D.A.C. - Rázós utakon

a sorozat második kötete

cimkék: #jó könyv

Rázós utakon - nagyon jó cím! A D.A.C második részében nagyon sokféle embert követhetünk azokon a bizonyos rázós utakon. Míg az előző részben Zsani és Flóra állt a középpontban, most a fiúkon a hangsúly: Geri - bár nem sokat beszél - de abszolút főszereplő, de Márk és a titokzatos Halász Dani alakja is szép lassan kibomlik. A kötet nagy témákat jár körbe: szex, drog, kapcsolati függőségek, elhanyagoló családok. - Győri Hanna írása.

Azért ne ijedjünk meg, nincsenek elfelejtve az eddigi gondok sem, a könyv középpontjában a Fellegi család áll. Csak éppen most nem Flóra az, akin kiütnek a családi dráma tünetei, hanem Geri. Flóra kinyílt, vannak barátai - és mégis magányos marad a kis társaságában. Kifelé fordul, hogy nyomasztóan megoldatlan saját problémáit elhessegesse, és megoldja inkább Ginny életét - egy kis wellness-délutánt rendeznek neki Flóráéknál, amikor hetekig ki sem lát a felnőttes családfenntartásból. Megoldja Ákosét is, aki rejtélyes okból nem bír összejönni Ágival - nekem egy kicsit erőltetetten hosszú ideig. Úgy megoldja, hogy alig sikerül újra megoldani, mert hát ezek a kívülről kitalált megoldások nem mindig működnek túl jól. Csak azzal nem tud mit kezdeni, hogy ő se jön össze igazán Márkkal - illetve nem ilyen kapcsolatra vágyik, de annyira fél elveszíteni a másikat, hogy nem őszinte. Ez a probléma végül abban kulminál, hogy Márkról kiderül, ő se csak úgy bunkó, hanem sajnos komoly családi meg pszichés problémái vannak - na, ezen a ponton picit úgy éreztem, hogy nem lehetne, hogy valaki csak simán rosszfej? Mert nem mindenkit lehet állandóan felmenteni? Nem mindenre van magyarázat? Mindenesetre Márk problémája is sínre téve, az utolsó mentőakció Gerinek szólna, akiből sajnos egy kis drogos lett, és ez lesz ennek a résznek a nagy, cliffhangerrel elvágott vége - no meg az, hogy Flóra kihalássza magát és Gerit a bajból, vagy pont Geri rángatja bele őt is?

Kalapos Éva már említette a két kötet között, hogy az olvasói visszajelzések alapján a drog nagyon fontos téma, és teljesen parlagon hever (gondoljunk csak a Szent Johanna gimi kis szentjeire: a budai fizetős burzsujgimi, aminek nincs saját dílere - kedves olvasóim, ugye ti sem ilyennek ismeritek a valóságot?). Ebben a kötetben fontos szerephez jut Geri drogozása, ami egyértelműen menekülés: menekülés a kétségbeejtő családi környezetből, ami nem jelent valós közösséget, és ahova nem jó érzés hazamenni. A drog - még a fű is - meglehetősen démonizálva van (pl. aki sokat füvezik, annak nagyon-nagyon megromlik a memóriája), a zárójelenet drogtanyája pedig az esetek többségében abszolút sarkos túlzás. A drog ábrázolásával a kötetben az a baj szerintem, hogy egyrészt kivételesnek tünteti fel, másrészt pedig rettenetes pszichés gondok tünetének. Miközben tudjuk, hogy a szép szóval rekreációs drogozásnak nevezett valami egyáltalán nem olyan rettenetes dolog, és széles körben elterjedt. Itt nincs distinkció téve a kettő között - van a nemdrog, meg a démoni drog, miközben a valóságban épp nem ezek a tipikusak. Mindenesetre jó, hogy szó van róla, és Geri figurája elviszi a hátán ezt a keményebb fajta droghasználatot is.

Az alkohol ilyen szempontból sokkal hétköznapibban és ezért hitelesebben van bemutatva, noha azt gondolom, hogy a hétköznap délutáni sörözgetés-biliárdozás-hazanemérés például sokkal problémásabb a legtöbb gyerek életében - már az olyanokéban, akiknek otthon vannak szüleik, nem úgy, mint Flórának. Az alkohol, mint probléma is megjelenik, a binge drinking (kb. inni ájulásig) formájában, amit a menő csajok csinálnak a sulibuliban, és aminek leginkább meggondolatlan szex és rosszullét a vége.

