Nem mondtam nemet
Nem mondtam nemet címmel jelent meg a Tilos az Á Könyvek legújabb novelláskötete. A kortárs szerzők írásai azt a sokak számára ismerős helyzetet járják körül, amikor lett volna lehetőségünk nemet mondani – mégsem tettük. A kötet utószavában Grancsa Gergő szerkesztő arról ír, miért vált ez a tapasztalat annyira meghatározóvá, hogy egy egész antológia épülhetett rá. Olvasd el itt!
Hogy egy felelőtlenül kimondott igenért mekkora árat lehet fizetni, azt pontosan tudjuk a könyvekből, filmekből, na meg a saját életünkből. De mi történik akkor, ha nem igent mondunk – hanem csak nem mondunk nemet? Milyen és hányféle helyzet van, amikor nem az lesz befolyással az életünkre vagy a hozzánk közelállók életére, amikor igent mondunk valamire, amiről tudjuk, hogy nem kellene, hanem az, hogy valakinek vagy valamire egyszerűen nem mondtunk nemet? Pedig ott voltunk, megtehettük volna, tudtuk vagy sejthettük előre, mégsem voltunk képesek kimondani, és egykettőre olyan helyzetben találtuk magunkat, ahol valaki – testileg vagy lelkileg – sérül. Bennünk meg ott kavarog az egész: miért? Miért nem voltam rá képes? Hogy kellett volna csinálnom, hogy ne így legyen? Miért nem láttam előre? Miért nem mondtam nemet?
Legyen szó az önmagunkkal való meghasonlásról, családi vagy párkapcsolati történetekről, generációs ellentétekről, a kiszolgáltatottságból fakadó sebezhetőségről, vagy akár hatalmi visszaélésről és a hatalom gyakorlásáról, a kötet novelláit olvasva csupa olyan helyzettel találjuk szembe magunkat, amik így vagy úgy, de biztosan ismerősen hatnak. Közben pedig néha mégiscsak azon gondolkodunk, miért is kellene itt bárkinek nemet mondania. Hisz ahogy az egyik novella címe is mondja: nincs ebben semmi rossz. Aztán ahogy továbbolvasunk, szépen lassan valami nehéz, fojtogató érzés kerít hatalmába minket, olvasókat is: biztos nincs? Ahogy egyre jobban kibomlanak a történetek, egyre inkább megmutatkozik, hogy bizony, nem is olyan egyszerű és nem is olyan következmények nélküli dolog hallgatni.
Sokszor nem könnyű olvasni a kötet novelláit, de tán még nehezebb utána számot vetni azokkal a helyzetekkel, amikor mi nem mondtunk nemet.
És feltennünk magunknak a kérdést: én miért nem mondtam nemet? Mi az én részem abban, hogy
a másik nem tudott? Persze a kötet célja nem az önostorozás, ahogy a kötet novelláinak szereplői sem egytől egyig megátalkodott figurák, pusztán esendő, csetlő-botló emberek, ahogy mi, olvasók
is. A szövegeket olvasva rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül. Mert bár vannak helyzetek, amikor valami miatt – legyen az lefagyás, rossz helyzetfelismerés, megfelelési kényszer vagy a puszta önzés – nem mondunk nemet, mások is átélték már ugyanezt. És ha ezt felismerjük, legközelebb már másképp is dönthetünk.
Grancsa Gergely
szerk.
