AZ ALKOTÁS ÖRÖME - 1. rész

avagy: az iskola előtti játékos fejlesztés

cimkék: #kreatív

Tóth-Kása Ottilía tépkedős, firkálós, vagdosós füzeteit sok-sok Pagonyba járó szülőnek ajánljuk. Kiemelkedik a szokásos, tizenekettő-egytucat foglalkoztató füzetek közül, még pedig három dolog miatt: a gyerekeknek sikert okozó, megcsinálható feladatok vannak benne; nem zárt, unalmas egyenfeladatok, hanem alkotásra, kreativitásra ösztönzők; felépítve, fokozatosan fejleszt! Hogy pontosan mit és hogyan, arról a szerző írt nekünk. Olvassátok el, középsős-nagycsoportos ovisok szüleinek kötelező!

Talán az első fejlesztési feladatunk a fizikai készségek fejlesztése, amit már nagyon pici korban elkezdhetünk, hiszen a fizikai fejlettség mindvégig feltétele lehet a többi képesség mielőbbi fejlettségének elérésében. A csúszás, kúszás, mászás, futás, ugrálás, lépcsőn járás, mozgásutánzó játékok, a szabályokhoz kötött mozgásos játékok („jön a repülő, árad a folyó …”) fokozatosan segítik gyermekünket a fogalmak, a közvetlen környezet és a világ megismerésében.

Régen – ezt nagymamám mesélte – az iskolába indulás előtt a doki bácsik azt kérték a gyerekektől, hogy fogják meg kezükkel az ellentétes fülüket a fejük felett, vicsorítsanak, mint a farkasok és ugráljanak két lábon előre-hátra, s ugyanezt tegyék meg egy lábon. Nagyon mókásnak tűnhet ez a hajdani „érettségi tesztelés”, de a legfontosabb fizikai és motorikus fejlettség így elég gyorsan kiderült.

Fontos fogalmak:

A készség a cselekvés és tevékenység automatizált eleme, amely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül működik. A képesség az egyén pszichikus tulajdonsága, amely valamilyen tevékenység gyakorlása révén fejlődik ki. A képességek kifejlesztésének alapjául az adottságok szolgálnak. Minden ember számtalan képességgel rendelkezik. Egyes tevékenységekhez pedig többféle készség, képesség kapcsolódhat. Viszont ha a képességeket nem fejlesztjük, nem gyakorolunk, akkor azok csökkennek, elhalványodnak, elvesznek. Ezért fontos a fejlesztésük.

A most bemutatásra kerülő könyvek használatát kiscsoportokban, 3 évesek között, megelőzhetik az olyan tevékenységek, mint a lenyomatkészítés krumplival, levelekkel, madzaggal, festés ujjal, szivaccsal, fújás, fröccsentés (régi fogkefével), láthatatlan képek átfestése (előre megrajzolt gyertyával, vagy citrommal).

Ezeket a tevékenységeket a nagyon fiatal gyerekek is végezhetik, a kézmozgásukat nehezen irányító gyerekek számára pedig kifejezetten ajánlott, hasznos.

A tépkedés egy igen kedvelt módszer a gyerekek között. Fokozatosan vezessük be gyermekünket a tépkedés „rejtelmeibe”: először csak csíkokat tépkedjenek színes újságokból, majd a következő feladat acímek vagyképek körbetépkedése legyen. Ha egy papírlapra rárajzolunk egy pálcika-lányt, a színes csíkokat szoknyaként ragasszuk a dereka köré, és a tépkedés folyamatának máris megvan az első látványos eredménye: afrikai kislány szalmaszoknyában (falra vele! – hiszen ez már egy önálló alkotás).

Amikor már gyermekünk magabiztosan tépked, elővehetjük a világ egyetlen könyvét, amit szabad tépni, sőt kell is – ez a Tépkedős-ragasztós, aminek fontos szereplője és alkotója maga a tulajdonosa lesz.

A feladatok, oldalak összeállításakor három csoportba soroltam a tépkedésre kerülő dolgokat (nagyobb darabok: szoknya, lombok, madár szárnya, elefánt füle, hód farka stb.; közepes nagyságúak a bárányok teste, a lepkék szárnya, a virágszirmok stb.; a kis felületek pedig pl. a hal pikkelyei, almák, katica pöttyei, a bagoly tollazata).

Az egyszerű feladatsorok a motiváltságot tartják fenn, így buzdítani kell már az első oldalakon gyermekünket, hogy nem fontos szabályos lombokat tépkedni a fáknak (és ilyenkor mi is gyakoroljunk önuralmat, hogy ne nyúljunk bele a gyermek alkotásába!), inkább nagyokat. Amikor birkákat kell tépkednia kicsinyítést már egyedül fogja észlelni, hogy ne takarja le az állat lábait (ez a belátás az önállóság és arányérzet első jeleként könyvelhető el). A napi adag nem kell, hogy egy-két oldalpárnál több legyen, nehogy beleunjon csemeténk a munkába. 

A manuális készségfejlesztésen kívül (finommotorikus készségek fejlesztése) a foglalkoztató könyvnek más, rejtett fejlesztő funkciói is vannak: fejleszti a kognitív funkciókat – a figyelem összpontosítása és fenntartása, az éberség és kitartás gyakorlása. A gondolkodás fogalomalkotó szerepe is kifejezésre jut az összehasonlítás, a tárgy és tulajdonság összefüggésének felismerése, felfedezése, a rész-egész funkció összefüggésének felismerésében. Az észlelés (percepció), mint a kognitív funkciók részképessége a vizuális észlelés, formaészlelés, taktilis észlelés és tér észlelés területét serkenti. A beszéd területén, a szövegértés, hallási megkülönböztető képesség, a hallással kapcsolatos lényegkiemelő képesség, az értelmezés területe is aktiválva lesz. A szociális, az érzelmi és az akarati képességek fejlesztése már az első oldalon megjelennek, de ugyanakkor a fegyelem, önkontroll és türelem, valamint a feladathelyzet elfogadása és az önálló feladatvégzés (nem egyszer a teljesítmény-motiváció) is nagy megpróbáltatást jelenthet csemeténknek – s mindezt úgy, hogy észre sem veszi.

A cikket folytatjuk itt...

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek