Cirmi az első háziállat

Avagy a Galád család színrelép

borito.jpg
Horváth Ildi első saját mesekönyve az összebújós meék hangulatát varázsolja eléd. Ismerd meg ebből a fantáziával teli részletből  a törpegyerekeket, Pirost és Menyust, ez a részlet meg különösen tetszeni fog neked, mert sok családban merül fel a kérés: "háziállatot szeretnénk! " Hogy sikerrel járnak- e a könyvbeli törpegyerekek, az kiderül a részletből, aztán keresd az Irány észak! - Egy törpecsalád kalandjai című könyvet!

Galádék hamar belakták a törpelakást. Mindenki elfoglalta aprócska szobáját, kipakoltak zsákjaikból és a bőröndökből. Benéztek minden kis zugba, felfedezték a sok érdekességet, amit évszázadok alatt Emil bácsi összegyűjtött. Volt itt többek között egy míves kalapácskészlet, gyémántfejtésre való, recepteskönyv kukacliszt-allergiásoknak, önműködô horgolótû és felhúzható
könyvlapozó.
 
02.jpg
Egy esős délután, amikor még a törpegyerekeknek sem volt kedvük kimozdulni, Piros és Menyus egy kincsesdobozban turkáltak, amikor hirtelen hatalmas dörgést hallottak kintről. A két testvér nagyon megijedt, egymásba kapaszkodtak.
 
– Micsoda idő! – horkantott Tata hintaszékében szunyókálva.
 
– Ilyen cudar időben még az állatok is elbújnak – tette hozzá Nana, aki épp a kamrában leltározta a lekvárokat, főzeteket.

A gyerekek megnyugodva továbbjátszottak. Piros a dobozban egy csillogós krétakészletet talált, amit Menyussal a padlón azonnal ki is próbáltak. A kréta csillogva kenődött szanaszét, amihez hozzáért, az szinte világított. Piros épp az egyik míves asztalláb díszítésén dolgozott, amikor hirtelen felkapta a fejét. Kintről furcsa zajt hallott. A törpe kislánynak különlegesen jó hallása volt, hiába voltak a föld alatt, minden neszre felfigyelt.
 
– Mintha sírna valaki, nem? – kérdezte az öccsét.
 
– Deb tudob... – mondta csöpögő orrát törölve Menyus.
 
– Nem tudnád abbahagyni ezt a csöpögést? Én kimegyek és megnézem – mondta elszántan Piros.

– Deb tudob... Hé, Piros, várj meg! – fújta bele az orrát Menyus egy hatalmas zsebkendőbe.

03.jpg
De Piros villámgyorsan felkapta az esőkabátját, zsebre vágta Emil bácsi szentjánosbogaras zseblámpáját, és észrevétlenül kiosont az ajtón. A törpecsúszdán lefolyt eső az ajtó előtti kis teremben már apró tócsákká gyűlt össze. Piros gyors mozdulatokkal felmászott a vizes csúszdán, és kidugta bozontos kis fejét a nyíláson, de a nagy sötétben nem látott semmit. Már rég beesteledett, és az eső szakadatlanul ömlött. Piros a fülét hegyezte. Igen!
 
Valami a szikla felől sírt és nyüszített. A törpekislány előkapta a zseblámpát és odavilágított. Egy pici párduccsiga didergett a szikla tövében.