10 dolog, amit tudnod kell a mentális krízisről

avagy bepillantás az őrületbe

cimkék: #pszichológia #Vészkijárat

„Mi történik, ha az univerzumod elveszti az alakját, és nincs tapasztalatod abban, hogyan állíthatnád helyre az egyensúlyát?" 10 dolog, amit megtanulhatsz a mentális krízisről Az óceán mélyén című könyvből. – Ács Dániel írása, aki személyközpontú tanácsadóként dolgozik a Soteria Alapítvány Menedék Programjában


1. Bepillantás az őrületbe: Neal Shusterman a kamasz Caden „megőrülésének” és a valóságba való visszatalálásának történetét meséli el. De oly módon, hogy magad is teljesen bevonódsz, bele tudod képzelni magad a vészjósló, kimerítő és mégis csábító belső utazásokba. Drukkolsz Cadennek, hogy járjon sikerrel mind a fantáziavilágában, mind később a pszichiátriai osztályon.

2. Értelem a zagyvaságban: Széles körben régóta elfogadott nézet, hogy az úgynevezett pszichotikus vagy skizofrén emberek beszéde nem más, mint értelmetlen és értelmezhetetlen szósaláta. R. D. Laing skót pszichiáter többször írja könyveiben, hogy képes volt olykor ráhangolódni páciensei szimbolikus nyelvhasználatára, és megérteni, mit jelentenek a költői képek. Az óceán mélyén című regényben egyértelmű, hogy a fantáziavilág jelenései egy az egyben megfeleltethető kapcsolatban állnak a valóság eseményeivel.





















3. Nem kell félni a saját lelkünktől: Ha félsz, csak lélegezz – minden élmény, érzés, gondolat, állapot elmúlik, változik, mint ahogyan a felhők vonulnak az égen. Tehát nem kell megijedni, lehet nézni egy hegytetőről, mi zajlik benned. Az őrület az, ha biztos vagy valamiben, a „gyógyulás” első jele a kételkedés.

4. Nem kell félni mások lelkétől: Vannak, akik szokatlanul vagy meghökkentően viselkednek, vagy furcsa szokásai vannak, de az általában nincs kapcsolatban azzal, hogy jól vagy rosszul bánnak a többi emberrel. Tehát, aki mentálisan zavart, az nem feltétlenül bánik rosszul másokkal.

5. A kapcsolat a legfontosabb: Cadenre gyógyítólag hatnak a jó, vagy legalábbis nem mérgező emberi kapcsolatai. Szeretet, bizalom, elfogadás, bátorítás – de minimum a békén hagyás, amire szüksége van. Mindenkinek. És fordítva: a nagyon rossz környezet, a nagyon rossz kapcsolatok megbetegítik az embert. Ez utóbbiról, azaz hogy Cadennel ki hogy bánt korábban, nem szól a regény, de egy kis sejtésünk azért van arról, hogy Caden szülei korábban nem voltak kíváncsian és befogadóan jelen a fiú életében.





















6. Vannak jó, megbízható segítők, érdemes őket megkeresni: Az osztály, ahol Cadennek felteszik a „mentális gipszet”, egy nagy beteglétszámú intézményhez képest jól működik: a fiatalok tudnak kapcsolódni egymáshoz, az orvosokhoz és az ápolókhoz. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy Caden és a többiek lehetnének sokkal rosszabb helyen is. Caden bizalmasa és legfőbb támogatója Carlyle, a korábban maga is mentális krízisen átesett terápiás csoportvezető, aki önkéntesként dolgozik a kórházban.

7. A pszichiátriai diagnózisok „címkék”: Minden ember különböző, mindenkinek más a története, mindenkit másképpen bántottak, mindenki máshogy reagál a traumáira. Ahogy a szerző írja: „…az, hogy képesek vagyunk valamit felcímkézni, még nem jelenti azt, hogy tudjuk is, mi van a dobozban.”

8. Te tudod a legjobban, neked mire van szükséged: Caden orvosának van elképzelése arról, merre kellene lavíroznia Cadennek, és hol kellene kikötnie, aztán maga is meglepődik, hogy a fiú – amennyire a különböző kényszerek és erős gyógyszerek engedik – a saját elhatározásai mentén talál ki az útvesztőjéből.


















9. A mentális krízis bárkinél bekövetkezhet: nincsen olyan, hogy ŐK az őrültek és MI vagyunk a normálisok. Mind MI vagyunk, egy csónakban evezünk. Caden egyik csoportvezetője „gyógyult” páciens. Érdemes elgondolkoznod, és beszélgetned a szeretteiddel, neked mi lenne jó, mire lenne szükséged, milyen környezetre, ha egyszer kicsúszna a lábad alól a talaj, ha elveszítenéd a kapcsolatot a valósággal, ha nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülnél. És addig is.

10. Van beleszólásunk a mentális sorsunkba is: Caden a regény végén megérti, ő dönt, el akar-e indulni egy újabb „kalandra”. Ha először nem is tudod, hogy kerültél oda, ahol vagy, megtanulhatod, hogy a te döntésed, rálépsz-e arra az útra, ami a vészkijárat felé vezet.


Ha tetszett a cikk, olvasd el a regény fordítójának ajánlóját is itt!
Ha a polcodon szeretnéd tudni a könyvet, akkor kattints ide és rendeld meg kedvezményesen!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek