Topolán lakik a boldogság
Részlet A topolai mozi titkából
2018-10-08 - Pagony
Olvass bele Paulon Viktória legújabb meseregényébe, A topolai mozi titkába!
3. Világom – Topolán lakik a boldogság
Máriusz ült mellettem. Ő a mi tudósunk, topolai történész, biológus, botanikus és rajong a művészetekért. Gyorsan, míg világos volt, levette és megtörölte a szemüvegét. Egymásra mosolyogtunk, olyan boldog délután volt ez. Egyikünk sem készülhetett fel arra a borzalomra, ami történt...
Tehát Ferdinánd lekapcsolta a lámpákat, sötét lett, amilyen a Tapsolhat Színházban szokott lenni, el-
csendesedtünk.
Fehér fény terítette be a vásznat, amilyet a világutazó könyvekben láthatunk nagy hómezőkről, hogy szinte fázik is, aki nézi. Pár másodpercig tartott a vakító fehérség. Körbenéztem, láttam, ahogy bámuló barátaim arcát megvilágította a vászon, és ez a kép megmaradt bennem, azután még sokszor eszembe jutott az év folyamán, ahogy egyre kuszább lett minden Topolán. Akkor örömmel töltött el, hogy mennyire együtt voltunk ebben a kíváncsi izgalomban.
A vásznat kitöltötte a felirat: Drága barátaimnak, Topola minden lakosának szeretettel, Ferdinándtól
A vásznat kitöltötte a felirat: Drága barátaimnak, Topola minden lakosának szeretettel, Ferdinándtól
Meghatottan olvastuk.
VILÁGOM – Topolán lakik a boldogság
Ez volt a címe.
– dokumentumfilm –
Kiolvastuk, de csak Máriusz bólogatott értőn, és nekem megsúgta, hogy ez nem csak úgy kitalálva lett, ez az életről szól.
A filmben az Áradhat-patakot láttuk, és hallottuk, ahogyan csobog, mintha a partján sétálnánk, a Sütkérezhet-rét felől közeledtünk, a felvételen táncoltak a szélkerekek, hatalmas léptekkel elhaladtunk a Hajladozhat-erdő mellett, és ahogyan a patakunk megérkezik a Virágozhat főtérre a csodálatos vadalmafánkhoz, úgy érkeztünk be a városba. Hajnal lehetett a felvételen, egy lélek sem volt még a téren, még senki sem sietett a Morzsálhat pékség felé, de még Ottokár sem tárta ki a Morzsálhat spalettáit, és nem igyekeztek még a gyerekek a Felnőhet Iskolába, és nem vezették még a kicsiket kézen fogva a Zsibonghat Óvoda felé. Az iskola kapuja zárva volt, az óvoda kertje csendes. Én nem vagyok korán kelő, talán soha nem is láttam ilyen mozdulatlannak Topolát.
A filmben az Áradhat-patakot láttuk, és hallottuk, ahogyan csobog, mintha a partján sétálnánk, a Sütkérezhet-rét felől közeledtünk, a felvételen táncoltak a szélkerekek, hatalmas léptekkel elhaladtunk a Hajladozhat-erdő mellett, és ahogyan a patakunk megérkezik a Virágozhat főtérre a csodálatos vadalmafánkhoz, úgy érkeztünk be a városba. Hajnal lehetett a felvételen, egy lélek sem volt még a téren, még senki sem sietett a Morzsálhat pékség felé, de még Ottokár sem tárta ki a Morzsálhat spalettáit, és nem igyekeztek még a gyerekek a Felnőhet Iskolába, és nem vezették még a kicsiket kézen fogva a Zsibonghat Óvoda felé. Az iskola kapuja zárva volt, az óvoda kertje csendes. Én nem vagyok korán kelő, talán soha nem is láttam ilyen mozdulatlannak Topolát.
Pisszenés sem hallatszott a teremben, csodálatos volt Topolát látnunk, mintha pár fejjel magasabbak lennénk, mintha messzebbre látnánk, több dolgot egyszerre.
Bárányfelhők úsztak az égen, mintha megelevenedett volna a mozi mennyezete. Ferdinánd hangja szólt a filmből:
Topola mindjárt felébred, és amibe ma belekezdenek a topolaiak, az mind sikerrel végződik es-
tére. Nézzünk be máris a Habozhat Kávézóba, ahol lefő az első kávé!
Dezdemóna felsikkantott, mert az övé volt a kávézó, kihúzta magát, és ragyogó arccal nézte a vásznat.
És ekkor minden elsötétedett...
Szeretnéd tovább olvasni? Rendeld meg itt!
