Első napom az iskolában

Mindenkinek megvan az az élmény, amikor először lépi át az iskola küszöbét. Így van ezzel Maxi is, legújabb kötetünk hatéves szereplője is, aki a maga szókíimondó stílusával, sajátos humorával őszintén beszél mindenről és ha szeretted Janikovszky Évát, akkor te is szeretni fogod. Olvasd e, milyen volt Maxi első napja, a könyvet keresd a boltokban!

SZÓVAL amikor először mentem suliba, az szuper volt, mert persze kaptam egy olyan nagy cukorkás tölcsért, ami telis, de teli van édességgel, és már csak ezért is megérte, és persze eszegethettem volna szép lassan egész nap, de azt csináltam vele, amit akartam, szóval jó sokat megettem még indulás előtt, és igazából eléggé rosszul lettem, de nem mutattam, hogy ne mondja anyu meg apu, hogy na tessék, ezért nem kapsz többet édességet, csak zellert meg ilyesmit.

A tornateremben kellett leülnünk, és a nagyobb gyerekek énekeltek nekünk meg tornáztak, de én már minden mutatványt tudok, na príma, szóval itt bukfencezni fogunk tanulni, mikor én már a duplabukfencet is tudom, csak a második után legurultam a lépcsőn, amitől persze mindenki megijedt, pedig totál nem fájt.

A lényeg, hogy utána minden gyereket, aki egy osztályba járt, felszólítottak, hogy jöjjön, és mi 26-an voltunk, amiből pont 13 lány, azaz a fele, mondta anyu, és az összes haverom ott volt, például a Frici, aminek örültem, mert akkor rögtön lehet őrültködni, és a Frici kivette a ceruzáit a tolltartójából, és bedugta az orrába, és nagyon furán nézett ki, és mind nevettünk, de aztán láttuk, hogy ő mégsem találjaolyan viccesnek, és a tanító néni – aki egyébkent irtó csinos – odahívta az igazgatót meg a portás bácsit, és álltak a Frici körül, és az igazgató bácsi a fejét csóválta, és a Fricit hazavitte a mamája, aki szerencsére még a közelben volt, mert ivott egy kávét az én anyukámmal, és tényleg nagyon furán nézett ki a Frici, és már vége is volt a napnak, és emlékszem, azt gondoltam magamban, hogy az iskola igazán izgalmas hely, főleg, ha az embernek olyan barátja van, mint a Frici.