Szavazz a kedvenceidre!
A legtöbb olvasónak – felnőttnek és gyereknek egyaránt – ismerős lehet a moly.hu weboldal, ahol bárki létrehozhat saját virtuális könyvespolcot, idézeteket oszthat meg kedvenc könyveiből, és ami a legfontosabb, értékelheti is az olvasmányait. 2014 óta a közösség és a szakmai zsűri által legmagasabbra értékelt könyvek díjat is kapnak, több kategóriában – ez a Merítés-díj. Idén összesen öt könyvünk (a toplista fele!) került fel a Merítés-díj 2025-ös TOP 10-es listájára gyerekirodalom kategóriában + 1 könyv az ifjúsági kategóriában. Olvass tovább, és szoríts a kedvenceidnek! Ne felejts el szavazni sem!
Amikor mesélni kezdtek a fák 
Belegondoltatok már valaha, hogy a mindig morcos nagynéni akár copfos-mosolygós kislány is lehetett 30 éve? A szótlan nagypapa nem fogyott ki a történetekből katonakorában? A mindig rohanó anyukát hatévesen alig lehetett kiimádkozni az ágyból reggelente? Mi lenne, ha megismerhetnénk az összes rokonunkat fiatalkorukban? Biztosan egy csomó érdekes családi sztorira fény derülne!
Alíz senkivel nem tölti szívesebben az idejét, mint százéves dédmamájával. Séta egy százéves dédivel? Elég unalmasan hangozhat, de Alíz dédije nem mindennapi: százéves korára sem hagyta el az ereje, hiszen gyakran jár úszni, zöld bőrkabátjáról és elegáns napszemüvegéről már messziről felismerhető, és a legvagányabb történeteket ismeri fiatalkorából!
Az idős hölgy és Alíz minden nap kisétálnak a közeli Városligetbe, ahol régen egy 123 éves nyárfa állt – alig idősebb a dédinél! Mindketten elszomorodnak, amikor a fát kivágatja a városvezetés, de aztán kiderül, hogy a sokat megélt fák évgyűrűi időutazásra is használhatóak... és elkezdődik kettejük kalandja.
Dédi úgy kalauzolja Alízt az évtizedek között, mint más a saját házában. Megnézik, hogyan szerettek egymásba Alíz ükszülei. Ellátogatnak Dédi első báljára, amit majdnem tönkretett a második világháború. És ami a legkülönlegesebb, látjuk Alíz mindig komoly, mindig átgondolt nagymamáját, ahogy gyerekkorában a Városligetben kiállított bálnával beszélgetnek. Ezt a gyönyörű történetet érzékletesen illusztrálják Rofusz Kinga rajzai, amelyeket legszívesebben bekeretezve a falunkra tűznénk és egész nap csak nézegetnénk!
Mennyi korba látogatnak el közösen, Alíz és a Dédi? Gimesi Dóra könyvéből megtudod!
Olvasd el cikkünket a könyvről ide kattintva!
A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósul meg. 
Tujaszörny és nyírfakobold 
Habók, a nyírfakobold esti sétájára indulva találkozik a síró-rívó tujaszörnnyel, Tutuval. Mit keres egy tujaszörny, a díszkertek lakója az erdő kellős közepén? Mihez kezd az új környezetben, ahol azt sem tudja, mi az ehető?
Milyen érzés új gyereknek lenni egy összeszokott osztályközösségben? Nemcsak a költözés, ki- és becsomagolás nehézségeivel kell megküzdeni, nemcsak a megváltozott környezettel, hanem azzal is, hogy minél hamarabb beilleszkedjenek az új osztályba. Ami sokszor nehéz: a régi iskolában máshogy szólították a tanárnéniket, máshogy álltak tornasorba, más íze volt a borsólevesnek. Hogy lehet mindezt megszokni?
A Tujaszörny és nyírfakobold kötelező olvasmány azoknak az 5–8 éves gyerekeknek, akik új közösségébe kerültek nemrég, vagy akik óvodás csoportjába vagy osztályába új gyerek érkezett. A két, egymástól nagyon különböző szörnyecske különleges barátsága nem csak szívmelengető, de ösztönző is: próbáljuk meg minél jobban megismerni a másikat, és segíteni azokon, akiknek nehezebben megy a beilleszkedés.
Olvasd el cikkünket a könyvről ide kattintva!
Prémszakáll és Torzonborz 
Generációk kedvence, Marék Veronika igazán szívhez szóló történettel örvendeztette meg a kis (és nagyobb) olvasóit. A mese egyszerre szól felelős állattartásról, különcségről, de leginkább az igaz barátság természetéről.
