Nick és Tesla veszélyes laboratóriuma

részlet egy izgalmas könyvből

cimkék: #Folyt. köv. #8-12

Nick és Tesla ikertestvérek, akik élnek-halnak a tudományért, az elektronikáért, és bizony sűrűn bajba keverednek. Amikor szüleik Kaliforniába küldik őket, hogy Newt bácsikájuknál töltsék a nyarat, felfedezik, hogy új szomszédságuk mennyi meglepetést rejteget. Az utca végén elhagyatott ház áll, ahol feltűnik egy titokzatos lány az emeleti ablakban, őket pedig egy ijesztő, fekete terepjáró követi mindenhová.

Olvassátok el, hogyan kezdődik ez a könyv.

Valaki beült Joe Devlin taxijába, mire ő leeresztette az újságját és a visszapillantóba nézve épp meg akarta kérdezni: merre lesz a fuvar? De ekkor megmerevedett.

A hátsó ülésen egy fiú és egy lány ült szomorú, komoly arccal.

Tizenegy vagy tizenkét évesnek néztek ki. Felnőtt jelenlétére semmi sem utalt.

Két kölyök egyedül száll be egy taxiba a San Francisco-i Nemzetközi Repülőtér előtt?

Joe zsigerei zűrt jósoltak.

A fiú a kezében tartott cetlit nézte.

- Ot-tizenhárom Chesterfield sugárút - olvasta.

Joe hallotta a papír zizegését, ahogy a fiú beszélt. Remegett a keze.

- A Félhold-öbölben - tette hozzá a lány magabiztos, eltökélt hangon. - Az itt van a közelben, nem igaz?

Joe hátrafordult, hogy szemügyre vegye leendő utasait. Ugyanúgy voltak felöltözve, mint a legtöbb gyerek - póló, farmer, tornacipő -, mégis levertnek és komolynak tűntek, ami nem illett a korukhoz.

Semmi más nem volt náluk a cetlin, két kicsi, fekete utazótáskán és egy-egy könyvön kívül.

A fiú kezében Az idő rövid története, vagy valami ehhez hasonló volt, a lányéban pedig az Alkalmazott robotika elmélete: Mozgástan, dinamika, irányítás.

- Ugye, nem szöktetek el otthonról? - kérdezte Joe. - Hol vannak a szüleitek?

- Nem vagyunk szökevények - felelte a lány.

- A szüléink... hát... szóval...

- Üzbegisztánban vannak - vágta rá a fiú.

Joe pislantott egyet.

- Üzbegisztánban? - kérdezte.

A fiú bólintott. - A szójabab növekedését figyelik.

- Nos, ennél azért egy kicsit bonyolultabb a dolog - jegyezte meg a lány.

- Ó - válaszolta Joe. - Hááááát, jó.

- Ideküldtek, hogy a nagybátyánknál töltsük a nyarat - mondta a fiú. - Megbeszéltük, hogy itt találkozunk, de úgy látszik, nem ért rá kijönni.

Joe a gyerekekre meredt, nem tudta eldönteni, higgyen-e nekik, mert akkor is zűrösnek tűntek, ha tényleg igazat mondtak. Márpedig Joe nem szerette a balhét.

A lány mélyen beletúrt farmernadrágja zsebébe, és egy köteg gyűrött papírpénzt vett elő.

- Kilencvenhárom dollárunk van - mondta.

A fiú is kotorászott a zsebében, és így szólt:

- És még ötvennyolc cent. Az elég lesz, ugye?

- De még mennyire - felelte Joe.

Visszafordult, majd beindította a motort és a taxiórát. A balhét nem szerette Joe, de a pénzt igen.

A taxisofőr időnként hátrasandított a gyerekekre a visszapillantó tükörben. A lány a mellettük hullámozva tovafutó észak-kaliforniai dombokat nézte, miközben a fiú a nyakában lógó, csillag alakú ezüstmedállal játszott.

- Hagyd abba! - szólt rá a lány, amikor észrevette, hogy mit csinál. - A végén még eltöröd.

- Mit török el? Még mindig fogalmam sincs róla, hogy mi ez.

- Egy ékszer, semmi más. Emlék anyától és apától.

- És mióta érdeklik anyáékat az emléktárgyak?

A lány megvonta a vállát.

A fiú pedig újra piszkálni kezdte a medált.

