Gyere és beszélj!

Vészkijárat este, 2018. február 23. péntek, 17:30

cimkék: #interjú

Hamarosan tabudöntögető beszélgetéssor lesz a Bartók Pagonyban a kamaszok problémáiról egy-egy Tilos az Á-regény tükrében. Kamasznak lenni nem könnyű! Ezen az eseményen külön beszélgetés lesz a kamaszoknak és a felnőtteknek, ahol szakemberek segítenek majd a kérdések megválaszolásában.

Most feltettünk egy pár kérdést az eseményen megjelenő szakembereknek, hogy már most belekóstolhassatok a témába. Olvasd el, melyek a mai kamaszok legnagyobb problémái, és ismerd meg a lehetőségeidet!

Hangolódj a Vészkijárat estére, mert február 23-án pénteken 17:30-kor várunk a Bartók Pagonyban!

Melyek a mai kamaszok leggyakoribb problémái?/ Szerinted melyik az a három legnagyobb probléma, amivel egy 21. századi kamasznak meg kell küzdenie?

"Nagyon nehéz erre válaszolni, mert szerintem más problémákkal néz szembe egy 11, 15 vagy 17 éves kamasz. Vannak persze tipikusan 21. századi problémák, mint az internetes zaklatás. Míg korábban a diák egy kisebb, zárt közösség céltáblájává vált, addig ma akár több ezren láthatják, mit gondolnak, posztolnak róla a többiek. Ráadásul, ha a szó el is száll, az interneten ott marad az írás, videó, kép, még nagyobb fájdalmat okozva az áldozatoknak." - Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)

"1. Hogyan váljak gyerekből nővé, hogyan váljék férfivá? A nemi identitás alakulása, a szexualitás, az első párkapcsolati tapasztalatok, szerintem ez minden időben top téma volt és marad is. Ezt átszínezi mindig az adott kor: a médiából, és a 21. században a közösségi médiából is áradó szexualitás, a vélt vagy valós elvárások, a megváltozott illetve dinamikusan alakuló és sokszor ellentmondásos nemi szerepe elvárások.

2. Hogyan váljak gyerekből felnőtté a családomban és a társadalomban? Egyáltalán mi az, hogy felnőtt, mitől az, mikor leszek az? Ez se új probléma, de a kitolódott tanulmányi időszak, az fiatal felnőttek többségének nehezen elérhető önálló egzisztencia, a pár- és pályaválasztás megváltozott lehetőségei ezt is átformálták.

3. Hogyan legyek kamasz a kortárs közösségben? Ebben az életkorban nincs fontosabb, mint a kortárs közösségekbe való el- és befogadás. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha ez nem sikerül. A kortárs közösségek többségének dinamikáját is átszabta a közösségi média. Talán sosem volt akkora közönsége és ezért ilyen szélesen ható negatív következménye a kamasztársadalmakban a kirekesztésnek, megbélyegzésnek
mint napjainkban." - Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)

"Az első túl sok információ, a második a túl kevés kapaszkodó, a harmadik pedig a túl kevés unalom, idő a dolgok feldolgozására." - Mészöly Ágnes (író)

Miért nehéz beszélni a problémákról?

"Mert bizonyos problémákra a pedagógusok, szülők sem tudják a megoldást, válaszokat, vagy bennük is félelmet, rossz emlékeket kelt a téma. Vagy mert a probléma tabunak számít a társadalomban, és a felek, diákok úgy érzik, szóba hozni is ciki. De a keretei sincsenek megteremtve ezeknek a beszélgetéseknek az iskolában. A problémák megbeszéléséhez idő kell, és elfogadó, bizalmi közeg. Erre ritkán megfelelő egy 45 perces osztályfőnöki óra, még kevésbé egy tíz perces szünet." - Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)

"Mert nem egy nyelvet beszélünk. A digitális paradigmaváltás túlzottan megváltoztatta a kommunikációt. Ennek ellenére lehet beszélni, csak mindkét oldalról nagy erőfeszítésekre van szükség." - Mészöly Ágnes (író)

"Mert nincs rá idő. És ha lenne vagy éppen van, akkor se megy. Egyrészt kevés az őszinte hiteles fórum. Kevés az olyan kör, illetve kapcsolat, ahol nem kell elvárásoktól, ítélkezéstől, kioktatástól, retorzióktól tartani. Az hogy a kamasz nem fordul a felnőttek felé, egyrészt érthető és így is van jól, de ez csak addig tartható biztonsággal,
amíg van olyan kortárs közeg, ahol segítséget kap, és ahol jelezik, ha muszáj bevonni felnőttet." - Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)




Miről segít beszélni Az osztály vesztese?

