AZ ALKOTÁS ÖRÖME - 2. rész

még mindig fejlesztünk...

Az első rész után olytatódik Tóth Kása Ottília cikke, ahol az általa kitalált-megalkotott fejlesztő/foglalkoztató füzeteket vizsgáljuk.

Miért jók, mit mikor és hogyan fejlesztenek, melyiket miért és mikor adjuk a gyerek kezébe. Akár tudatosan, akár ösztönösen nyúlunk a füzetekhez, biztos jól járunk bármelyikkel! Firkálj, hajtogass, vágj bátran!

16623.jpg
A Firkálós-rajzolós könyv két éves vizsgálatom eredménye, amikor gyerekrajzok tengernyi mennyiségét elemeztem ki – pontosabban a rajzolási formák, minták sorrendiségének kialakulását és használatát a gyermekek fejlődése folyamán. Az első firkákra ráfogható, hogy spagetti tésztára hasonlít, vagy a pöttyözés „sózás” vagy „borsozás” is lehet, de a firkálós lángok a sárkány szájából vagy a füst a kéményekből is tartalmat ad a rajznak. Közben rímekkel töltjük meg a firkálós tevékenységet, s máris megosztott figyelemről és szövegértésről beszélhetünk. A szövegmondás és rajzolás egyidejű tevékenysége koncentráló képességet igényel, amit a követő utasítás alapján sík térben is el kell helyezni (kettő ferde, végét zárd le: kész a masni …). A gyerekek számára ez egy összetett feladat, mégis könnyűszerrel megoldható. A zebra csíkozása –tól –ig határok között már az önkontrollt, a fegyelmezettséget jelenti, ami a szociális érettség fejlesztését segíti.

Ezt a könyvet akkor érdemes elővenni, ha a ceruza markoló fogása után a nyomhagyó élmény már megtörtént, és a vonalak és formák már értelemszerűen kerülnek a megkezdett rajzok mellé.

kepek.jpg
3½-4 éves korban a rajzokban megjelennek az egyszerű figurák. Ilyenkor még nem tervez előre a gyermek (azt majd fokozatosan megtesszük mi helyette). A szabályos vonalak most kerülhetnek előtérbe: rácsok a vadállatra, hajat rajzolhat a fejre, sörényt az oroszlánnak, majd észrevétlenül finomítjuk a „követelményeket”: rövidebb tüskéket kell rajzolni a sünire, a kaktuszikra, majd a dínó taraja és a király koronájának teteje is kisebb lesz, mint a dob mintája. 4 éves korban elkészülnek az első emberi alakok szabálytalan fejjel – szóval a kör rajzolása „már benne van a kezünkben”. Ennek gyakorlását érdemes alaktalan zárt vonalakkal kezdeni (felhők, foltok, tükörtojás fehérje), majd módosítjuk a körvonalat, alakítjuk, szépítjük a kört (tojás sárgája, lufi, buborékok) rajzolásával. Ezek után már könnyedén fog menni a csigavonalak, vagy a térben elhelyezett szőlőszemek megrajzolása. A következő formák már az iskolaérettségi tesztek követelményeinek felelnek meg. Ide tartoznak a csészevonalak (függőlegesen – pikkelyek, vízszintesen – tetőcserepek), a keresztező vonalak (halak, fecskék, masnik). A kétdimenziós rajzok a következő fokozat: banán, kifli, szívószál. És következnek a cikk-cakk vonalak (krokodil fogai), a koncentrikus körök a vízben, a kígyó mintája vagy az ananász mintázása – ezek már mind az irányított, fegyelmezett rajzolást tükrözik. Itt is fontos szabály a fokozatosság: egy alkalommal ne csináljanak a gyerekek több feladatot 2-3 oldalpárnál, ne ugrálják át a lapokat csak azért, mert nem érdekes számukra valamelyik feladat (monotónia tűrés, fegyelmezettség, türelem, önuralom, késleltetés képességének fejlesztése).

17934.jpg
A Hajtogatós-simítgatós foglalkoztató használatát érdemes kombinálni az előző kettővel, hiszen a finommotorika fejlesztése és fenntartása a különböző ujjgyakorlatok változatosságát is megköveteli. Közben, a tartalom is változatos tud lenni a gyermek számára. Itt is a legelemibb, egyszerű dolgokkal kell kezdeni, és szinte párhuzamosan dolgozhat csemeténk a három könyvben, mindig az azonos oldalszámokat megoldogatva.

A hajtogatások közben az apró pici mozdulatok és az ujjak összehangolt mozgása még jobban segíti a ceruza (később az írás) koordináltabb vezetését. A csuklónak és az ujjaknak mozgékonyaknak, függetlennek kell lenniük, hiszen ez előfeltétele az írástanulásnak.

