
Topolán lakik a boldogság
Olvass bele Paulon Viktória legújabb meseregényébe, A topolai mozi titkába!
– Akkor most lekapcsolom a lámpákat, beülök közétek, és kezdetét veszi a legelső filmvetítés Topolán! – harsogta Ferdinánd, hogy túlkiabáljon bennünket. Máriusz ült mellettem. Ő a mi tudósunk, topolai történész, biológus, botanikus és rajong a művészetekért. Gyorsan, míg világos volt, levette és megtörölte a szemüvegét. Egymásra mosolyogtunk, olyan boldog délután volt ez. Egyikünk sem készülhetett fel arra a borzalomra, ami történt...
A vásznat kitöltötte a felirat: Drága barátaimnak, Topola minden lakosának szeretettel, Ferdinándtól
A filmben az Áradhat-patakot láttuk, és hallottuk, ahogyan csobog, mintha a partján sétálnánk, a Sütkérezhet-rét felől közeledtünk, a felvételen táncoltak a szélkerekek, hatalmas léptekkel elhaladtunk a Hajladozhat-erdő mellett, és ahogyan a patakunk megérkezik a Virágozhat főtérre a csodálatos vadalmafánkhoz, úgy érkeztünk be a városba. Hajnal lehetett a felvételen, egy lélek sem volt még a téren, még senki sem sietett a Morzsálhat pékség felé, de még Ottokár sem tárta ki a Morzsálhat spalettáit, és nem igyekeztek még a gyerekek a Felnőhet Iskolába, és nem vezették még a kicsiket kézen fogva a Zsibonghat Óvoda felé. Az iskola kapuja zárva volt, az óvoda kertje csendes. Én nem vagyok korán kelő, talán soha nem is láttam ilyen mozdulatlannak Topolát.

Szeretnéd tovább olvasni? Rendeld meg itt!











