Az én saját történetem

Tracy Beaker naplója

Tracy Beaker egy nagyszájú, humoros és éleseszű kislány, aki mindennél jobban vágyik egy igazi anyukára. Olvass bele a történetébe!

„Szóval így állunk. Ez az én könyvem, és azt írhatok bele, amit csak akarok. Csak az a baj, hogy nem tudom pontosan, mit is akarok. Talán Helén segíthetne. Most ott ül a nappali túlsó sarkában, és annak a nyálas Peternek segít teleírni a könyvét. Peternek fogalma sincs semmiről, irtó lassan és irtó komolyan tölti ki az egészet, ráadásul nem is folyóírással, hanem nyomtatott betűkkel. Hülye folyós golyóstolla van, és bár borzasztóan igyekszik, sehogy sem halad. Most még el is kente.
Szóltam Helénnek, de azt mondja, most egy darabig Peternek kell segítenie. Szegény kis vakarcs tiszta frászban van, hogy rossz válaszokat ad, mintha valami intelligenciatesztről volna szó. Én már egy csomó intelligenciatesztet kitöltöttem. Rém könnyűek. Egy pillanat alatt meg tudom őket oldani. Mindig azt hiszik, hogy az állami gondozott gyerekek agyilag zoknik, de én majdnem mindig százat érek el száz pontból. Ugyan nem szokták megmondani az eredményt, de én biztos vagyok benne.
 
TRACY BEAKER EGY BUTA FELVÁGÓS, ÉS EZ A LEGHÜLYÉBB MARHASÁG, AMIT VALAHA OLVASTAM, ÉS HA OLYAN SZUPER INTELLIGENS, AKKOR HOGY LEHET, HOGY ÉJJEL BEPISIL, MINT EGY DEDÓS?
 
Ne is törődj ezzel a hülye firkával itt fenn! És különben is hazugság. De jellemző. Ha valaki csak két percre otthagy valamit ezen a rohadt helyen, valamelyik másik gyerek rögtön tönkreteszi. De ezt azért nem hittem volna, hogy bárki is idáig süllyedjen, hogy belefirkáljon a saját külön, titkos élettörténetembe. És azt is tudom, ki volt. Tudom, hogy te voltál az, Justine Littlewood, de megállj csak! Ezért még meglakolsz!
Odamentem, hogy megmentsem Helént attól az unalmas, nyamvadt kis Petertől. Belelestem a könyvébe, és majd hanyatt vágódtam! Azt írta, hogy én vagyok a legjobb barátja! Én!
 
– Viccelsz, vagy mi? – kérdeztem.
Erre elpirult, motyogni kezdett, és megpróbálta eltakarni a lapot, de addigra már megláttam. „A legjobb barátom: Tracy Beaker.” Ott állt feketén-fehéren. Illetve hát nem egészen feketén, inkább maszatos kéken, de érted, mit akarok mondani.

– Eridj innen, és ne szekírozd szegény Petert! – szólt rám Helén.
– De hát marhaságokat ír a könyvébe, és az egész egy hülyeség. Nem vagyok Peter Ingham legjobb barátja!
– Én pedig azt mondom, nagyon kedves, hogy Peter azt akarja, légy a barátja – válaszolta Helén, és fura képet vágott.
– Miért írtad ezt, Peter? – erősködtem tovább.
Peter erre nyávogott valamit, hogy ugyanakkor van a szülinapunk, és hogy ettől barátok lettünk.
– Ettől egyáltalán nem lettünk barátok, te gyökér! – válaszoltam.
Erre Helén nekem esett, hogy mit bántom szegény kis Peterkét, és különben is, ha nem tudok barátságosan viselkedni, akkor inkább üljek le magamban, és fejezzem be a saját élettörténetemet. Igen ám, de ha valaki azt mondja nekem, hogy kopjak le, akkor rendszerint juszt is ráragadok, csak hogy bosszantsam, úgyhogy most is maradtam.

Érdekel, ki firkált Tracy füzetébe, és hogy végül mégiscsak Peter lesz-e a legjobb barátja?
Olvasd tovább a könyvet, szerezd be itt!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek