Hadd bújjak anyához!

Levente nagyon szereti, amikor anya az ölébe ve­szi és simogatja. Legeslegjobban azt szereti, ami­ kor a haját cirógatja. Azon a napon Levi nagyon vágyott anya ölelésére. Az óvodában összeveszett a barátjával, Árpival, mert Árpi lökdösődött. Levi elesett, és csúnyán lehorzsolta a térdét. Nem sírta el magát, de rossz kedve lett, és fura érzés vett erőt rajta.

Olyan „hadd bújjak kicsit anyához!” érzés. Amikor anya a karjába veszi, az mindig jó és meg­nyugtató. Olyankor nem történhet semmi baj.

De anyának most nem volt ideje az összebújás­hoz. Levi kedvenc ételét főzte: paradicsomszószos spagettit apró húsgombócokkal. De a szószos lábos leborult a tűzhelyről, és a paradicsomszósz szerte­ szét fröccsent a padlón. Még a konyhaszekrény és a fal is piros lett tőle. Egyszóval mindenhová ju­tott belőle. Anya nagyon bosszankodott, az összes konyhabútort le kellett mosnia. Levi segített neki, amiben tudott, így végül szép tiszta lett megint minden.
Anya újabb adag paradicsomszószt tett fel főzni, és hamarosan végre megebédelhettek. Mire végeztek az ebéddel, Levinek már igazán nagy kedve volt odabújni anyához egy kis simizésre, de ekkor megszólalt a telefon. Fontos hívás lehetett,mert anya nagyon komolyan beszélt, csak annyit szólt bele, „igen”, „nem”, meg hogy „természete­sen”. Aztán végre letette a telefont.
– Sajnálom, kincsem – szólalt meg, és megbor­zolta Levi buksiját. – A főnököm hívott. Ma dél­utánra van egy kis munkám, és sürgősen el kell intéznem néhány dolgot.
Épp magához ölelte Levit, amikor csöngettek a bejárati ajtón.
– Ne nyissuk ki! – suttogta anyának Levi.
– Meg kell néznem, ki az – válaszolta anya.
Levi elszomorodott. Mindig akad valami fonto­sabb, mint hogy odabújhasson anyához!
Anya aj­tót nyitott, a postás állt a küszöbön. Átadott egy csomagot. A szomszédjuknak cí­mezték, de őt nem találta otthon. A konyhában csipogni kezdett a mosogatógép, anyának abból is ki kellett szednie az edényeket. Aztán főzött magának egy kávét, és sietve a dolgozó­ szobába ment. Muszáj volt bekapcsolni a laptopját, hogy nekifogjon a munká­nak. Levi látta rajta, hogy kissé már ideges. Nagyot sóhajtott: amikor anya a számítógépén dolgozik, nem szabad őt zavarni. Levi már jól tudta ezt. Leült a dolgozószoba egyik sarkába, és elővette az építő­ kockáit. Ma megépíti a világ legeslegmagasabb tor­nyát. A torony még nála is magasabb lesz!
– Ide nézz, anyu! – kiáltott fel lelkesen.
De mire anya hátrafordult az íróasztaltól, a to­rony ledőlt. Az építőkockák szétgurultak a szobá­ban. Levi négykézláb szorgoskodott, hogy össze­ szedje őket. A következő torony biztos nem lesz majd ilyen magas! Levinek valahogy már el is ment a kedve, hogy újat építsen.

– Nézhetek tévét? – kérdezte anyától. Anya megengedte, hogy megnézzen egy filmet, és betett egy DVD­t a lejátszóba.
Mire a film véget ért, apa hazaérkezett a munká­ból. Nagyon éhes volt. Levivel ügyködni kezdtek a konyhában: saját készítésű pizzát sütöttek. Levi imádta a pizzát is. Majd szétpukkadt a kiadós va­csorától. Apa a fürdőszobába küldte, hogy meg­ fürödjön és megmossa a fogát.
– Ha szeretnéd, olvasok neked egy mesét – mondta apa.
Levi másra sem vágyott. Talán csak még arra, hogy anya is odabújjon mellé az ágyba.
– Megígérted! – mondta anyának. – És most már eleget dolgoztál, ugye?!
Anya bólintott, és hamarosan szorosan összebújva mindhárman egymás mellett feküdtek az ágyban, és apa nekifogott a meseolvasásnak. Levi átölelte anyát. Ez volt mindennap a legeslegjobb pillanat!