Bezzeg Soma szívsajgása

Olvasd el a könyv első meséjét itt!

Ismerd meg legújabb könyvünk főszereplőjét, Bezzeg Somát, aki Csák-Nagy Kriszta első könyvéből lép elő, hogy örökre szívetekbe zárjátok - szívfájdalmával együtt...

Bezzeg Soma egész délelőtt az íróasztala fölött gubbasztott. Elhatározta, hogy verset farag Szöszke Babka közelgő születésnapjára. De hiába erőlködött, hiába kotorászott a gondolataiban, csak nem talált megfelelő szavakat.
Hogy is találhatott volna, amikor mind ott bizseregtek-ficeregtek a szívében! A tizedik gombóccá gyűrt papírlap után felsóhajtott, és nyakába vette Pitypalattyfalvát.
Amerre járt, tornacipője orrával nagy port kavart. A sok porszemcse összekapaszkodott, és borongós felhőként követte Somát. Egészen addig, mígnem Somának a lába is, meg a szíve is elnehezült. Akkor megállt, és lehuppant a porfelhő kellős közepébe.
Két tüsszentés és három sóhajtás után foszladozni kezdett a felhő.
„Doktor Tódor szívspecialista”– betűzte Soma a járda közepén heverő feliratot. A doktor az ablakból figyelte a dolgok alakulását. Elégedetten mosolygott a függöny redői közül. Lám csak, nem hiába bitumenezte névtábláját a ház elé!
– Specialista – ízlelgette Soma a különös szót.
Szinte megbabonázva indult a bejárat felé.
– Miben segíthetek? – sietett elé Doktor Tódor, és betessékelte első páciensét a rendelőbe.
– A szívem – suttogta Soma. – Sajog, bizsereg, facsarodik.
– Nos, mindjárt megvizsgáljuk – tüsténkedett Doktor Tódor, és elővett egy színes ledekkel teli masinát. – Vegyen mély lélegzetet, és fújjon bele háromszor!
Soma olyan mély lélegzetet vett, hogy még a mennyezetről függeszkedő lámpa is belereszketett. Az első fújás után villogni kezdett a jajnekem-vörös, a második fújás után a semmisemsikerül-sárga, a harmadik fújás után az engemsenkisemszeret-kék.

Ragányi Ágnes illusztrációi


Doktor Tódor hozzáértőn bólogatott:
– Igen, a tünetek alapján önnek harmadfokú szívérzékenysége van. De aggodalomra semmi ok, az orvostudomány ugrásra készen áll. A megoldás nem más, mint a fájdalomtöpörítő szívfásli. Ettől estére úgy elhussan a sajgás, mintha sosem lett volna.
Soma a csodavárás izgalmával lépett a patikába. Patikárius Patrik kimérte a hét rőf hosszúságú fáslit, és serényen körbetekergette vele Soma mellkasát.
A délelőtti izgalmak alaposan megszomjaztatták Somát, hazaérve főzött hát magának egy gondűző mentateát. Megtöltötte csészéjét, és az asztalhoz csoszogott vele. Szokásához híven ki is lötyögtette a kisebbik felét.
Hasonló esetekben – napjában körülbelül huszonötször – egy jajt sóhajtott, mire a szíve egy nekemet kalapált. Ám most rendkívüli módon nem hallotta sajogni és panaszkodni a szívét.
Hogy is hallhatta volna, hiszen mozdulni sem tudott a fáslitól! Annál inkább sajgott a keze a forró mentateától.
Megnyitotta a csapot, hogy lehűtse a tenyerét. Közben kinézett a konyhaablakon, és megakadt a szeme Szomszéd Bazsi kertjén. Csak úgy roskadoztak a fái az érett naspolyától! Az övé bezzeg olyan satnya volt, hogy nem bírt ránézni, mert elfacsarodott a szíve.
Máskor.
De most mérte stopperrel, hogy még három perc után sem facsarodik.
Épphogy csipogott a stopper, Szöszke Babka suhant el a ház előtt. A roller vidáman nyiszorgott végig az utcán.
Bezzeg máskor már javában bizsergett Soma szíve! Most azonban csak bámult Szöszke Babka után, mint egy üres fazék.
Amikor a két szöszke hajfonatot elnyelte a távolság, Soma kissé magához tért. Frigó Frici fagyodája, akarom mondani, fagyizója felé vette az irányt, hogy eleget tegyen a fogadalmának. Három hete mindennap hét gombóc fagylaltot evett, hogy egyensúlyba hozza az örömet a szomorúsággal. De ma még a hatodik gombóc végén sem érzett örömet. Igaz, szomorúságot sem.
A hetedik gombócnál mellé penderült Szöszke Babka, és elkezdett csacsogni mindenféléről. Bezzeg máskor jobban olvadozott, mint a fagylalt!
Most viszont meg sem rezzent. Szöszke Babka meg is kérdezte:
– Mi történt veled? Olyan vagy, mint egy száraz kóró.
– Száraz kóró?! – kezdett derengeni valami Soma fejében, és tekerte, csavarta, szaggatta magáról a fáslit. Azután kézen fogta a meghökkent Szöszke Babkát, és hazaugrándozott vele.
Otthon dupla adag vendégmarasztaló mentateát főzött. Baj nélkül kivitte a kertbe, hogy a naspolyafa árnyékában elkortyolgassák.
És akkor egy szép, érett naspolya belepottyant Szöszke Babka csészéjébe.
Nevetve táncoltak a mentateaesőben, és Bezzeg Soma már nem bánta, hogy a szíve bizsereg, kalapál, zakatol.

Ha teszett a mese, folytasd az olvasást a kötetben!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek