Mert ugyan ki ne lenne ma bizarr?

17 novella 14 éven felülieknek

cimkék: #jó könyv

Végre-végre, megjelent egy kortárs ifjúsági novelláskötet!
A Jelen! legyen veled ezen a nyáron, olvasd a vízparton, gondolkodj, mélyülj el a novellákban, örülj az életnek, mert most és itt vagy jelen. Ne hagyd ki.

A Jelen! – Kortárs ifjúsági novellák című antológia kétségtelenül a mi generációnkhoz szól. „A Jelen! pályázat elsődleges célja tehát az volt, hogy tehetséges fiatal szerzők írjanak a kamaszok és a fiatal felnőttek hétköznapjairól, problémáiról.” Tök szomorú, hogyha most belekezdek egy felsorolásba, hogy mi mindenről szól ez a kötet: abortusz, gyász, evészavar, kiüresedett kapcsolatok, kilátástalanság, bizonytalanság a jövő felől, migráció, alkoholizmus, elvált szülők – akkor ez nem fog semmit jelenteni, átsiklik felette a szemünk, annyira elkoptak már ezek a szavak. Aki szeretné, hogy ezek a kifejezések újra érzésekkel teljenek meg, hogy visszanyerjék a jelentésüket, azok olvassák el ezt a 17 novellát.

Nagy Ildikó Noémi - az Eggyétörve novellás kötet szerzője - Önkontroll c. novellájával indul a kötet, és ezzel magasra is helyezi a lécet. A szerző nem ír le fölösleges szavakat, pontosan fogalmaz mindig és tisztán, a szöveg rendkívül steril és mindezt egybevéve olyan ez a történet, mint rengeteg apró tűszúrás egy allergia-teszten. Pontos, kellemetlen és szörnyen fog fájni, ha elvakarod.

És akkor a végére is ugranék a könyvnek, ahol Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! c. novellája szerepel. Mivel nekem ez életem kedvenc novellája, ezért ha megkérdezik, hogy mit gondolok erről a szövegről, csak valami ilyesmit vagyok képes produkálni.  Akik olvasták Rékától A szupermenőket vagy a Boldogtalanság az Auróra-telepent tudják, hogy a folyamatos önkritkus, kissé cinikus hang, a groteszk elemek és a bizarr, de mégis valódi szereplők (mert ugyan, ki ne lenne ma bizarr?) olyan tökéletes elegyet adnak, hogy a végén csak így ülsz, hogy: azta. „Szép kislányok voltak, szőkék, arányos testalkatúak. Ki volt festve a körmük, az arcuk. Látszott, hogy semmi jó nem vár rájuk az életben.” Bár kissé csalódott vagyok, és nem csak Mán-Várhegyi Rékánál, hanem az összes olyan szerzőnél, akitől nem került be új szöveg a kötetbe, mert itt egy már megjelent írásukat olvashattam. Ez kicsit becsapás, mert 150 oldalas a könyv, de a fele meg már eleve megvolt itthon nyomtatásban, szívesen olvastam volna valami újat ezektől az íróktól.

Kalapos Éva Veronika alkoholista apáról, Molnár T. Eszter az otthon elhagyásáról, Béres Tamás a szülő elvesztéséről szóló írása okozza talán a legmaradandóbb heget, az élethez való hozzáállásunkon. Amikor megértjük, hogy miért lehet példakép egy alkoholista apa, aki verte az anyánkat, hogy mit jelenthet őt minden este részegen hazavárni. Vagy amikor szembesülünk vele, hogy logikus oka van, miért könyörög egy kamasz fiú a mentősöknek, hogy ne vágják le az édesanyját a kötélről. Ezek a novellák elhúzzák a függönyt, megmutatják az egész világnak, hogy mik zajlanak le bennünk, ahogyan próbálunk felnőni ebben a világban.

Ami kicsit hiányzott nekem, hogy az írókról nincs semmi a kötetben, sok ismerős névvel, de legalább ugyanennyi számomra ismeretlennel is találkoztam, és szívesen olvastam volna egy-két mondatot róluk, hogy kik ők, melyik a kedvenc lekvárjuk és hogy milyen zenére írták ezeket a történeteket.
A kötetben szereplő rengeteg zenei utalást össze kéne szedni egy Spotify playlistre, ami Lykki Li Follow You c. számával kezdődne és a Stand by Me-ben lévő Lollipop c. örökzölddel érne véget. Tuti, hogy ezt hallgatnám miközben a Jelen! következő részét olvasnám a kanapén elheverve, hétfő reggel, a legunalmasabb órát ellógva.

Nagy Eszteranna írása után kattints ide a novelláskötetért, rendeld meg!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek