Az első számú szabály: kedvesek vagyunk egymással!
Furcsa dolog az iskolai piszkálódás, zaklatás. Mert ami egy gyereknek bántó, zavaró, az a szülőnek egyáltalán nem az. És akkor jönnek az olyan jótanácsok, hogy „ne törődj vele, okosabb vagy nála!” és hasonlók. De hogy lehet azzal nem törődni, ami az iskolában töltött idő minden percét behálózza? Röviden erről szól az Uli, a láthatatlan osztálytárs című könyv. Hosszan pedig? Olvass tovább, és megtudod!
Uli új iskolát kezd egy teljesen másik városban, ahol apukája talált egy jó munkalehetőséget. Ez nemcsak azért zavaró számára, mert új iskolát is kell kezdenie, és elbúcsúznia három legjobb barátjától, hanem azért is, mert az új városban minden más. Sokkal több lépést kell tennie például az iskoláig, sokkal kevesebbet a strandig. Az új házuknak sokkal több ablaka van, mint a réginek, az új osztályteremben viszont sokkal kevesebb pad, mint az előzőben.
Uli imádja a számokat: úgy érzi, azok jelentik számára az egyetlen biztos pontot az állandóan változó világban. Már ebből is láthatjuk, hogy Uli nem egy mindennapi kisgyerek: sokkal befelé fordulóbb, elgondolkodóbb, megfontoltabb az átlagnál. Néha olyan dolgok is érzékenyen érintik, amit más gyerek fel sem venne. Mégis, mindent megpróbál, hogy beilleszkedjen az új városban, és már a nyári szünetben talál magának két barátot, akik, nagy szerencséjére, ugyanabba az osztályba járnak majd, mint ő!
Tedd a kosaradba most!
Amikor viszont az egész osztály előtt be kell mutatkoznia, méghozzá úgy, hogy erre nem is számított előzetesen, elakad a szava, és egyszerűen nem
tud rendesen bemutatkozni, zavarában dadogni kezd. Sando, az osztály viccmestere mintha csak erre várt volna, és azonnal egy „nagyszerű” poénnal áll elő: hiszen ez az Uli úgy huhog, mint egy bagoly! Nem is Uli, hanem U-u-uhu...
Ulit nem zavarná, ha piszkálják, sőt, már épp valami frappáns válasszal próbál visszavágni Sandónak, amikor rájön, hogy nyáron szerzett barátai, Petra és Nick is kuncognak az osztály megmondóemberének a viccén. Sőt, mintha a kedves tanító néni is magában kuncogna. Lehetséges, hogy Uli teljesen egyedül maradt az új iskolában, és senki, de tényleg senki nincs, aki megvédje vagy kiálljon mellette?
Astrid Frank regénye rendkívüli érzékenységgel boncolgat olyan témákat, mint 
az iskolaváltás, iskolai zaklatás, új barátok szerzésének nehézségei. Nem akarjuk lelőni a poént, de azért eláruljuk, hogy a történet végére Uli megtanul kiállni magáért, és nem marad többé „láthatatlan”. De hogy hogyan jut el addig, hogy semmibe vegye a nagyhangú Sandót?
Ebből a könyvből a Te gyereked is megtudhatja, hogy milyen lépéseket kell tenni, ha az embert piszkálják az iskolában. És mint Uli a könyv végén, azt is megtanulhatja, hogy hogyan álljon ki másokért, akik még esetleg nem járták végig ugyanezt az utat.
Tedd a kosaradba ezt a szuper regényt!
