Hogyan született meg a Graffaló figurája?

A Guardian interjúja Axel Schefflerrel

cimkék: #interjú #Pagony

Axel Scheffler illusztrálta Julia Donaldson képeskönyveit, amelyekből már hét darab olvasható magyarul is. A szellemes versek mellé kellenek ezek a profi, minden részletükben művészi és nagyon aranyos képek, állatfigurák. Scheffler Németországban született, de már harmincöt éve Londonban él, Angliában végezte művészi képzését is. Gyerekkorában természettudós szeretett volna lenni, és a mai napig nagyon szereti az állatokat - biztos ezért tudja ilyen jól lerajzolni őket. Ami bosszantja: nagyon kicsi az asztala, alig fér el a sok könyv és festék és a lightbox rajta, ráadásul a válla is elég merev és sokat fáj az üléstől. Festés közben egyébként a harmincévnyi Anglia ellenére is németnyelvű rádiót hallgat.

 

Axel Scheffler, a Graffaló rajzolója válaszol a linken látható videóinterjúban a Guardian kérdéseire, miközben hihetetlen precizitással, csak úgy mellékesen megrajzolja a Graffalót. A videó végén a festményekkel teli, csodálatos rajzfüzetébe is bepillantást kapunk.

A rajzoló először kipakolja a tintáit, majd elmondja, hogy ugyan számos gyerekkönyvet illusztrált, de a Graffaló mind közül a legismertebb. Nagyon fura tapasztalat számára, hogy ennyire ismert és népszerű. Csak úgy lehet elviselni, hogy többnyire nem is gondol rá, csak amikor például felolvasáson, közönségtalálkozón vesz részt. Akkor látja, hogy mit jelent a Graffaló a gyerekeknek és szüleiknek, belegondol, hogy hányszor is olvassák fel az Egyesült Királyságban vagy akár az egész világon minden este. Ez annyira ijesztő gondolat, hogy inkább nem is gondol rá.

Axel Scheffler munka során először ceruzavázlatokat rajzol, három-négy változatban is elkészít egy-egy alakot, míg elégedett nem lesz vele. Ezután átvilágítja és tusheggyel átrajzolja akvarellpapírra, a fekete kontúrok innen származnak. Végül folyékony akvarell festékkel vagy Ecoline tintával színezi, és színes ceruzával finomítja.

Amikor először olvasta Julia Donaldson szövegét, a graffaló szóról a buffalo (bika) szóra asszociált, ezért szarvakat és farkat rajzolt a lénynek. Az alapja azonban egy nagyon hagyományos szörny ábrázolás. Nagyon ijesztő, nagy fogakkal. Mert ijesztőnek kell lennie, ha nem is túl ijesztőnek. A kiadó túl rémisztőnek találta ugyanis Scheffler első verzióját, és aranyosabbra kellett rajzolnia a szörnyet, nehogy a legkisebbek nagyon megrémüljenek tőle.

Ezután Scheffler a tizenegy évvel ezelőtti vázlatfüzetét mutatja, amelyben az eredeti figuratervek szerepelnek. Itt láthatók az ijesztő, ronda Graffalók is. Ezekre mondta a szerkesztő, hogy barátságosabbnak, ölelgetnivalóbbnak kell lennie, ezért lett szőrösebb is.

Eredetileg úgy tervezte a könyvet, hogy az állatok ruhát viselnek, de az írónőnek ez nagyon nem tetszett, ezért ruha nélkül vannak, de eltávolította őket a valóságos alakjuktól. Nem egy valódi róka például a róka, hanem az ő saját rókája. Végül megszületett a könyvbeli változathoz nagyon közel álló róka, kígyó, bagoly, és egér.

A Graffaló mindössze két helyszínen játszódik: az első rész a sötét erdő mélyén, a második, a Graffaló gyereke télen, amikor minden hóval van borítva. Kissé fárasztó volt egy idő után mindig azonos helyszíneken megrajzolni a szereplőket, mindig ugyanazok közt a fák közt.

Bár sokan az ellenkezőjét gondolják, Scheffler nem nagyon kommunikál munka közben a szerzővel. Julia Donaldson elküldi a szöveget a kiadónak, az adja oda Schefflernek. Nem szólnak bele a másik dolgába: Julia sem szól bele nagyon a képekbe, és a rajzoló sem tesz megjegyzést a szövegre.

Jó érzés, amikor az illusztrátor kicsit más stílusban is alkothat, mint amit a képeskönyvekhez kifejlesztett, és amit a kiadók és az olvasók is várnak tőle. Ha lesz saját könyve, abban megvalósítja a saját elképzeléseit is.

Forrás: http://www.guardian.co.uk/books/video/2009/jun/10/gruffalo-axel-scheffler

Isabel Albiston interjúja a The Telegraph-ban

Itt pedig a nálunk megjelent könyveket találod az illusztrátortól.

 

Kapcsolódó cikkek