- Én különben sem hordok ékszert - tette hozzá dünnyögve.

A lány visszafordult, és ismét az ablakon át nézelődött.

Egy pillanattal később aztán ő is előhúzott egy ugyanolyan medált a nyakából, és szórakozottan dörzsölgetni kezdte.

Joe kiszúrta, hogy nagyjából húsz méterrel lemaradva egy nagy fekete terepjáró követi őket már kilométerek óta. Talán csak véletlen, hogy ott jött mögöttük, miközben a reptérről a 101-es déli, majd a 92-es nyugati főútra kanyarodtak. De mégis, ha a Balhé vezetni tudna, mi mást hajtana, mint egy nagy, fekete terepjárót?

Joe rálépett a gázra.

Joe hetente legalább egyszer megtette a kanyargós utat a Félhold-öbölig. Habár csak egy apró pont volt a városhoz képest, tökéletes helyen feküdt – a parthoz simulva, egy buja, dimbes-dombos erdősáv szélén -, nem csoda, hogy annyi turista kereste fel.

Csendes, régies és kedves városka volt. Meg unalmas is, de úgy tűnt, ez nem zavarja az odalátogatókat. A Chesterfield sugárút 513. jó környéken volt, nem messze az óceántól. Igaz, a ház kicsit lerobbantnak tűnt. A színe fakóbb, a kocsibeálló repedezettebb, az udvar pedig gazosabb, mint a szomszédoknál. Még a postaláda egyik oldala is behorpadt és felrepedt.

Miközben Joe kocsija lassított, hogy megálljon a ház előtt, a pázsiton egy fűnyíró járt körbe-körbe.

Mögötte viszont senki sem járt körbe-körbe. Mintha egy szellem nyírta volna a füvet.

Egy kötél feszült a fűnyíró és az udvar közepére leszúrt vasrúd között. A kötél vége a rúd tetejére, egy csigába volt felgöngyölítve. Ahogy a fűnyíró haladt, a kötél leoldozta magát, lassan, egyre hoszszabbra nyúlva, amitől a gép is fokozatosan nagyobb és nagyobb körökben járt.

Ez egy önnyíró gyep volt.

- Szuper! - mondta a lány.

- Ühüm - nyögte a fiú.

Aztán a rúdra mutatott. Minél jobban húzta a fűnyíró, annál inkább oldalra dőlt.

- Ó - sóhajtott a lány.

A rúd megbillent, aztán el is dőlt, a pályájáról letért fűnyíró pedig átgázolt az egyik szomszédos kertbe. Sorról sorra rágta keresztül magát a gyönyörűen ápolt virágágyásokon, amíg egy kerti törpének ütközve zátonyra nem futott. Aztán csikorogva, durrogva és fekete füstöt pöfékelve lángra lobbant.

- Nos - mondta a lány -, szuper ötlet.

- Hatvanöt dollár lesz - szólalt meg Joe.

A lány leszámolta a pénzt.

- És még borravalót is kéne adnunk, ugye? - kérdezte a fiú.

- Ne foglalkozzatok vele - felelte Joe. Tiltakozott a lelkiismerete, amiért magára készül hagyni a két gyereket egy romos ház előtt, egy felrobbant fűnyíróval. Tudta, ha nem indul el most azonnal, a végén még megsajnálja őket.

Miközben elhajtott, a visszapillantóban bámulta a gyerekeket. A kidőlt rúd mellett térdeltek és a kötelet vizsgálgatták. Úgy festettek, mint akik újra fel akarják állítani, hogy egy másik fűnyíróval próbálkozzanak tovább.

Valamivel távolabb, ugyanabban az utcában Joe meglátta a fekete terepjárót, amely még az autópályán tűnt íel neki. Egy sötét alak ült a volánnál.

Akárki is volt, nő vagy férfi, az biztos, hogy a gyerekeket figyelte.

Joe zsigerei nem tévedtek a két kölyökkel kapcsolatban.

Zűrösek voltak. Hátborzongatóan zűrösek.

Gyorsan továbbhajtott, és közben tett egy fogadalmat magának, amelyet mindenképpen betart, ha legközelebb a reptéren jár.

Mostantól csakis középkorú turistákat szállítok.

Középkorú turistákat. Középkorú turistákat...

Kapcsolódó cikkek