Asterix, a gall
Sok szülő szerint a képregények "károsak", csúnyák, vagy egyáltalán, valamiért nem valók a gyerekeknek. Legalábbis Magyarországon sokan ezt gondolják, mondjuk elnézve a francia, angol, amerikai piacot, külföldön elég jól megy a képregény. Pedig a képregény iszonyú jó műfaj: a gyerekek imádják, érdekesen mesél el egy-egy történetet, ötvözi a dráma, a film, a regény, az ismeretterjesztő könyvek tulajdonságait. Gyerekeknek régen egy csomó képregényfüzet volt, ma már szinte lehetetlen ilyesmit kapni magyarul, de az Asterix jó belépő a képregények világába. A legelső és a legutolsó kötetet ajánljuk!
Asterix, az istenek otthona - ha van ember, akit zavar az arcunkba tolt politikai mondanivaló egy könyvben, pláne egy gyerekkönyvben, az én vagyok. De az Asterix egyszerűen annyira vicces, annyira mindent feje tetejére állító, mindent kifigurázó, hogy ebben még az sem zavar, hogy meglehetősen direkten beszél nekünk (meg persze a kedves francia közönségnek) a gyarmatosításból és a globalizációból fakadó problémákról. Az istenek otthona egy lakótelep a gall erdő közepén, ugyanis Caesar rájött, hogy nem harcban kell legyőzni a “barbárokat”, hanem a római kultúra/ kapitalizmus elterjesztésével. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy nagyon oktrojálni kéne ezt a dolgot: boldogan adják egyre drágábban az egyre romlottabb halat, költöznek be a minden kényelemmel ellátott otthonokba, utánozzák a rómaiakat, és Asterix meg Obelix tehetetlen. Aztán persze kiderül, hogy a rómaiak sosem fogják őket igazi rómainak tekinteni, a lábukat is beléjük törölnék, idegenek, bevándorlók lesznek - a saját földjükön. Innen jön a mese: a kalandosan megfőzött varázsital és kiszabadított Obelix, valamint hatalmas pofonok segítségével visszaszerzik földjüket, és elűzik a rómaiakat. Mindeközben ezer apró poén hangzik: az adminisztráció visszásságaitól kezdve a nagyképű építészen át az egészséges vidéki levegőzésig és a rabszolgák “felszabadulásáig” minden ki van forgatva. Ha azt hinnénk, ez már nem is gyerekeknek való: de, csak éppen máson nevetnek ők, viszont mi mind, családilag végigröhögtük a kötetet. Az egyik kedvenc Asterixünk lett rögtön!
Ha esetleg valaki még kezdő Asterixes, akkor az természetesen A gallt olvassa, amelyben bemutatja a szerzőpáros (egyébként A kis Nicolas írója) a kis gall falut és lakóit, az alapkonfliktust a rómaiakkal, és azt, hogy hogyan próbálják a gallok titkát kikémlelni és ellopni. Ezen is rengeteget lehet nevetni, ugyanakkor talán a legegyszerűbb, könnyen követhető: akár lehet ezzel kezdeni a képregény olvasást gyerekekkel!