És itt is, mint a Firkálós könyvnél fontos a szöveg, vagyis a beszéd (először szülői segítséggel), majd érdemes a rövid rímeket, versikéket megtanulni, amivel a szókincs bővítésén kívül a memóriát is fejlesztjük (a vizuális és az auditív memóriát egyaránt), hiszen a képet, hajtogatott elemet, kötni fogja a hozzá tartozó szöveghez. És ne felejtsük el, hogy a beszéd, a hangok alakítása is finommozgás.

18824.jpg
És aki már tépkedett, firkált, rajzolt és hajtogatott, az megérdemli, hogy ollót is kapjon a kezébe! Ehhez segít a Vágós-nyírós foglalkoztató.

A dominancia kialakulása is egy fontos lépcsőfok a fejlődésben. Próbaként kínáljunk fel két ceruzát a jobb és bal kezébe, majd kérdezzük meg melyikkel kényelmesebb az írás, színezés. Nem baj, ha először cserélgeti a kezeit, fokozatosan úgyis azzal a kezével nyúl majd a ceruzáért, amelyik kényelmesebb számára, amelyet könnyebben fog és vezet. A fontos az, hogy a döntést bízzuk gyermekünkre (semmiképpen se akarjuk átszoktatni, vagy kiforszírozni, hogy a „szépkezével” rajzoljon, mert olyan kéz nincs! – mindkét kezünk szép). Ezért fontos a balkezes olló használata is, hiszen a balkezesek ügyesebben használják a számukra kialakított ollót, és nem „csúszik” a papír az olló között. Ugyanakkor, a kivágós képek a másik oldalon jelennek meg, ami megkönnyíti a balkezesek dolgát, mert így kézre esik nekik a kivágandó kép és elkerüljük a gyötrelmet, a kínlódást, vagyis a kudarcérzést.

Fejlesztésre kerül a szem-kéz koordináció, az összehangolt kézmozgás (ujjmozgás), az irányvezetés. A feladatokat itt is érdemes követni, mert a fokozatosság elvét követve, az oldalpárok előrehaladásával, a vágás összetettebb, bonyolultabb lesz.

A könyv vége felé irányokat is tanulunk: között, mellett. előtt, alatt stb. Majd a legvégén, az utasítás alapján kell beragasztani a ház lakóit, ami kombinált feladat és nagyon sok részképességet mozgósít – szövegértés, térbeli tájékozódás, utasítás követés, megosztott figyelem stb.

20760.jpg
A Rímekkel rajzolunk foglalkoztató követelménye, hogy a ceruzafogás már ne okozzon gondot, és vezetése is önálló legyen. Ez azt jelenti, hogy 4 éves korban már megrajzolható a giliszta, a csiga, a pók. Ha nem sikerül a legjobban a rajz, ne kínáljuk rögtön a törlőgumit (az csökkentheti az önbizalmat), inkább serkentsük gyermekünket újabb rajzolásra, ez lesz a gyakorlás (a papíron pedig van elég hely).

Ez a foglalkoztató is sok egyéb részképesség fejlesztését segíti, hiszen a versikék a szövegértést segítik, majd a formaalkotást serkentik, közben másolni kell és koncentrálni, alakokat felismerni és a már megrajzoltakhoz kell illeszteni – és ez nem is olyan egyszerű!

A könyv végén már önálló illusztrátorok a gyerekek: önállóan helyezik el a megtanult állatokat a verses mesékbe, felismerik, hogy kik a szereplők, és elverselik rajzolás közben a folyamatot (memóriafejlesztés, felidézés, képalkotás).

19664.jpg
A Za-ka-to-ló egy kis önellenőrzésre jó. Itt már összegezzük a monotónia tűrést (vasúti talpfák rajzolásánál – a Firkálósból), versikéket mondogatunk munka közben, játékos feladatok is akadnak a „terepasztalon”, vágni kell, hajtogatni, ragasztani és térben elhelyezni a kivágott ábrákat. A játék hosszadalmas lehet, elkel a segítség, miközben próbára tehetjük gyermekünk kitartását, türelmét, fegyelmezettségét, önkontrollját (a szociális érettség „kellékeit”), de az észlelés, szem-kéz koordináció, a motiváció, koncentráltság is segítségére van.

20291.jpg
Az Elrejtettem! Megtalálod? című füzetecske célzottan a rész-egész és alak-háttér funkciókat mozgósítja. Az első 10 feladatnál segítséget nyújthatnak a rímek felismerése, a dallamosság (a befejezetlen mondatokban). A vizuális érzékelés/észlelés egyik jellemzője, az alakkonstancia is fejlesztésre kerül, hiszen az ábrákat elforgatva is fel kell ismerni.

Talán túl soknak tűnik és bonyolultnak? Pedig képzeljétek: mindezeket a fejlesztéseket játékosan csinálják a gyerekek, görcsösség, frusztráció nélkül, élvezettel, mókásan. Élvezzétek velük ti, szülők is!