„Érzed ezt az illatot? Az élet illata!"
„Senki nem tudja megmondani, mikor jelenik meg a sarki fény, de csak az északi Havasföldek mélyén lehet látni. Az éjszaka csendjében bújik elő, messze, messze tör föl az űr mélyéből." Róka mégis elindul, hogy megkeresve, csatlakozva egy különös, kerekeken guruló karavánhoz, amelynek vezetője a hatalmas Medve, navigátora a kissé nyers Tukán, és az egészet a bivalyerős Szarvas húzza maga után. Ismerd meg ezt a kis csapatot, Demény Eszter fordításában. Olvass tovább!
A kerekeken guruló ház éjszakára megállt. Láma hozzábújt Szarvas hordóhasához. Róka kényelmesen elhelyezkedett a nappaliban, az asztal alatt. Az éjszakát csillagok tündöklő üstje ragyogta be, és leszámítva Ifjú Láma horkolását, minden csendes volt.
Reggel Medve úgy döntött, hogy azonnal folytatniuk kell az útjukat. Szarvas fáradt sóhajtással magára vette a hámot, és húzni kezdte a karavánt. Medve azt mondta, segít Rókának kitakarítani. Tukán, némileg szégyenkezve a konyha állapotán, azt mondta, folytatja a navigálást.
– A mágneses csőröm nélkül el lennénk veszve – közölte csípősen.
Róka és Medve nekiálltak a munkának, pucoltak és szortíroztak. Gyorsabban végeztek, mint Róka számított rá. Az idő mindig gyorsabban telik, ha van kivel beszélgetni.
Csak akkor hagyták abba, amikor a konyhában mindent elmostak, megszárítottak, fiókokba és szekrényekbe pakoltak, polcra állítottak vagy kampóra akasztottak. Méret szerint válogattak, és az eszközök úgy sorakoztak, mint a hadba induló katonák.
Medve fahasábokat dobott a tűzre, és meggyújtotta. Hamarosan finom meleg töltötte be az egész házat. A tűz egyszerre szolgált kályhaként, tűzhelyként, és az oldalában még egy kis sütő is volt. Róka nekilátott a főzésnek, Medve pedig készen állt, hogy segítsen.
Tedd a kosaradba a könyvet itt!
– Az étkezések alapja a kenyér – mondta Róka Medvének. – Minden más csak kiegészítő. Érzed ezt az illatot? Az élet illata!
– Az élet illata! – ismételte utána Medve. – Drága hölgyem, szerintem te nemcsak művész és szakács, hanem költő is vagy!
Róka felnevetett. Boldog volt. Otthon érezte magát ebben a társaságban, a különös házukban.Nem telt el sok idő, mire a sülő kenyér illata belopakodott a többi szobába, sőt kint is érezni lehetett.
Tukán beviharzott a konyhába. Láma a verandán állva, kitágult orrcimpával szaglászta az illatokat. Szarvas kéjesen nyögdécselt, de rendületlenül trappolt tovább. Láma egy kis körben forgott maga körül, aztán újra szaglászni kezdett.
– Ó, Istenem! – ismételgette. – MEGHALOK! Olyan ez az illat, mint…
– A kenyéré? – kérdezte Szarvas. A hanglejtése pont olyan lapos volt, mint az agancsa. – Vagy egy pékségé?
– A mennyországé! Buli és lufi és TORTA! – Ifjú
Láma szeme csillogott figyelemre méltó szempillái mögött. A kerekeken guruló ház körülbelül még egy óráig zötyögött tovább. A zsemléket kivették a sütőből. Míg hűltek, Róka előkészítette a vacsorát. Medve továbbra is mellette állt, figyelt, és próbált segíteni. Elejtett egy tojást. Kilöttyintette a vizet. Amikor Róka a sót kérte, a cukrot adta oda. De szerencsére Róka még időben észrevette.
– Ezzel könnyű hibázni – mondta Róka. – De még könnyebb eleve elkerülni a hibát – tette hozzá.
– Szigorú tanár vagy – mormogta Medve barátságosan csóválva a fejét, és mindketten felkacagtak.
De ebben a pillanatban a ház hirtelen megrázkódott. Üvegek, konzervek, tubusok és dobozok tucatjai potyogtak le a polcokról. Volt, ami eltört, és a tartalmuk az épp csak felsikált konyhakőre folyt.
Úgy tűnt, az egész ház fel fog borulni. Róka egyensúlyát vesztve, meglepetten gurult hátra.
Medve segítette talpra.
– Itt meg mi folyik? – dörmögte. – Maradj itt, Róka, kimegyek, megnézem...
Vajon mi történt? Hogy folytatódik a történet? Tedd a kosaradba a könyvet, és megtudod!
