Azt hittem, itt kezdődik a nagy szerelem
Olvass bele a Tilos az Á legújabb regényébe!
2018-10-19 - Pagony
Caddy és Rosie gyerekkoruk óta legjobb barátnők – ám jön egy új lány, Suzanne. A gyönyörű, titokzatos, vagány és laza Suzanne… Vagy ez csak a látszat? - olvass bele a Törékeny barátság első fejezetébe!
Azt hittem, itt kezdődik a nagy szerelem.
Végre!
Egy körülbelül velem egyidős, talán nálam kicsit idősebb fiú elém vágódott. Gyorsan, de egyértelműen végigmért, majd széles, kihívó mosoly terült el az arcán. A barátja, aki ugyan jobban nézett ki, de egyértelműen nem terült el kihívó mosoly az arcán, a szemét forgatta.
– Hellóóóó! – üdvözölt a srác, csak így. Hellóóóó.
– Helló! – feleltem, és magamban imádkoztam, nehogy megjöjjön a buszom, mielőtt ez a beszélgetés véget ér. Lazán beletúrtam a hajamba, ami nem egyszerű művelet, ha az ember haja egy madárfészekre hasonlít, és megemeltem az állam, ahogy a nővérem mutatta egyszer, amikor meg akart tanítani a magabiztos viselkedés alapjaira.
– Milyen ízű?
– Tessék?
A turmixos poharam felé intett.
– Ja! – feleltem bután. – Toblerone. – Még majdnem tele volt, épp csak belekortyoltam; jobban szeretem, ha már megolvadt.
– Jól hangzik! – vigyorgott felém tovább a srác. – Ilyet még nem is ittam. Megkóstolhatom?
Én pedig a következőkre gondoltam, miközben felé nyújtottam a poharam: szereti a turmixot! Én is szeretem a turmixot! Ez a PILLANAT! Ez a KEZDET!
És a következő másodpercben már csak a hátát láttam, ahogy a barátjával együtt rohannak; mellettem csak a hahotázásuk maradt. Amikor néhány méterre voltak, a srác megfordult, és győzedelmesen meglengette felém a poharat.
És a következő másodpercben már csak a hátát láttam, ahogy a barátjával együtt rohannak; mellettem csak a hahotázásuk maradt. Amikor néhány méterre voltak, a srác megfordult, és győzedelmesen meglengette felém a poharat.
– Kösz, kedvesem! – bömbölte, és nem tűnt fel neki, de az is lehet, hogy egyszerűen nem érdekelte, hogy sem nem elég idős, sem nem elég kifinomult ahhoz, hogy beleférjen a „kedvesem” megszólítás.
Bénultan álltam, kezemmel a levegőt markoltam. A buszmegállóban várakozók szótlanul bámultak rám; egyesek a vigyorukat, mások közvetett zavarukat igyekeztek palástolni. Olyan hanyagul igazítottam meg a táskám szíját, mintha mi sem történt volna, nem néztem senki szemébe, és komolyan fontolóra vettem, hogy a busz elé
lépek.
Három napja töltöttem be a tizenhatot – hála kora szeptemberi születésemnek, a barátaim közül elsőként értem el ezt a különleges mérföldkövet –, és a szüleim kibéreltek egy termet, hogy megünnepeljem.
– Hívhatsz fiúkat is! – mondta anyám, de a lehetőség inkább őt villanyozta fel.
Nem az volt a gond, hogy nem akartam fiúkat hívni (sőt), hanem hogy lányiskolába járok, és a fél kezemen meg tudnám számolni azoknak a fiúknak a számát, akikkel egyáltalán beszélő viszonyban vagyok. Hiába tett meg mindent
Rosie, a legjobb barátnőm, aki normális gimnáziumba jár, és rengeteg barátja/barátnője van, a nemek eloszlása a buliban reménytelenül kiegyensúlyozatlan maradt. Az este nagy részét tortazabálással és a barátnőimmel való fecsegéssel töl-
töttem ahelyett, hogy vadul flörtöltem és táncoltam volna a potenciális jelöltekkel, ahogy Rosie nevezi őket, és ahogy
azt minden valamirevaló tizenhat évesnek tennie kéne. Nem volt ugyan rossz kezdete az új korszaknak, de azért látvá-
nyosnak semmiképpen nem nevezném.
Ezt csak azért hoztam fel, hogy ezt az idióta „kóstold meg az italomat, idegen”-epizódot kontextusba helyezzem.
hogy csak egy átlagos srác.
Amikor néhány perc múlva megjött a busz, az emelet névtelenségébe burkolózva listát készítettem gondolatban, mit fogok elérni a következő születésnapomig.
1. Lesz egy pasim. Igazi.
2. Elvesztem a szüzességemet.
3. Életre Szóló Élményben lesz részem.
A következő évben ezekből csak egyet értem el. És nem azt, amire számítottam.
RENDELD MEG ITT A KÖNYVET!
Olvass róla itt!
