrációk a tökéletes mesék, amikor apa olvas!

                                                         Markoló az ajtó előtt

– Nem lehet igaz! – kiáltott fel felháborodottan apa, amikor Palkóval kinyitották az ajtót és kiléptek az utcára. – Már megint egy építkezés, pont a mi házunk előtt! Harmadszor túrják fel az utat, hihetetlen!
A markoló hangos csörömpöléssel felmarkolt egy lapát törmeléket. Palkó arca ragyogott.
– Szuper! – kiáltotta.
– Borzasztó hangos! És alig marad parkolóhely – panaszkodott apa.
A markoló vezetője észrevette, hogy apa dühösen nézi, és leállította a motort.
– Ne aggódjon! Nem fog sokáig tartani. Csak ellenőrizzük a vezetékeket, aztán rákenünk egy réteg aszfaltot, és kész.
– Ó, de kár! – sóhajtott fel csalódottan Palkó.
– Be akarsz kukucskálni a vezetőfülkébe? – kérdezte a markolós.
– Persze! – kiáltotta Palkó. Apa átemelte a korláton.
A markolóvezető arrébb húzódott, Palkó pedig bemászott mellé a vezetőülésre. Már régóta álmodozott arról, hogy egyszer beülhet egy igazi markolóba!
A markolós türelmesen elmagyarázta, hogy melyik gomb és kallantyú mit csinál. Apa is érdeklődve lépett közelebb.
– Menni is szeretnél vele? – kérdezte a markolós.
– Szabad? – csodálkozott Palkó, és hol apára, hol a markolósra nézett.
– Még szép! – vágta rá a sofőr, és mindketten bólintottak.
A markolós ölbe vette Palkót, és beindította a motort. Palkó büszkén tekerte a kormányt, és irányította a nehéz markolót. Még a lapátját is felemelhette, igaz, kövek nélkül.
– Most már dolgoznom kell! – mondta a markolókezelő. Leállította a motort, majd letette Palkót a földre. – Különben sose leszünk kész!
– Hát, az nem volna olyan nagy baj! – állapította meg apa.
– Bizony – helyeselt Palkó. – Nyugodtan tessék csak jó sokáig markolászni itt! Ha az oviban elmesélem, hogy vezettem markolót, mindenki nagyon irigy lesz rám!
– Köszönjük! – kiáltott még vissza apa, de a vezető már beindította a motort, és nem hallotta őket. – Már nem is tűnik olyan hangosnak. Amúgy is ritkán megyünk kocsival, úgyhogy az sem is baj, ha nincs annyi parkolóhely – mondta Palkónak, amikor bekanyarodtak a sarkon a játszótér felé.


















                                                          Tortát sütünk anyának!

– Ma tortát sütünk anyának az óvoda után – mondta apa. – Holnap lesz a szülinapja!
– Jaj, tényleg! – felelte Palkó. – Márványos piskótát!
Pontban négykor apa elhozta Palkót, és átmentek szembe a boltba megvenni a hozzávalókat.
– A fenébe, otthon hagytam a bevásárlólistát! – bosszankodott apa. – Mit is kell vennünk?
– Tojás, vaj, cukor, liszt... – sorolta Palkó.
– Jól van! És a barna tésztához kakaót – tette hozzá apa, és betett egy doboz tojást a kosarukba.
Együtt összeválogattak mindent, és a pénztárhoz mentek.
Otthon sorban kipakolták a hozzávalókat az asztalra.
– Hol a recept? – kérdezte apa, és feltúrt egy nagy kupac papírt. – Na mindegy, annyira nem lehet nehéz. Fejből csináljuk!
– Először el kell keverni a vajat a cukorral – magyarázta Palkó, és kivette a robotgépet a szekrényből.
– Aztán bele kell ütni a tojásokat – folytatta apa –,most jöhet a liszt meg a kakaópor, bébikönnyű!
Palkó fogta a robotgépet, apa pedig felverte a tojásokat. Amikor beleszórták a lisztet is a tálba, és az egészet összekeverték, hatalmas porfelhőt vertek fel.
Végül két részre osztották a tésztát, és az egyikhez hozzáöntötték a kakaót. Megint óriási felhőbe burkolóztak, csak most barnába.
– Kész! – kiáltotta Palkó, amikor a villájával meghúzogatta a márványmintát a tésztába, és betolta az egészet a sütőbe.
– Most pedig rakjunk rendet, még mielőtt megjön anya – mondta apa.
Palkó morgott egy kicsit, mert szívesebben kinyalta volna inkább a tálat.
Hirtelen kulcs zörgését hallották.
– Ne gyere be a konyhába, anya! – kiáltotta Palkó, és gyorsan becsukta az ajtót.
– Rendben! – felelte anya. – Hmm, de finom illatok vannak itt! Mitől ilyen poros a hajad?
Palkó büszkén álldogált a sütő előtt, és várta, hogy megnőjön a tészta. De az valahogy nem akart nagyobb lenni. Nem olyan volt, mint amikor anya legutóbb márványos piskótát sütött.
Pontosan vacsorára készen lett a sütemény, és Palkó meg apa kitették az erkélyre hűlni. Anya újra bejöhetett a konyhába.
Este, amíg anya a tévét nézte, Palkó és apa még egy kis csokimázat is kent a tortára, és gyertyákat szúrt bele.
– Örülni fog anya – mondta apa. – Bár picit kicsi lett ez a süti.
Másnap reggel Palkó korán felkelt. Kihozta a sütit a konyhából, elővette a gyufát a titkos fiókból, és odavitte apának, hogy gyújtsa meg a gyertyákat. Hangos énekléssel keltették fel anyát.
– Még sosem kaptam ilyen gyönyörű sütit! – ragyogott az arca.
Rögtön az ágyban felvágták a süteményt.
– Fura... vajon mitől lett ilyen kemény? – morfondírozott apa. Szinte fűrészelnie kellett a sütit a késsel.
– Talán kifelejtettétek a sütőport? – harapott bele anya a sütibe.
Apa és Palkó elborzadva egymásra néztek.
– Semmi baj – mondta mama, és morzsák repültek szanaszét a szájából. – Ez a legfinomabb szülinapi sütemény, amit valaha kaptam. Kérhetek mellé egy szülinapi kávét is, hogy leöblítsem?

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek