Kálmán Anna, a Rumini rajzolója

Interjú

2013. november 26.Hanna

cimkék: interjú Pagony Rumini 5-8

kHogyan lett Ruminiből, a kikötői csavargóból kiskamasz matrózgyerek?

És hogyan lett Kálmán Annából a Rumini papírra álmodója, illusztrátora? Anna mindig is rajzolt, kisgyerek kora óta rajzol, de sok mindent kipróbált a rajzon kívül.

Aztán megtalálta őt a Rumini, és azóta a százféle mesebeli lényt, ami körülveszi a Szélkirálynő legénységét, ő alkotja meg rajzban. 

Már 7 éve rajzolod a Ruminiket! Amikor elkezdted, még nem voltál gyakorlott illusztrátor. Hogyan került hozzád a szöveg?

Eredetileg a Kispagonyban kezdtem dolgozni eladóként. Amikor először találkoztam Banyó Péterékkel az állásinterjún, szóba került, hogy az egyetem mellett rajzolni tanulok, és hogy ez olyasmi, amit folytatni szeretnék, függetlenül attól, hogy egyébként mivel foglalkozom. Tehát Péterék tudták, hogy rajzolok, és amikor Berg Judit első Rumini könyvéhez kerestek illusztrátort, én is készíthettem egy próbát hozzá. Szerencsére mindenkinek tetszett.

Hogyan változott Rumini az évek során rajzban? Kisegérből kamaszegér lett?

Igen, mindenképpen nőtt Rumini, mármint kamaszodik a történetben. De közben ugyanolyan bátor, agyafúrt és vagány maradt, mint az elején. A rajzokon látszó változás viszont nem csak ennek köszönhető. Egyszerűen az is látszik, ahogy az én készségeim alakultak közben. Tizennégy éves korom óta tanulok rajzolni, de ez sokáig nem szakirányú képzés volt. Rendes előkészítőre húsz évesen kezdtem el járni, de sosem kerültem be az akkori Iparművészeti Főiskolára, ahová felvételiztem. Az a tanulási folyamat, ami másoknál szerintem jórészt lezajlik még az iskola alatt, nálam így alapvetően a Rumini rajzokon keresztül zajlott, és gondolom, hogy tart még most is. Rumini karaktere viszont egy ideje már nem változik, a Rumini Datolyaparton-ban úgy érzem, megtaláltam azokat a formákat, amelyek azóta is összhangban vannak a fejemben a szereplőkkel.

Minden könyvben újabb és újabb lények jelennek meg - mennyire adja meg a szöveg, hogy milyenre rajzold őket?

A szövegből a külsejükön kívül rengeteg dolog kiderül a lényekről, hogy milyen képességeik vannak, mi történik velük, és erre mi a válaszuk. Ebből már sok mindent el tudok képzelni arról, milyenek lehetnek, amit azután már csak össze kell hangolnom azzal, ahogy Judit elképzelte őket. Előfordul, hogy valami mellémegy, és Judit cserét kér, de eddig ez volt a ritkább.

t

Az új könyv egészen különleges lett, és rengeteg grafikai kihívást rejtett számodra. Hiszen számtalan szereplő leveleit kell megjelenítened, elkülönítened, és mégis megtartani egy egységes képet. Alig van benne nagy kép, viszont rengeteg nagyon jó kicsi. Te alakítottad a könyvtervet?

Igen, én szerettem volna, hogy ebben a könyvben, ahogy Galléros Fecó naplójában is, hagyjuk el a többi részben használt szerkezetet, és ne legyenek egész oldalas képek. Egyrészt úgy éreztem, hogy a sok különböző szereplő változó hosszúságú levelei, üzenetei, amik mindig más tipográfiával és néha titkosírással jelennek meg, olyan ritmust adnak a szövegnek, amihez képest a megszokott kötött forma nehézkes lenne. Másrészt meg elárasztották a képzeletemet a rengeteg fajta szövegben és több stílusban megjelenő szereplők és képek, úgyhogy tudtam, hogy nagyon sok kicsi lesz.

Aztán tényleg nagyon sok lett, több, mint 160 kép lesz a könyvben. Könnyen, maguktól jöttek, mert abszolút inspiráló volt maga a szöveg. A kedves, érzékeny és barátságos szereplők mellett megint tele van a történet nagyon vicces, szélsőséges és groteszk alakokkal, akiket nagyon jól esett rajzolni. Emellett pedig most is volt néhány kép, például a Fényvizek térképei, amiket Judit mindenképpen szeretett volna. Ráadásul majdnem mindenki rajzolt a történetben. Rozi, Rumini és Balikó mellett Pecás Gil és még Szkander Bob is.

Nagyon tetszik a borító! Hogyan alakult ki ilyenné?

Köszönöm, örülök, hogy tetszik! Az első ötletem az volt, hogy a borítót lepjék el a szereplők által feladott levelek bélyegei, a feladó stílusában és a feladás helyének megfelelő pecsétnyomokkal. Aztán, ahogy készült a vázlat, hamar kiderült, hogy ha beborítjuk a fedlapot színes bélyegekkel, akkor a színek miatt kivehetetlenné válik a cím. Ezután jutott eszembe, hogy egyszerűsítsük a tervet egy borítékra. Onnantól már egyértelmű volt, hogy a könyv elölről és hátulról nézve is olyan legyen, mint egy postán feladott levél. Vagyis elöl kell rajta lennie egy lepecsételt bélyegnek, és hogy a nevem is legyen olyan, mint egy postai pecsét. Judit nevéhez és a címhez megtartottuk a sorozat saját betűtípusát.

A borítón levő képek pedig azért ilyenek, mert barna papírból készült borítékot kerestem, és azon nekem így tetszettek legjobban a ceruza rajzok. 

Rajzoltál már Rumini társast, idén jött ki a Vadmentős társasod. Miken dolgozol még a Rumini mellett-után?

Ahogy leadtam az utolsó képet a könyvhöz, hozzáfogtam a következő munkámhoz, ami újra Ruminihez kötődik. Egy egyelőre titkos terv résztvevőjeként azon dolgozom, hogy a gyerekek valóban hajóra szállhassanak Rumini világában a Batthyány tér közelében. A munka első látható eredményei télen vagy tavasszal várhatók. Erről egyelőre nem mondhatok többet.