És akkor a szex: a mit, kivel, mikortól nagy kérdései. Nagyon jó volt, ahogy szép lassan kibomlott a gyerekek között, hogy ebben mekkora tabuk vannak még a legjobb barátnők között is, és milyen mély sebeket lehet szerezni e téren. Hogy mindenki mást mond, mint amit csinál, és többnyire mást csinál, mint amit szeretne csinálni - illetve nem igazán tudja, hogy mit szeretne.

Ezen a ponton kap nagy, és sajnos minden bája és kedvessége ellenére szerintem kissé túlságosan direkt szerepet Karola néni, aki szárnyai alá veszi Flórát, és elmondja, hogy szerinte mit hogy kéne, illetve nem kéne csinálni az ágyban. Karola néni eddigi karakterével számomra ez meglehetősen szembement, és érezhetően az író/felnőtt szólt ki mögüle.

Ahogy az apuka határozott kioktatásánál és kifaggatásánál is Karola néni kap nagy szerepet, hogy végre az apuka érzelmei is terítékre kerüljenek, és ezzel elég sok minden kiderül, amiről Flóra és az olvasó csak találgathatott - ezt egy kicsit bántam, mert én szeretem magamban fejtegetni a lelki rejtélyeket. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit érzett Raszkolnyikov, amikor lecsapta az öregasszonyt, én a viselkedésének fokozataiból szeretném magam leszűrni… De! Nem én vagyok a könyv megcélzott olvasóközönsége, és azt gondolom, hogy a kis- (és nagy)kamaszoknak nagyon is jólesik elolvasni egy ilyen explicit családi tragédiát, aminek alapján elkezdhetnek kattogni a saját családi életükön, vagy összevethetik az saját életüket a hősökével.

A harmadik nagy téma, Flóra témája ebben a részben a barátok megszerzése után az önelfogadás - újra megtanulni egyedül maradni anélkül, hogy magányosnak éreznénk magunkat. Nem véletlen,  hogy egy ponton Flóra kimondja: elhanyagolta a saját filmmániáját, a saját dolgait, amitől ő nem csak barát vagy barátnő, hanem az, aki. A kérdés számára az, hogy el tudja-e hinni, hogy értékes egy adott személy szeretete nélkül/egy adott személy utálata, megvetése ellenére. Az önbizalom nagy próbája, amit nemcsak 14-5-6 évesen kell kiállni, hanem életünk során annyiszor - és ez kapcsolódik a droghoz, a szexhez, és az egyenlőtlen, félmagányos kapcsolatokhoz. Flórának nehéz: nincs anyukája, aki szeresse feltétel nélkül, az apja pedig úgy hagyja el őket, hogy mégsem, és ezért még utálni sem lehet szabadon, mert hátha akkor elmegy egészen. Flórát ez persze érzelmi függőségekbe sodorja: Márk annyira jó pasi, hogy nem meri otthagyni a sok fura húzása ellenére sem, hiszen ő, a nem annyira menő csaj sose talál jobbat… Halász Danival való zűrös kapcsolatát meg nem meri tisztába tenni, mert nem tud saját magának megbocsátani - hiszen az, hogy megbocsátok magamnak, egyben az elismerése annak, amit tettünk: sőt, annak beépítése a személyiségünk narratívájába.

Nagyon sok komoly probléma lett feldobva tehát, nagyon sok izgalmas lelkizés lett behozva, miközben az írónő (nagyon örülök neki!) tartja magát ahhoz, hogy ezek a gyerekek egy teljesen reális környezetben mozognak, itt és most, a mai magyar társadalomban, se nem idealizált, se nem démonizált családokban, és nem történik velük az égvilágon semmi extra, csak élik a maguk életét: sulival, délutáni biliárdklubbal, edzéssel, veszekedéssel, elrohanással, filmnézés közbeni összegabalyodással, füves cigivel és gödörbeli koncerttel. És ezt még jól is írja meg, le a kalappal! Amire még várok a következő kötetben (mert persze hogy el fogom olvasni!): több a társadalmi különbségekből, egy kicsit feszesebb cselekmény és semmi felnőttes kiszólás!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek