
AZ ALKOTÁS ÖRÖME - 2. rész
Az első rész után olytatódik Tóth Kása Ottília cikke, ahol az általa kitalált-megalkotott fejlesztő/foglalkoztató füzeteket vizsgáljuk.
Miért jók, mit mikor és hogyan fejlesztenek, melyiket miért és mikor adjuk a gyerek kezébe. Akár tudatosan, akár ösztönösen nyúlunk a füzetekhez, biztos jól járunk bármelyikkel! Firkálj, hajtogass, vágj bátran!
Ezt a könyvet akkor érdemes elővenni, ha a ceruza markoló fogása után a nyomhagyó élmény már megtörtént, és a vonalak és formák már értelemszerűen kerülnek a megkezdett rajzok mellé.

A hajtogatások közben az apró pici mozdulatok és az ujjak összehangolt mozgása még jobban segíti a ceruza (később az írás) koordináltabb vezetését. A csuklónak és az ujjaknak mozgékonyaknak, függetlennek kell lenniük, hiszen ez előfeltétele az írástanulásnak.
És itt is, mint a Firkálós könyvnél fontos a szöveg, vagyis a beszéd (először szülői segítséggel), majd érdemes a rövid rímeket, versikéket megtanulni, amivel a szókincs bővítésén kívül a memóriát is fejlesztjük (a vizuális és az auditív memóriát egyaránt), hiszen a képet, hajtogatott elemet, kötni fogja a hozzá tartozó szöveghez. És ne felejtsük el, hogy a beszéd, a hangok alakítása is finommozgás.
És aki már tépkedett, firkált, rajzolt és hajtogatott, az megérdemli, hogy ollót is kapjon a kezébe! Ehhez segít a Vágós-nyírós foglalkoztató.A dominancia kialakulása is egy fontos lépcsőfok a fejlődésben. Próbaként kínáljunk fel két ceruzát a jobb és bal kezébe, majd kérdezzük meg melyikkel kényelmesebb az írás, színezés. Nem baj, ha először cserélgeti a kezeit, fokozatosan úgyis azzal a kezével nyúl majd a ceruzáért, amelyik kényelmesebb számára, amelyet könnyebben fog és vezet. A fontos az, hogy a döntést bízzuk gyermekünkre (semmiképpen se akarjuk átszoktatni, vagy kiforszírozni, hogy a „szépkezével” rajzoljon, mert olyan kéz nincs! – mindkét kezünk szép). Ezért fontos a balkezes olló használata is, hiszen a balkezesek ügyesebben használják a számukra kialakított ollót, és nem „csúszik” a papír az olló között. Ugyanakkor, a kivágós képek a másik oldalon jelennek meg, ami megkönnyíti a balkezesek dolgát, mert így kézre esik nekik a kivágandó kép és elkerüljük a gyötrelmet, a kínlódást, vagyis a kudarcérzést.
Fejlesztésre kerül a szem-kéz koordináció, az összehangolt kézmozgás (ujjmozgás), az irányvezetés. A feladatokat itt is érdemes követni, mert a fokozatosság elvét követve, az oldalpárok előrehaladásával, a vágás összetettebb, bonyolultabb lesz.
A könyv vége felé irányokat is tanulunk: között, mellett. előtt, alatt stb. Majd a legvégén, az utasítás alapján kell beragasztani a ház lakóit, ami kombinált feladat és nagyon sok részképességet mozgósít – szövegértés, térbeli tájékozódás, utasítás követés, megosztott figyelem stb.
A Rímekkel rajzolunk foglalkoztató követelménye, hogy a ceruzafogás már ne okozzon gondot, és vezetése is önálló legyen. Ez azt jelenti, hogy 4 éves korban már megrajzolható a giliszta, a csiga, a pók. Ha nem sikerül a legjobban a rajz, ne kínáljuk rögtön a törlőgumit (az csökkentheti az önbizalmat), inkább serkentsük gyermekünket újabb rajzolásra, ez lesz a gyakorlás (a papíron pedig van elég hely).Ez a foglalkoztató is sok egyéb részképesség fejlesztését segíti, hiszen a versikék a szövegértést segítik, majd a formaalkotást serkentik, közben másolni kell és koncentrálni, alakokat felismerni és a már megrajzoltakhoz kell illeszteni – és ez nem is olyan egyszerű!
A könyv végén már önálló illusztrátorok a gyerekek: önállóan helyezik el a megtanult állatokat a verses mesékbe, felismerik, hogy kik a szereplők, és elverselik rajzolás közben a folyamatot (memóriafejlesztés, felidézés, képalkotás).
A Za-ka-to-ló egy kis önellenőrzésre jó. Itt már összegezzük a monotónia tűrést (vasúti talpfák rajzolásánál – a Firkálósból), versikéket mondogatunk munka közben, játékos feladatok is akadnak a „terepasztalon”, vágni kell, hajtogatni, ragasztani és térben elhelyezni a kivágott ábrákat. A játék hosszadalmas lehet, elkel a segítség, miközben próbára tehetjük gyermekünk kitartását, türelmét, fegyelmezettségét, önkontrollját (a szociális érettség „kellékeit”), de az észlelés, szem-kéz koordináció, a motiváció, koncentráltság is segítségére van. Az Elrejtettem! Megtalálod? című füzetecske célzottan a rész-egész és alak-háttér funkciókat mozgósítja. Az első 10 feladatnál segítséget nyújthatnak a rímek felismerése, a dallamosság (a befejezetlen mondatokban). A vizuális érzékelés/észlelés egyik jellemzője, az alakkonstancia is fejlesztésre kerül, hiszen az ábrákat elforgatva is fel kell ismerni.Talán túl soknak tűnik és bonyolultnak? Pedig képzeljétek: mindezeket a fejlesztéseket játékosan csinálják a gyerekek, görcsösség, frusztráció nélkül, élvezettel, mókásan. Élvezzétek velük ti, szülők is!