Ki akarok kapcsolódni!
Másfél éve azonban rátaláltam az olvasásnak illetve írásnak a jótékony hatására is. Persze írni véleményem szerint csak nyugodtabb környezetben lehet, szinte teljesen kitisztult elmével. Olvasni pedig egy kávéháznál nyüzsgősebb helyen lehetetlen. – Olvassátok Iván Dóra bemutatkozását!
A nevem Iván Dóra(16) és a Kürt Alapítványi Gimnázium tanulója vagyok. Budaörsön lakom már több mint 10 éve. Nincsenek testvéreim, ezért megtanultam elfoglalni magam. Nem egy hobbit gyűjtöttem az évek során: többek közt az olvasást, írást, festést és talán a legfontosabbat, a táncot. Elsős korom óta táncolok ugyanabban a csapatban ugyanazokkal a lányokkal. Megmerném kockáztatni azt is, hogy életem legnagyobb részét tánctermekben töltöttem. Rengeteg fellépésen és versenyen vagyunk túl, és remélem még sokáig élvezhetem azt a kiváltságot, hogy ilyen fantasztikus emberekkel vehetem körbe magam életem minden terén. Otthon a szüleimmel, az iskolában a barátaimmal, a táncteremben pedig a legjobb barátaimmal, akik szinte már a második családomnak számítanak. Mai napig ez az egyetlen dolog, ami teljesen kikapcsolja a gondolataim. Nem is véletlen, hogy minden nap edzek. Ugyanis jellemző rám, hogy olyan dolgokat is túlgondolok, amik semmilyen jelentőséggel nem bírnak.
Másfél éve azonban rátaláltam az olvasásnak illetve írásnak a jótékony hatására is. Persze írni véleményem szerint csak nyugodtabb környezetben lehet, szinte teljesen kitisztult elmével. Olvasni pedig egy kávéháznál nyüzsgősebb helyen lehetetlen. Mindig is jó képzelőerővel rendelkeztem, ezért nem esett nehezemre történeteket kitalálnom. Sőt már évek óta megálmodtam, hogy miről fog az első regényem szólni, amit egyszer remélhetőleg megvásárolhattok a könyvesboltokban. Az írására azonban,csak idén nyáron került sor, méghozzá a spanyolországi nyaralásom során. Úgy éreztem, most értem meg a feladatra, hogy valami olyat alkossak, amire örökké büszke leszek, még ha a sorsa nem is a nyomdákban végzi. Minél több embernek szeretnék segíteni abban, hogy ki tudjanak kapcsolódni, mert számomra is ez a legfontosabb, mindegy, milyen témájú regény akad a kezeim közé.
Igazság szerint alsós koromban egyáltalán nem érdekelt az olvasás, se az írás. Először talán hatodikban írtam valami olyat, ami megtetszett, és később is még hozzátoldottam. Az olvasásban pedig az Éhezők viadala trilógia volt a nagy áttörésem. Azóta már határozottabban érzem azt, hogy talán ez lesz az én hivatásom. Persze szeretnék egyetemre menni. Az emberi agy működése vonz igazán. Főként a pszichológia. Most angolt és franciát tanulok, és minden álmom, hogy egyszer huzamosabb ideig Franciaországba költözzek.
