Első napom az iskolában
Mindenkinek megvan az az élmény, amikor először lépi át az iskola küszöbét. Így van ezzel Maxi is, legújabb kötetünk hatéves szereplője is, aki a maga szókíimondó stílusával, sajátos humorával őszintén beszél mindenről és ha szeretted Janikovszky Évát, akkor te is szeretni fogod. Olvasd e, milyen volt Maxi első napja, a könyvet keresd a boltokban!
A tornateremben kellett leülnünk, és a nagyobb gyerekek énekeltek nekünk meg tornáztak, de én már minden mutatványt tudok, na príma, szóval itt bukfencezni fogunk tanulni, mikor én már a duplabukfencet is tudom, csak a második után legurultam a lépcsőn, amitől persze mindenki megijedt, pedig totál nem fájt.
A lényeg, hogy utána minden gyereket, aki egy osztályba járt, felszólítottak, hogy jöjjön, és mi 26-an voltunk, amiből pont 13 lány, azaz a fele, mondta anyu, és az összes haverom ott volt, például a Frici, aminek örültem, mert akkor rögtön lehet őrültködni, és a Frici kivette a ceruzáit a tolltartójából, és bedugta az orrába, és nagyon furán nézett ki, és mind nevettünk, de aztán láttuk, hogy ő mégsem találjaolyan viccesnek, és a tanító néni – aki egyébkent irtó csinos – odahívta az igazgatót meg a portás bácsit, és álltak a Frici körül, és az igazgató bácsi a fejét csóválta, és a Fricit hazavitte a mamája, aki szerencsére még a közelben volt, mert ivott egy kávét az én anyukámmal, és tényleg nagyon furán nézett ki a Frici, és már vége is volt a napnak, és emlékszem, azt gondoltam magamban, hogy az iskola igazán izgalmas hely, főleg, ha az embernek olyan barátja van, mint a Frici.