Prémszakáll, a szörnyen szétszórt tudós professzor napi sétájára indul, és nem is sejti, milyen különös dolog fog vele történni. A közeli parkba érve egy csapzott kutyus, Torzonborz követni kezdi, majd rövidesen beszélgetésbe kezdenek. Torzonborz elmeséli, hogyan került az utcára, hogyan szabadult meg tőle a régi gazdája.
A két új ismerős sétája és beszélgetése végére azonban megtörténik az igazi csoda.
Szerintem ebben a házban lakik egy szellem 
Tudtátok, hogy van egy picike szellem – aranyos fekete szemekkel, kopasz fejecskével és felemás zoknikkal –, aki fél a sötétben, ezért nem tud éjszaka aludni, aki maga is roppant ijedős, és aki csak arra vár, hogy valaki végre legyen otthon vele? Most eltölthet egy felejthetetlen nyarat egy igazi jóbaráttal: egy kisfiúval, aki segít a szellemecskének megismerni önmagát.
A csodaszép mese mögött húzódik egy mélyebb, érzékeny tartalom is: felelősséget kell vállalni a másikért. Szegény kis szellemet egy perc alatt létrehozták, aztán otthagyták a sötét házban, és a kamrában álló polcon gubbasztva várta, hogy valaki visszatérjen hozzá. Ahogy a kísértetünk fogalmaz: „És arra jutottam, hogy egyáltalán nem szép dolog félősnek kikiáltani egy érző lényt, aztán meg magára hagyni egyedül egy üres házban!” Így várta az ijedős szellem az új barátját.
Gyönyörű történet gyerekeknek és felnőtteknek bizalomról, magányról, a szeretet állandóságáról és arról, hogy igazán a valakivel való szeretetben ismerjük meg önmagunkat.
Olvasd el cikkünket a könyvről ide kattintva!
Akit csak a fenyők láttak 
Mire képes egy osztályközösség, sőt, egy iskolaközösség, ha összefognak egy közös cél érdekében? Milyen az, ha valaki, legyen bármilyen segítőkész, nem tud bekapcsolódni a közös munkába, mert úgy érzi, nem illik a közösségbe?
A Zöld Lomb Általános Iskola minden egyes diákja a karácsonyt várja, de nem az ajándékok miatt: az iskolások részt vesznek ugyanis a különleges karácsonyi műsorban, aminek célja a befolyó adományokból megmenteni az iskolát, ugyanis síközpontot terveznek a helyére, ez pedig azt jelentené, hogy a tanulóknak minden reggel korán kellene kelnie és a buszra várnia, hogy eljussanak a szomszéd falu iskolájába.
Minden diák kiveszi a részét a próbákból, a díszletek építéséből, a jelmezek összeállításából... kivéve Miksát, aki nem szeret szerepelni, mert állandóan összekeveri a sorokat, még akkor is, ha előtte órákat gyakorolt. Legszívesebben láthatatlanná válna, hogy ne piszkálják többé – és úgy tűnik, a karácsonyi varázslat teljesíti a kívánságát...
Olvasd el cikkünket a könyvről ide kattintva!
A kőoroszlán szíve (Ifjúsági irodalom kategória)
Leónak minden oka meglenne, hogy büszke legyen magára: az osztályával a nagybátyját látogatják meg a restaurátorműhelyében, ahol a négy lánchídi oroszlán felújítása is zajlik, a nagybácsi pedig a többiek előtt megdicséri a kisfiút, amiért olyan sokat segített neki az oroszlánoknál. Leó gondolatai mégis elkalandoznak, mert egyre csak apukája aznap esedékes szívműtétje jár a fejében...
Egy másik idősíkon, 1944-ben egy Leóval egykorú kisfiú, Ernő, naplót ír a körülötte zajló eseményekről: a városban keringő pletykák szerint egyre közelít az orosz hadsereg, és nemsokára vége lehet a háborúnak is...
Amikor Leó egyedül marad a restaurátorműhelyben, az oroszlánok megosztják vele legjobb történeteiket, többek között 1944 teléről.Vagy mégsem?
Tamás Zsuzsa regényében keveredik a valóság és a képzelet, a jelen és a múlt, emellett érzékenyen dolgoz fel olyan témákat, mint az iskolai zaklatás, a szorongás, a mai generáció múlttal való kapcsolata. Humoros ábrázolásaiban sok olvasó felismerheti az anyukáját, apukáját, osztályfőnökét, vagy akár saját magát.
Olvasd el cikkünket a könyvről ide kattintva!
Gratulálunk minden szerzőnknek, akik helyet kaptak a Merítés tízes listáin!
