Mikor Tibor rímmel skiccel...

Kárpáti Tibor: Puszi, nyuszi!

2017. július 20.Pagony

cimkék: illusztráció


Azt mondják, hogy a jó illusztrátornak könnyen felismerhető, jellegzetes képi világa van – Kárpáti Tibornak pedig egyből kettő is.



Az első, sajátosan „kárpátis” stílus az a bizonyos pixel-világ, amellyel a grafikus nemzetközi hírnevet szerzett magának. A New Yorker magazinnak készített rajzocskái farkvégletekig egyszerűsítettek, mindössze néhány képkockából szerveződnek szellemes ábrákká. A modern minimalista szemlélet így végeredményben a nyolcvanas évek Commodore számítógépeinek vizualitását idézi, emiatt pedig hihetetlenül retró hangulatot áraszt. Tévedés azonban azt gondolni, hogy ez a fajta képi világ csupán a nosztalgikus érzületű Tamagocsi-generáció számára lehet érdekes. A szokatlan ábrázolásmód, az egyszerű színek és formák, valamint a furcsán darabos-mechanikus hatás már az egészen kicsik figyelmét is képes lekötni. Merjünk tehát kísérletezni és bátran adjunk gyermekeink kezébe az átlagostól eltérő képeskönyveket, például a Kárpáti-féle Piroska és a Farkast, mert valószínűleg meglepve tapasztaljuk majd, milyen könnyedén „dekódolják” és milyen élvezettel böngészik ezeket a rendhagyó pixel-ábrákat.



3pigs
Kárpáti Tibor másik félreismerhetetlen illusztrációs stílusát az előbbitől jelentősen eltérő rajzos jellegű képei adják. Ezek az ábrák egészen másképpen egyszerűek: a kézi rajz sutaságának illúziója (hiszen ez esetben is digitális munkákról van szó!) ad meghitt közvetlenséget nekik. A filctoll-fikrák ismerősségét a szabálytalan formák, bizonytalan vonalú erős kontúrok, vagy az ezeket semmibe vevő esetleges felületkitöltés adja, anélkül azonban, hogy a végeredmény túlságosan is infantilis lenne. Kárpáti Tibor rajzos stílusú figurái esetlenségükben is kedvesek és nagyon-nagyon szerethetőek.

Szintén ebbe a stílushalmazba tartozik az óvodás korosztálynak szóló Puszi, nyuszi! című lapozó, amelynek Kárpáti Tibor nem csak illusztrátora, hanem szerzője is. És mivel ő – amint azt az előbbiekben már láthattuk – az egyszerűség híve, így most sem kell csavaros fordulatokban bővelkedő meseregényre számítanunk tőle. A könyv szereplői ugyanis mindössze köszöngetnek egymásnak, azt viszont olyan leleményesen teszik, hogy attól bizony még a felnőtt olvasók szája is mosolyra húzódik. A rímes nyelvi formulák tárháza szinte kimeríthetetlen, a könyvben közel ötven üdvözlést találunk a „Cső, te gőte” fiatalos lezserségétől egészen az olyan finoman kimunkált arisztokratikus csengésű megoldásokig, mint: „Szépjónapot, pézsmapocok”. (Az idegen nyelvek kedvelőinek valódi csemegeként szolgálhatnak a „See you, varjú”, vagy a „Sayonara, barna kánya” formulák.) Az állati találkozások pedig hasonló szellemességgel örökítődnek meg, mindenféle felesleges körítés nélkül, bájosan tökéletlenül. Ez a fajta ábrázolásmód nem mellékesen remekül alkalmazkodik a legkisebbek észlelési sajátosságaihoz is: az élénk színek, az erős kontrasztok, a nagy, egybefüggő felületek, és az előtér-háttér markáns elkülönítése mind-mind a befogadást segítő vizuális eszközök a 0-3 éves korosztály számára.
















És ha egyszer megszerettük Kárpáti Tibor univerzumát, nem nagyon csalódhatunk benne többé, hiszen átgondoltan és következetesen épül fel: a benne található két galaxis (a pixeles és a rajzos) pedig – nagy örömünkre – egyre csak tágul.


Kárpáti Tibor által illusztrált könyvek között itt válogathatsz még!


Kecskés Nóri