A hinta

Olvass bele Sárkányovi második részébe!

Megjelent egy nagy kedvencünk, a Sárkányovi második része! Zoé középső csoportos lett! Vajon milyen új izgalmak várnak rá? Olvasd el a könyv egyik meséjét most!

sarkanyovi_zoe_kozepsos_lesz_borito_1000px-1.jpgEgy reggel Zoé, a háromfejű kis sárkány különös dologra lett figyelmes.

Már a levegőben, apasárkány hátán repülve feltűnt neki, hogy valami megváltozott az óvoda udvarán. Aztán ahogy leszálltak a kapu előtt, Zoé bekukucskált a kerítés rácsai között az udvarra: igen, jól látta, a hátsókertben, a vadkörtefa ágán egy hinta lógott!

A kis sárkány nagyon szeretett hintázni, és már alig várta, hogy reggeli után kimenjenek az udvarra játszani.

– Én, én akarok először hintázni! – kiabálta, és már szaladt is a vadkörtefa felé.

Mire a többiek odaértek, már fel is ült a hintára, és mindkét kezével jól megkapaszkodott a kötélben. Aztán várt. És csak várt. De nem történt semmi.

– Ez elromlott – pislogott csalódottan.

– Nem romlott el, csak meg kell lökni – magyarázta Kende, a kis unikornis tudálékosan. – Téged nem szokott lökni az anyukád?

– De, most már emlékszem, anya szokta lökni a hintát – vigyorodott el Zoé megkönnyebbülten. – Akkor valaki lökjön meg!

– Majd én! – lépett mögé Teofil, és megbökdöste a kis sárkány hátát.

– Juj, ez csikis! – visított Zoé.

– Megpróbálhatom? – kérdezte Bodza, a kis tündérlány suttogva. Belekapaszkodott a hintába, nekiveselkedett, még bele is pirult a nagy erőlködésbe, de a hinta meg se mozdult.

– Álljatok félre, én tudom, hogyan kell csinálni! – jelentette ki Igor, a jeti, és máris odalépett a hinta mögé.

Akkorát taszajtott rajta, hogy kapaszkodás ide, kapaszkodás oda, Zoé a következő pillanatban a földön találta magát.

– Aúú! – kiáltott fel a kis sárkány. – Ez fájt!

– Jól van, na! Lehet, hogy mégiscsak elromlott ez a hinta – vonta meg a vállát a jetifiú.

– És ha megkérnénk Boszi nénit, hogy varázsolja el a hintát, hogy működjön? – tűnődött Teofil.

– Tudod, hogy Boszi nénit elküldték a boszorkányiskolából, mert túl kedves volt. Ezért nem is tud rendesen varázsolni! – magyarázta Kende fontoskodva. – Még a végén felgyújtaná, vagy felvarázsolná az ovi tetejére, és akkor aztán fuccs a hintázásnak!

A többiek is szomorúan csóválták a fejüket, de ekkor Janka, a kis manólány lépett oda. Ügyesen fölmászott a hintára, aztán valami nagyon fura dolgot csinált: kalimpált a lábával, közben meg rángatta a fejét, és még előre-hátra is dülöngélt. A többiek ijedten nézték, mi lesz ebből. Akkor ámultak el csak igazán, amikor a hinta váratlanul megmozdult. Előre-hátra, előre-hátra, föl egyre magasabbra.

– Húúúú! – suttogta Teofil csodálkozva. – Janka saját magát löki!

– Én is, én is akarom! – ugrándozott Zoé izgatottan. – Megmutatod, hogy kell?

Janka bólintott, majd abbahagyta a kalimpálást-rángatózást-dülöngélést, mire a hinta lelassult, és végül megállt. A kis manólány föltartotta a mutatóujját.

– Azt mondja, figyelj – magyarázta Teofil.

– Jól van, jól van, figyelek – bólogatott a kis sárkány. Janka lassan hátrahajolt, és közben előrenyújtotta a lábát, amíg már majdnem feküdt a hintán. Aztán hirtelen előrehajolt, és a lábát is visszahúzta. A hinta icipicit megmozdult, a manólány pedig kérdőn nézett Zoéra.

91284721_1292251844316676_6090107447832215552_n.png– Látom, látom, hajolgatsz meg rúgkapálsz. Most már hadd próbáljam meg én is! – türelmetlenkedett a kis sárkány. Zoé fölült a hintára, aztán elkezdett rugdosni a lábával, közben meg jobbra-balra dülöngélt. A hinta azonban meg se mozdult.

– Nem is úgy mutatta! – okoskodott Kende.

– Tessék, mutasd, ha szerinted te jobban tudod! – morogta a kis sárkány, és duzzogva lekászálódott a hintáról.

A kis unikornis hátrahajolt, és maga alá húzta a lábát, aztán meg előrehajolt, és kinyújtotta a lábát. A hinta meg se mozdult, Kende azonban lecsúszott az ülőkéről, és a fenekére esett.

– Vacak ez a hinta, én nem is akarok vele játszani! – húzta föl az orrát.

– Talán kérjük meg Jankát, hogy mutassa meg újra – suttogta Bodza, és a többiek egyetértően bólogattak. A manólány ismét felült a hintára, majd a háta mögé mutatott.

– Hátra? – kérdezte Teofil, mire Janka bólogatott, majd a másik irányba mutatott.

– Előre? – kérdezte Zoé, és a manólány megint bólogatott, aztán jó erősen megkapaszkodott mindkét kezével. Hátradőlt a hintán, és kinyújtotta a lábát.

– Hátra! – kiáltották a többiek. Utána Janka előrehajolt, és behajlította a lábát.

– Előre! – kiáltották a többiek. – Hátra, előre, hátra, előre…!

Végül a kis manólány leszállt, és mosolyogva mutatta Zoénak, hogy próbálja meg újra. A kis sárkány felült, a többiek pedig izgatottan bíztatták:

– Hátra, előre, hátra, előre…!

Zoé engedelmesen hajolgatott hátra, miközben kinyújtotta a lábát, aztán előre, miközben behajlította a lábát, aztán hátra, majd előre, és lássatok csodát, a hinta szép lassan mozgásba lendült. Utána Teofil következett, majd Bodza, Igor, és végül még Kende is újra megpróbálta. Mire eljött az ebédidő, minden kis óvodás lelkesen hajtotta a hintát.

Ha tetszett a mese, szerezd be itt a kötetet!

91493860_210017063609197_6105859493793366016_n.png

Itt írtunk a könyvről, olvasd el az ajánlónkat is!