A családom meg a családom családja

Olvass bele a Kedves apu!-ba

Az élet egy nagycsaládban sosem könnyű, de Ágiéknál most különösen nagy a zűrzavar.

Nemrég költözött be hozzájuk az új apukája, pontosabban anya új gyerekének az apukája. Ráadásul időnként náluk alszanak az új apuka régi gyerekei, akik annyira nem régiek, nagyjából egyidősek vele és a bátyjával, de mégis egész mások. Ám anyunak a kisbaba mellett nem sok ideje marad a családi feszültségeket oldani – valahogy mindenkinek össze kell csiszolódnia. Olvass bele itt a Kedves apu!-ba!

1. nap: HÉTFŐ

Kedves Apu!

kedvesapu2.pngKépzeld, az ikrek elmesélték, hogy verekedtek az oviban, és büntetésből a sarokba kellett állniuk. Persze az egyik sarokba állt az egyik, a másikba a másik, mert különben semmi értelme nem lett volna a büntetésnek. Mondjuk, így se nagyon volt, mert amíg az óvó néni Norbit figyelte, addig Balázs összefirkálta a szekrényt. Amikor meg Balázst tartotta szemmel, akkor Norbi bajuszt rajzolt a játékbabának. Így aztán még tovább kellett büntetésben állniuk, de most már egy másik sarokban.

Még jó, hogy közben megérkezett értük Zoli, mert két gyereknél hamar elfogynak a sarkok a szobában, nem tudtak volna hova állni, ha megint rossz fát tesznek a tűzre. De aztán az volt a baj, hogy az óvó néni nem akarta hazaengedni az ikreket Zolival. Mert amikor megkérdezte őket, hogy Zoli az APUKÁJUK-e, azt mondták, hogy NEM . Aztán megkérdezte, hogy Zoli a TESTVÉRÜK, vagy a NAGYBÁCSIJUK, esetleg a NAGYPAPÁJUK-e. Na, akkor már nagyon nevettek. Azt mondták NEM, ő a TESTVÉRÜK APUKÁJA. Az óvó néni meg nem értette, hogy ha a testvérük apukája, akkor hogyhogy nekik nem az apukájuk. Zoli megpróbálta elmagyarázni, hogy kicsoda ő, hátha akkor végre hazaengedik vele az ikreket. Az óvó néni erre már csak a fejét ingatta, és el is felejtette beárulni neki az ikreket, hogy rosszalkodtak.

Csak én tudok róla, mert nekem elmondták, de anyának nem fogom elárulni, mert így is éppen elégszer kerülnek bajba. Aztán azon gondolkoztam, neked elmeséljem-e, de erről eszembe jutott, hogy te elutaztál, és nagyon elszomorodtam. Mert mi lesz, ha ilyen hosszú idő alatt mindent elfelejtek, mire visszaérsz? Hiszen délután már arra sem szoktam emlékezni, hogy mit ettem ebédre. Akkor hogy jegyeznék meg ennyi fontos dolgot két egész hétig? Anya látta, hogy magam alatt vagyok, ezért adta nekem ezt a naplót, hogy mindent pontosan leírhassak, és majd megmutathassam neked, amikor újra itt leszel. Így aztán nem felejtedik el semmi. Vagy nem felejtődik?

Majd ezt is meg kell kérdeznem, ha itt leszel. Anyát nem érdemes ilyennel zaklatni. Legalább lesz kivel beszélgetnem, mert anyával most úgysem lehet. Ő még a saját beszédébe is belezavarodik néha. Zolit pedig múltkor megkértem, hogy segítsen a nyelvtanházimban, mire rémülten elmenekült mosogatni. Nagyon megijedhetett, mert tudom, hogy különben utál mosogatni, és ha csak lehet, próbálja megúszni. Pont, mint te régen, amikor még itt laktál velünk. Egyébként mondtam anyának, hogy mivel most már nem laksz itt, igazán vehetne nekem egy kutyát, akkor nem hiányoznál annyira. Tudod, mit válaszolt? Hogy egy apát nem lehet becserélni egy kutyára!

kedvesapu1.pngMert téged: ·

- nem kellett minden reggel megetetnem,

- naponta többször elvinnem sétálni,

- meg orvoshoz vinnem,

- megfürdetnem,

- és megtanítanom viselkedni.

Pedig ebben nincs teljesen igaza: neked is mindig én szóltam, ha anyának szülinapja volt, hogy vegyél neki virágot! Meg olyanokat is mondott, hogy én még nem vagyok elég ÉrEtt és fElElŐssÉgtEljEs, és egy kutyáról nem szabad úgy elfeledkezni, mint a viráglocsolásról meg a mosogatásról. Szerintem ez csak gyenge kifogás, hogy ne kelljen kutyát vennie nekem.


Rendeld meg itt a könyvet!

Olvasd el ajánlónkat is!