“Mindig is rajzoltam”

Interjú Rátkai Kornéllal

Rátkai Kornél nevét egyre több gyerekkönyv borítóján láthatod, ismerd meg rajzolónkat közelebbről! Saját magát így jellemzi: “Aprólékos, zárkózott, kételkedő ember vagyok. Ha rajzzal kellene jellemeznem magam, akkor azt a Most én olvasok! Marcijával is meg tudnám tenni… hasonló gyerek voltam, mint Marci, a fenti képen!” 

- Elismert webdesignerként hogyan fordultál a gyerekkönyvek illusztrálásához?
- A webdesignt és az arculattervezést nagyon-nagyon sokáig csináltam, és egész egyszerűen már évek óta semmi izgalmasat nem találtam benne… Elég frusztráló az is, hogy a referenciáid időről időre eltűnnek (állandó és kényszeres redesign jellemzi az egész piacot), és az sem túl kielégítő, hogy jóformán csak képernyőre tervezel… vagy a fióknak

Mindig is rajzoltam, de ezek leginkább csak firkák voltak, amik a rengeteg munkamegbeszélés közben születtek. 2015-ben, 44 évesen elhatároztam, hogy váltanom kell. Mindent az elejéről kezdtem. Felfedeztem újra a ceruzát, megbarátkoztam a radírral és a gondolattal, hogy bármikor, bármit, bárhogyan lerajzolhatok… Ez a barátkozás a mai napig tart, és soha egy pillanatra nem bántam meg, hogy azóta sem logót, sem weboldalt nem terveztem. 

Ekkor persze még nem tudtam, hogy merre is induljak, csak azt, hogy rajzolni szeretnék és kész.  Ezért annyira vegyes a referenciám a mai napig - realisztikus portrék, szürreális karakterek, ceruzarajzok, digitális képek és a könyvek… Szóval mindennap több órát rajzoltam, és a rajzaimat kipakoltam a Facebook-ra.

Itt talált rám Orosz Anett és Balázs Eszter a Libri/Kolibri kiadótól. Esztertől kaptam meg az első megbízásomat, Majoros Nóra Bolygóvadászok című könyvének illusztrációit. Nekik azóta sem győzök eléggé hálás lenni.

Egy korai rajz ebből az időből

 

- A Most én olvasok!- sorozatban megjelent Marci kötetek kimondottan kezdő olvasóknak szólnak, mi volt a legnagyobb kihívás ezeknél a könyveknél?

- A türelem:). Az hogy több hónapon keresztül ugyanazokkal a figurákkal kell majd dolgoznom, és hogy ezalatt ne nagyon változzanak meg a karakterek… Persze az is kihívás volt, hogy ennyire kicsiknek még nem rajzoltam - se magamtól, se könyvben.

Próbáltam annyira “vidámítani” a karaktereimet, amennyire még nekem is belefért.

- Czernák Eszter hamarosan megjelenő könyve, a Sárkányovi tele van rengeteg mesés szereplővel, tündérrel, trollal, jetivel, unikornissal. Hogyan dolgoztál együtt Eszterrel? 

- Igazából nagyon ritkán dolgozom/dolgozunk együtt a szerzővel… Kicsit úgy tűnik, mintha a kiadók rejtegetnék a szerzőket az illusztrátorok elől. Ezzel persze - gondolom - az illusztrátor önállóságát próbálják óvni, ugyanakkor furcsa, mert szeretem ismerni azt, akinek a szövegével dolgozom. Szerintem fontos lehet a szövegen túl is ismerni/látni a szerzőt.

Az “előző életemben” elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne találkozzak a megrendelővel, a programozókkal vagy akár a szövegíróval is egy-egy projekt során. Persze az is igaz, hogy ezeket a megbeszéléseket jórészt firkálgatással töltöttem…:)

- Melyik a kedvenc képed, figurád?

- Kedvenc figurám Igor, a jeti és Teofil, a troll.

 

- Kedvenc képem pedig az, amikor a kis ovisok a rossz idő miatt beszorulnak az oviba, és eléggé morcosak az eső miatt. Szeretem ennek a rajznak a kontrasztját a többihez képest.

 

- De nagy kedvencem lett a borítója is a könyvnek, ennek a vázlatát is meg tudom mutatni:

- Volt-e valamilyen nehézség vagy kihívás?

