Mini Textúra Berg Judit módra

Kulisszatitkok egy kép kapcsán

cimkék: #Berg Judit

A közelgő Mini Textúra kapcsán arról faggattuk Berg Judittot, a gyerekeknek szóló előadássorozat egyik szerzőjét, hogy hogyan alakított át egy festményt szöveggé, hogy abból majd a Budapest Bábszínház rendezői segítségével jelenet szülessen. Ha kedvet kaptál, "élőben" is megnézheted a különleges összművészeti előadást a Mini Textúrán.

1, A te képed Gadányi Jenő: Fantasztikus táj című festménye. Miért pont ezt a képet választottad? Mi volt egyáltalán a menet a képek kiválasztásánál?

- A Nemzeti Galéria múzeumpedagógusai összeállítottak egy listát azokból a képekből, amelyeket ők ajánlottak a szerzők számára. Mi ebből a listából választottuk ki azt a festményt, ami leginkább beindította fantáziánkat. Én Gadányi Jenő Fantasztikus táj című képét választottam. Ez egy 1948-ban készült absztrakt mű, amely első látásra inkább kicsit magányos, kicsit hátborzongató érzést kelt a szemlélőben, de nincsenek rajta sem szereplők, sem konkrétan felismerhető élőlények. A fura színek és formák alapján úgy sejthetjük, hogy valamiféle bozótos, erdős, agyagos, sáros vidéket képzelt el a festő, ahol két furcsa, leginkább fához hasonlító képződmény magasodik. Az efféle absztrakt képekkel a képzetlen szemlélőnek nehéz mit kezdeni. Én többnyire egy vállrándítással tovább szoktam lépni – „hát jó, ezt is láttam” felkiáltással. Most viszont éppen ez a bizonytalanság indította el a fantáziámat. Fantasztikus táj? Miért? Milyen is valójában? Ki lakik ott?

2, Mi jutott legelőször eszedbe, amikor megláttad a festményt? Mi indította el konkrétan a gondolkodást a kép kapcsán?

- Azt hiszem, az anyukámtól komoly pedagógusvénát örököltem. Már iskolás koromban foglalkoztatott, hogy miként tudnék úgy mesélni az osztálytársaimnak az éppen olvasott könyvemről, hogy nekik is kedvük támadjon elolvasni. Íróként is fontos szempont számomra, hogy a gyerekek számára nehezen befogadható témákról, etikai problémákról meséljek úgy, hogy azok mégis érthetővé, sőt érdekessé váljanak számukra. Itt is rögtön megláttam a lehetőséget, hogy megmutathatom, miként adhatunk értelmet egy első látásra nehezen értelmezhető műnek, hogy találhatunk fogást azon, ami nem egyértelmű.

3, Egy kicsit áruljuk el az olvasóknak, hogy miről szól a te írásod?

- Néztem, nézegettem ezt a bizonyos fantasztikus tájat, és azon gondolkodtam, hogy mi történhet ott. Éreztem a képen valami kilátástalanul magányosat, miközben van benne valami titokzatos is. Hamar beugrott, hogy talán rejtőzik itt valaki, aki egy fontos tárgyat őriz. Lehet, hogy kincset rejtenek a fura, kékes-pirosas-barnás krikszkrakszok? Aztán hirtelen meg is láttam a képen két alakot, akik teljesen beleolvadnak a háttérbe. Aha! Az őrzők! Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mit őriznek és miért.
Egy jelenet akkor válik izgalmassá, ha éppen egy nagy változás küszöbén állunk, és pont a szemünk láttára történik a fordulat. Az őrzők őriznek valamit, amit akár az életük árán is védeniük kell, és akkor érkezik valaki. A kincsért jött? Vagy véletlenül tévedt oda? Egy biztos, ebből a találkozásból konfliktus keletkezik. Innentől kezdve már csak szabadon kell engednem a fantáziámat, és máris kibontakozik a mese.

4, A Mini Textúra kapcsán új világ nyílik meg a gyerekek előtt. Véleményed szerint hogyan lehet megszerettetni ezt a különleges vizuális világot velük?

- A Mini Textúra nagyszerű alkalom arra, hogy megértsük, hányféle módon lehet egy-egy műalkotást értelmezni.
Nagy élmény megtapasztalni, hogy egy színes vászonfelület hogyan változik a néző tudatában élő történetté, kalanddá vagy olyan gondolatsorrá, amit akár napokig is forgathat magában. Négy festő különböző stílusban és korban készült képe alapján négy teljesen más világ formálódik mesévé a nézők szeme előtt. Ez egy olyan játék, ami nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is szórakoztató (nem véletlen a felnőtt Textúra évek óta tartó hatalmas sikere), ha ráérzel az ízére, örökre rabul ejt, és máris gazdagabb lettél egy új képességgel. Ahogy olvasás közben meghódítjuk a könyvben megrajzolt világot, úgy kalandozhatunk a képzőművészeti alkotások mélyén is – a MiniTextúra ehhez nyit a nézők számára egy lehetséges bejáratot.

5. Hogyan ajánlanád pl. Tasnádi-Jeli szerzőpáros darabját és az egész Mini Textúrát a saját gyerekeidnek? Miért jöjjenek el megnézni?

Tasnádi István és Jeli Viki közös darabját még nem olvastam, csak az általuk választott képet ismerem, de a beszélgetéseink alapján biztos vagyok benne, hogy mind a négy képhez izgalmas mű készült, amit a Budapest Bábszínház művészei igazi mesévé varázsolnak majd. A saját gyerekeimet már sikerült belelkesítenem. Az én jelenetemet olvasták, és elégedettnek tűntek. Alig várják, hogy megismerjék a másik három történetet is. Mindannyian igyekeztünk komoly, izgalmas témát középpontba állítani úgy, hogy közben mégis a szórakozás és a humor uralja az előadást. Biztos vagyok benne, hogy a Mini Textúra egyike azon kevés eseményeknek, amikor a nézők igazi, nevetős varázslat születésének lehetnek szemtanúi. Ezt igazán kár volna kihagyni!


Kapcsolódó cikkek