Eric Carle, a gyerekek legjobb barátja

Eric Carle ragyogóan illusztrált és újszerűen tervezett, legkisebbeknek szóló gyerekkönyvek elismert és népszerű szerzője volt. Legismertebb munkája, a már néhány éve Magyarországon is megjelent A telhetetlen hernyócska, ami több millió gyerek szívébe "rágta be" magát, 47 nyelvre fordították le és több mint 29 millió példányt adtak el belőle. A hernyócska 1969-ben jelent meg először, Eric Carle több mint 70 könyvet illusztrált, a nagy részét maga is írta, összesen 88 millió példány kelt el belőlük világszerte.

Eric Carle 1929-ben New York államban született, majd hat éves korában szüleivel együtt Németországba költözött. Egyetemi tanulmányait is ott végezte, a neves művésziskolában (Akademie der bildenden Künste) Stuttgartban, de álma mindig is az volt, hogy visszatérjen Amerikába, gyerekkori boldog emlékeinek színhelyére. 1952-ben, portfoliójával a kezében és 40 dollárral a zsebében meg is érkezett New Yorkba. Hamarosan tervező grafikusként talált állást a The New York Times újságnál, majd éveken keresztül egy reklámstúdiót vezetett.

Egy napon, a jól ismert tanító és szerző, Bill Martin Jr. felkérte Carle-t, hogy illusztrálja egy meséjét. Martin figyelmét egy lángvörös rák keltette fel Eric Carle egyik reklámgrafikájában. Az eredmény: Barna medve, barna medve, mit látsz? (Brown Bear, Brown Bear, What Do You See?) - és Carle valódi karrierjének kezdete. Hamarosan saját meséket írt. Az első 1, 2, 3 irány az állatkert (1, 2, 3 to the Zoo), amelyet hamarosan követett az ünnepelt klasszis, A telhetetlen hernyócska.

Eric Carle művészete egyedi és azonnal felismerhető. Munkáiban a kollázs technikát használta: saját kezűleg festette meg a papírokat, amelyeket aztán kivágott és több rétegben rakta le őket, így alakítva ki az erős színű, vidám figurákat. Több könyvében egyéb extrát is használt, például pislákoló fényeket, élethű tücsökzene hangját - így téve a történeteket még játékosabbá: a játék, amit el lehet olvasni, a könyv, amit meg kell fogdosni.

Könyveinek és persze sikerének titka abban rejlik, ahogy ösztönösen megértette és tisztelte a gyerekeket, akik persze megérzik, ha valaki legdrágább gondolataikat tudja szavakba és képekbe önteni.
A mesék témái általában a természet ismeretéhez és szeretetéhez nyúlnak vissza - ami szinte minden kisgyerekben megvan. A könyvek azonkívül, hogy szépek és szórakoztatóak, általában mutatnak is valamit a gyerekeket körülvevő világból. A gyerekekkel, az ő érzéseikkel, kíváncsiságukkal, kreativitásukkal, értelmi fejlődésükkel való törődés és persze a művészi munka által válnak könyvei ösztönző és hosszan tartó élménnyé.

"Sok könyvemmel az iskola/óvoda és az otthon közötti rést próbálom áthidalni. Számomra az otthon a melegséget, biztonságot, ölelést jelenti. Az iskola új, rideg hely a gyereknek. Boldog lesz-e ott? Új emberekkel ismerkedik meg, a tanárral, osztálytársakkal - barátságosak lesznek-e? Véleményem szerint a váltás az otthonból az iskolába gyerekkorunk második legnagyobb traumája; az első természetesen a születés. Mindkét esetben elhagyjuk a meleg, biztonságos helyet az ismeretlenért. Az ismeretlen pedig gyakran hordoz magában félelmet. Könyveimnben igyekszem legyőzni ezt a félelmet, pozitív üzenetekkel helyettesíteni. Teljes szívemmel hiszem, hogy minden gyerek természeténél fogva kreatív és nyitott az új dolgokra. Azt akarom megmutatni nekik, hogy a tanulás izgalmas és szórakoztató is egyben."

A kelekótya kaméleon Eredetileg 1975-ben jelent meg. Kacagtató képeken mutatja be, mi történik, ha egy unatkozó kaméleon olyan akar lenni, mint a többi állat, de végül persze rájön, jobban jár, ha egyszerűen saját maga marad. Mint minden könyve, ez is a végletekig megmozgatja a gyerekek fantáziáját.

A közösségteremtés is része Eric Carle művészetének, hiszen feleségével megalapították a képeskönyvek múzeumát, teret és lehetőséget adva az elmélyülésre, amelyre nemcsak a felnőttek képesek...
"Feleségemmel Bobbie-val évek óta álmodoztunk arról, hogy olyan helyet teremtsünk, ahol a képeskönyvek eredeti műveit lehetne nézegetni, élvezni és értékelni. Azt mondják, a képeskönyv jelenti a legfiatalabb olvasók bevezetését az irodalomba. Mi olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, ami ugyanezt jelenti a legifjabb múzeumlátogatóknak: bevezetést a művészetbe.
Először Japánban láttunk ilyen múzeumokat, ahol a képeskönyvek művészetének hosszú hagyománya van és nagy elismerésnek örvend. Az Eric Carle Múzeum a képeskönyvek művészetéről gondolata itt fogalmazódott meg bennünk először.
Szerettük volna "kinevelni" a képeskönyvek művészetének rajongó táborát, és persze a lehető legkorábban elvetni a múzeumba járás szokását. Célunk az volt, hogy a lehető legmagasabb művészetet mutassuk be, a gyönyörűségét, a komolyságát és persze a szórakoztatóságát. Olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, ahol be tudjuk mutatni a hazai és nemzetközi képeskönyv illusztrátorok munkáit. Úgy érezzük, a múzeum betölti és be is fogja tölteni a neki szánt szerepet, sikerült megvalósítani álmunkat és vágyunkat. A 2002-ben megnyílt múzeumba már több mint 300 ezren látogattak el. Remélem, téged is hamarosan üdvözölhetünk!"

Eric Carle élete utolsó hónapjáig alkotott. Utolsó munkáit ezen a linken tekinthetitek meg.