
6 ok, amiért a Hawking folyosója tetszeni fog
Egy jó könyvről könnyű lelkes ajánlót írni, egy olyanról viszont, ami az ISZONYÚ JÓ kategóriába esik, már egy fokkal nehezebb, főleg, ha az ember nem akar lelőni egyetlen poént sem. Mindenesetre megpróbálkozom azzal, hogy átadjam, miért is ennyire zseniális Neal Shusterman és Eric Elfman könyve: szpojlermentes ajánló következik az Akcelerátus-trilógia befejező részéről, a Hawking folyosójáról, és arról, hogy miért fog ugyanúgy tetszeni egy tizenkét éves fiúnak, mint egy huszonéves lánynak.

Ahelyett, hogy erre a kérdésekre választ adnék, lássuk inkább, hogy miért fog mindenkinek tetszeni a Hawking folyosója:
1. Mert nem fogod tudni letenni, annyira izgalmas
Kezdjük is a legfontosabb tényezővel: a Hawking folyosója nagyon könnyen és hamar beszippantja az olvasót, hiszen az egész sorozatot megválaszolatlan kérdések dominálják. Az tehát, hogy izgalmas a könyv, nem szimplán azt jelenti, hogy ideig-óráig leköt, de közben azért megnézel egy sitcomot, megeszel egy tábla csokit és órákkal később folytatod, hanem azt, hogy több száz oldalon keresztül minden más megszűnik körülötted. Nem csupán egy izgalmas cselekményt kapunk, hanem annyi rejtélyt és csavart (amik aztán újabb rejtélyeket és csavarokat szülnek), amennyi más szerzőknek az egész életművükre nem telik.
2. A kirakó-élmény

3. Mert olvasható különálló könyvként is, meg a sorozat befejező részeként is
Hát igen, bevallom, nekem a Tesla padlása és az Edison csapdája kimaradt, és ennek ellenére nagyon tetszett a harmadik rész. Úgyhogy aki rögtön a záró kötettel kezdené a sorozatot, nem fogja megbánni: az első 50-100 oldalon mindegyik szál egy kis update-en esik keresztül, így az is könnyedén be tud kapcsolódni, aki nem olvasta az első két kötetet, szép lassan ő is minden kérdésére választ kap (persze csak hogy újabb kérdések zúduljanak a nyakába, amiknek a megoldására viszont csak több száz oldallal később derül fény). Annak ellenére viszont, hogy bárki azonnal fel tudja venni a szálat, ezek a gyors kis összefoglalók csak még jobban felkeltik az olvasó kíváncsiságát az első két kötet cselekménye iránt.
4. Mert fiúk-lányok is imádni fogják

5. Mert semmi nem fekete-fehér

6. Mert egy tökéletes receptet követ
Azt hiszem, végső soron azért elképesztően jó könyv a Hawking folyosója (és az egész trilógia), mert minden egyes részletében remekül eltalálta az arányokat: nagyon sokat lehet belőle tanulni, de pont jó mértékben; vicces, de nem erőltetett; megdolgoztatja az ember agyát, de nem követhetetlen; van benne szerelem-család-barátság, de nem ez áll a központban; és persze baromira izgalmas, de egyik fordulatnál sem érezzük, hogy feleslegesen lenne ott. A könyv minden egyes részlete a helyén van. A Hawking folyosójával egy tökéletesen kerek és rendkívül eseménydús történetet kapunk, ahol egyszerűen minden úgy van jól, ahogy van.
Összefoglalva: kinek fog tetszeni a Hawking folyosója?
Gyakorlatilag mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, de főleg azoknak, akik:
- akiknek tetszett a sorozat első két része
- szeretik, ha annyi csavar van a történetben, hogy az már lassan a követhetetlenséget súrolja
- élvezik, ha egy sztori maximálisan megdolgoztatja az agyukat
- szeretik, ha egy könyv jól összezavarja őket, aztán szép lassan minden a helyére kerül
Felvennéd a fonalat? Olvass bele az első könyvbe, ha pedig ezzel megvagy, a második kötetből ide kattintva találsz egy részletet, a harmadikért pedig itt a helyed!
Ha pedig szeretnéd megrendelni a trilógia záró részét, kattints ide!