- A legnagyobb kihívás a főszereplő Zoé, a három fejű kissárkány megrajzolása volt. A három fej/nyak/kar “anatómiájának” kidolgozása nem volt annyira egyszerű. Volt rövidnyakú változat is, ami eléggé sután nézett ki. Valójában nehéz elhelyezni egy testen három fejet:) Ráadásul figyelni kellett ezeknek a furcsa szerzeteknek az egymáshoz képesti arányaira is… itt azért muszáj volt csalni is, mert enélkül Janka, a manólány észrevehetetlenül pici lett volna a többiekhez képest.

- Gyerekkönyv illusztrálásnál mi a munkamódszered? Milyen technikával készülnek a rajzok?

- Mire a szöveget megkapom, addigra általában a karakterek egy része - az előzetes próbarajzoknak köszönhetően – már megszületett, így amikor először olvasom a teljes szöveget, akkor már látom is a főszereplőket a sztoriban. Olvasás közben rögtön bejelölöm, hová kellenek szerintem illusztrációk - ez sajnos néha elég egyenetlenül sikerül, mert van, hogy egyes fejezetek sokkal jobban megmozgatják a fantáziámat, míg mások kevésbé… 

Ezután a leendő illusztrációkat eléggé kis méretben levázlatolom - ez inkább csak struktúra és kompozíció, illetve azért is kell, hogy lássam az elképzeléseimet egyben. Amikor ez kész, akkor osztályozom a rajzokat nehézség szerint - “könnyű” / “nehéz” - és el is kezdem a vázlatolást. Általában egy összetettebb, sok szereplős rajzzal szoktam kezdeni.

A vázlatolás ceruzával, papíron történik. Azután ezt a vázlatot már digitálisan tovább finomítom, végül - szintén számítógépen - színezem, effektezem, véglegesítem a rajzokat.

Rettenetesen lassan rajzolok, mert túlságosan beleveszek - akár teljesen felesleges részletekbe is. A legnagyobb feladatom, hogy ezen változtassak… Sajnos a lassú rajzolás miatt az effektezésre kevés időm marad, pedig azzal aztán még igazán lehetne molyolni.

- Úgy hallottuk, nagyon szeretted a Sárkányovit illusztrálni. Mi ragadott meg benne?

- A karakterek összetettsége nagyon tetszett - hogy minden szereplő teljesen más fajta: sárkány, troll, jeti, boszorkány. Szeretem a kicsiknek szóló könyvekben az egyszerű történeteket, a nagyon cuki konfiktushelyzeteket és a megoldásokat. Ez a Sárkányoviban (is) nagyon jól működött. 

- Van illusztrátor, akár a magyar, akár a nemzetközi porondon, akit példaképednek tekintesz?

- A nemzetközi porondon imádom John Hendrix részletgazdagságát, Núria Tamarit színeit és elképesztő kompozícióit, Wouter Tulp karaktereit és Jim Bradshaw lazaságát.

A magyarok között Horváth Ildit, Metzing Esztert, Vidák Zsoltot  és Dániel Andrást nagyon szeretem. Meg kell említenem azokat is, akiken felnőttem: Szecskó Tamást és Zórád Ernőt. 

- Mik a további terveid gyerekkönyvfronton?

- Igyekszem egyre jobban közelíteni a saját, eléggé groteszk és inkább fekete-fehér világomat a gyerekkönyvek színes, cukibb világához… És próbálok még több apró kis részletet belevinni a rajzaimba, mert gyerekkoromban én is azokat a rajzokat imádtam, amiket jó sokáig lehetett nézegetni… Szeretnék oda eljutni, hogy  a stílusom alapján legyen felismerhető a könyv, amit illusztráltam. És nagyon szeretnék előrukkolni egy teljesen saját könyvvel, ami tulajdonképpen évek óta itt van körülöttem, most már csak időt kell szánnom arra, hogy megszülethessen...

Nézegess még képeket Rátkai Kornéltól itt és itt!

A cikk leadjében található képes részlet Wéber Anikó: Marci és a legvidámabb osztály című könyvében található, melyet szintén Rátkai Kornél illusztrált.

Czernák Eszter legújabb kötetét pedig itt fogod tudni megrendelni - addig is, amíg megjelenik, tedd a kívánságlistádra!


 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek