A visszaszámlálás megkezdődött!

Megjelent a Kepler62 folytatása

cimkék: #jó könyv #Pagony

Ha szereted a számítógépes játékokat, ha olvastad már az első részt, ha érdekel, milyen egy piszkos gazdag fegyverkereskedő lányaként élni, vagy ha szereted a jól illusztrált fantasztikus történeteket, a finn Timo Parvela és Bjørn Sortland ezt a könyvet kifejezetten neked írta, Pasi Pitkänen, az Angry Birds illusztrátora pedig igazi videójáték-hangulatot kölcsönzött neki.

Bánáti Kende írását olvasod.













Az első részben Ari és Joni azon kevés fiatal közé tartozik a világon, akiknek sikerült végigjátszani a világ legnehezebb videojátékát. A Kepler -62 több, mint egy játék. Része lehetsz a történetnek, mindenféle legenda kering az utolsó szintről, amit állítólag még senkinek sem sikerült megoldani, sőt, olyan pletykákat is hallani (ha az ember otthon van a megfelelő internetes körökben) hogy a játék egy rejtvény, egy teszt, amit ha valaki megold, meghívót nyer valami kalandba. Van-e ennek köze a kormány által sokat reklámozott Kepler-62 rendszerhez, ahol életre alkalmas bolygót találtak, és az űrutazáshoz, amely nemsokára kezdetét veszi?

A történet fonalát Marie veszi fel, aki egy hipergazdag fegyvermágnás lánya. Az élete már egy ideje dögunalom, magántanárokkal és gondoskodó idős lakájokkal van tele, kevés baráttal és sok sok fegyverrel. A játékok nem annyira érdeklik (az ő játékai robbannak és lyukakat hagynak a céltáblákon) de a Kepler-62 az ő fantáziáját is beindítja és hát végső soron ha elég pénze van az embernek, nincs lehetetlen. Profi játékosoknak veszi meg a játékot, hogy járjanak a végére a misztikus pletykáknak, létezik-e valami több, mint egy menő, hypeolt játék, valóban meghívó-e, lehetsz tényleg része a történetnek, a saját történetednek?

Halfman-halfbiscuit05, akit Ari és Joni is megtalált az interneten, szintén megoldja a rejtvényt, és ezzel Marie is megkapja a meghívóját, de hová? A koordináták az 52-es körzetbe mutatnak, az amerikaiak legendásan titkos, szuperbiztosan őrzött katonai övezetébe, ahol titkos katonai kísérletek zajlanak és állítólag lezuhant UFO-kat, és az azokon utazó földönkívülieket rejtegetik.

De mi a Kepler projekt valójában? Miért gyereket képeznek ki az űrutazásra? Hogy kerül ide ő, egy elkényeztetett gazdag csaj, aki végig se játszotta igazából a játékot és a fegyvereken kívül semmi máshoz nem ért?

Valami nem stimmel ezzel a kalanddal, ezt Ari is érzi a felkészítés közben, minden túl titkos, sehol egy NASA tudós vagy volt asztronauta és fegyverekkel indulnak egy új bolygót felfedezni, miközben azt se tudják van-e ott élet. Kiválasztottak, ők a legjobbak, százezrekből kerültek ide, ők a nagyra tartott remény és mégis rabok egy szigorú kiképzésen. Az 52-es körzet földönkívüli történetei talán tényleg csak egy mítosz szüleményei, de hát az egész bázis a föld alatt van tele liftekkel, azt se lehet tudni hányan vannak valójában vagy azt, hogy mi van a legalsó EXT szinteken.

Marie úgy dönt, ideje önállósodni, végre feltenni a saját kérdéseit, azonban minden válasz újabb és újabb kételyt és kérdést szül. Rejtvényt kap egy ismeretlentől és a könyv az első résznél is nagyobb függővéggel ér véget, mikor arra tér magához, hogy a kilövésre indul meg a visszaszámlálás, hirtelen megérti a fenyegetést, amit a rejtvény üzent és azt is, hogy miért indulnak útnak.




















A regény nyelve és hangulata kitűnő folytatása az első résznek, Marie szemlélete dacosabb és zárkózottabb Ari visszahúzódó karakterénél, de a magány és a kalandvágy mindkettejükben ugyanúgy jelen van. Az illusztrációk ezúttal is fantasztikusak, a videójáték-érzés újra meg újra visszatér, miközben néha ironikusan önmagára is reagál a könyv, például amikor egy-egy jelentetet filmbe illőnek nevez. A történet rengeteg csavar, rejtély és meglepetés tarkítja, a mellékszereplők összetettek és néhol kiszámíthatatlanok, ahogy Marie, úgy az olvasó se tudja, mire számítson, ami csak gyorsabb olvasásra ösztönzi. A bezártság érzete, a feszültség és az izgalom átragad, szinte nyomozónak érezhetjük magunkat, ahogy próbálunk mindenre választ találni, ami végül a rejtvénynél és a regény befejezésénél csúcsosodik ki. A finn író szinte arra ösztözni az embert, hogy felmenjen az internetre, és más olvasókkal együtt próbáljon meg választ találni a kérdéseire, ahogy a Kepler-62 kapcsán tették főszereplőink, miközben azonnal utána is nézzen, hogy mikor jelenik meg a következő rész, (ami finnül már megjelent) vagy keressen egy saját Halfman-halfbiscuit05 figurát, akit megfizetve megkapja a válaszokat.


















Addig is marad a tűkön ülve várakozás a következő magyar fordítás megjelenésére és az első két kötet ezerszeri átolvasása nyomok után kutatva és találgatva – nem fogunk unatkozni! 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek