
Olvass bele! - Két kis dinó a zsírkréta korban
Berg Judit sorozatának első részében Trikóval és Nyammal ismerkedhetsz meg. Trikó sajnos nem igazán szereti a páfrányt meg az efféle ízetlen salátát, inkább enne valami finomat. Csakhogy az ínycsiklandó bogyóktól meg összemegy: mitévő legyen egy pár centis dinó az óriás hüllők között? Hogy hogyan próbál Trikó és barátja, Nyamm, kikeveredni a slamasztikából, azt megtudod a könyvből!
Kóstolj bele az első fejezetbe!

Hé! Vigyázz, ne taposs rám! Itt vagyok a levél alatt. Szúrnak a szarvaim, úgyhogy légy óvatos. Na, látsz már?
Sejtettem. Nem kell rögtön kinevetni. Hallod, hé? Nekem csöppet sem vicces, hogy ilyen pici vagyok. Ha megígéred, hogy nem csúfolsz, inkább elmondom, hogy lettem ekkora.
Amikor kibújtam a tojásból, még rendben volt minden. Akkora lehettem, mint te. Ha leguggolsz, elképzelheted, mekkora kosárba férnél bele. A tesóim és én pont akkora tojásokból keltünk ki. A papám és mamám viszont sokkal nagyobbak a te szüleidnél. Nagyjából akkorák, mint egy mikrobusz. Nem együtt, külön-külön. Ketten akkorák, mint két mikrobusz. Érted, ugye?
Miután megszülettünk, legelni kezdtünk. A papa és a mama mindenfelé terelt minket, mi pedig ettünk, hogy hamar nagyra nőjünk. Más dolgunk se volt egész nap. Akkoriban elég nagy volt a nyugalom. Sehol egy város, repülőtér vagy focipálya. Nem volt se vonat, se troli, se mikrobusz. A tévéről, moziról és csokiról nem is beszélve. Mindenütt csak levelek, fák és dinók. Néha esett az eső vagy kitört egy vulkán. Nagy ügy. Egész nap jöttünk-mentünk, eszegettünk.

Aztán egy szép napon találtam egy kis bokrot, tele bogyóval. Olyan illatos és színes volt, mint a gumicukor. Nyami! Végre valami kedvemre való. Gyorsan befaltam az egészet, nehogy másnak is adnom kelljen. Topi persze meglátta, futott is rögtön árulkodni. A papa meg szaladt, aggódva kérdezte, mit ettem. Eszemben sem volt bevallani. Azt mondtam, csak egy rakás páfrányt. Nem nagyon hitt nekem. Eddig még soha nem voltam hajlandó lenyelni azt a sok vacakságot.
Este a mama azt mondta, hogy olyan picinek lát. De a papa megnyugtatta, hogy ő például egyáltalán nem is lát ebben a nagy sötétben. Én meg odabújtam a mamához, mert a piciket mindig babusgatja. Babusgatott is. Jó volt. De reggelre minden megváltozott.
Kinyitottam a szemem, és egész megrémültem. Az árulkodós Topi feküdt mellettem, pont kétszer akkora volt, mint én.
– Segítség, Topi felfúvódott az éjjel! – kiabáltam.

Ha rám lépsz, tényleg megszúrlak!
Ha folytatnád az olvasást, itt tudod megrendelni a könyvet!