"Az iskolai bántalmazás, zaklatás problémakörét járja körbe. Nemcsak az áldozatok oldaláról, hanem a bántalmazókéról is. Mi játszódik le egy gyerekben, amikor diáktársait bántják? Ha nem érzi magát jól a bántalmazó szerepben, miért ragad mégis bele? Miért érzi úgy a gyerekek nagy része egy osztályközösségben, hogy ő a vesztes? Milyen fokozatai vannak a bántalmazásnak? Mit éreznek a bántalmazottak? Miért nem szólnak szüleiknek és a tanároknak? Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik a mű, és indíthat el párbeszédet diákok, szülők és pedagógusok között." - Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)

"A közösség titkairól, az ember önmegítélése és mások általi megítélése különbségeiről." - Mészöly Ágnes (író)

"A bántalmazás természetrajzáról. Közösségi dinamikákról. Félelemről és kirekesztettségről. A közösségek felelősségéről." - Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)

Miről segít beszélni a Te kerested a bajt?

"Az erőszak és az ítélkezés természetéről." - Mészöly Ágnes (író)

"Az ítélkezésről. Arról, hogy milyen hamis biztonságérzetet ad az áldozathibáztatás. A látszatról. Barátságról és árulásról. A család fontosságáról, és annak a kínjáról, ha milyen, ha a család sem működik érzelmi támaszként." - Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)

Miről segít beszélni a Szabadlábon?

"Az elszakadásról, az önállósodásról, és persze a fogyatékos test és az egészséges szellem egymáshoz viszonyulásáról." - Mészöly Ágnes (író)

"Kinti - benti utazásról, akadályok legyőzéséről, önmagunk kereséséről." - Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)

Segíthet egy regény a személyiség fejlődésében? Ha igen, hogyan?

"Szerintem mindenképpen segíthet a személyiség fejlődésében egy regény. Segít kimondani, megfogalmazni mindazt, amit érzünk, csak eddig nem találtunk megfelelő szavakat rá. Egy-egy szereplőben ráismerhetünk magunkra, egy-egy cselekményszálban felfedezhetjük saját élethelyzeteinket. Az osztály vesztese például megmutathatja az áldozatoknak, hogy nincsenek egyedül. Hogy ami történik velük, az nem azért van, mert ők kevesebbek, gyengébbek a többieknél. Láttatja, ki mit érezhet hasonló szituációkban, és hogyan reagál azokra. Legtöbbször szerintem nem tudatosan vonjuk le a regényekből a ránk vonatkozó tanulságokat. Egyszerűen a részünkké válnak, és felidéződnek bennünk, ha hasonló helyzetbe kerülünk." - Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)

"Mindenképpen. Megmutathat olyan szempontokat, élethelyzeteket, megoldási módokat, amit addig nem ismert az olvasó. Tényleg igaz (kivételesen) a szlogen, hogy "Minden könyv hozzánk tesz valamit"." -Mészöly Ágnes (író)

"Van pár kamaszkori könyvélményem, amivel kapcsolatban máig hiszem, hogy nem az lennék, aki vagyok, ha nem olvasom, ha nem akkor olvasom. A jó könyv kérdéseket tesz fel, elgondolkoztat, szembesít olyan helyzetekkel, amik ismerősek már, vagy szembejöhetnek bármikor. Teszi ezt sokszor távolítva, hogy elviselhető legyen a tükör, és kevésbé direkt a minta vagy az ellen-minta adás." Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)

Ne feledd! Február 23-án, pénteken 17:30-kor várunk a Bartók Pagonyban: keresd a vészkijáratot!

Kapcsolódó cikkek