A hinta
Megjelent egy nagy kedvencünk, a Sárkányovi második része! Zoé középső csoportos lett! Vajon milyen új izgalmak várnak rá? Olvasd el a könyv egyik meséjét most!
Egy reggel Zoé, a háromfejű kis sárkány különös dologra lett figyelmes.
Már a levegőben, apasárkány hátán repülve feltűnt neki, hogy valami
megváltozott az óvoda udvarán. Aztán ahogy leszálltak a kapu előtt, Zoé
bekukucskált a kerítés rácsai között az udvarra: igen, jól látta, a hátsókertben,
a vadkörtefa ágán egy hinta lógott!
A kis sárkány nagyon szeretett hintázni, és már alig várta, hogy reggeli
után kimenjenek az udvarra játszani.
– Én, én akarok először hintázni! – kiabálta, és már szaladt is a vadkörtefa
felé.
Mire a többiek odaértek, már fel is ült a hintára, és mindkét kezével jól
megkapaszkodott a kötélben. Aztán várt. És csak várt. De nem történt
semmi.
– Ez elromlott – pislogott csalódottan.
– Nem romlott el, csak meg kell lökni – magyarázta Kende, a kis unikornis
tudálékosan. – Téged nem szokott lökni az anyukád?
– De, most már emlékszem, anya szokta lökni a hintát – vigyorodott
el Zoé megkönnyebbülten. – Akkor valaki lökjön meg!
– Majd én! – lépett mögé Teofil, és megbökdöste a kis sárkány hátát.
– Juj, ez csikis! – visított Zoé.
– Megpróbálhatom? – kérdezte Bodza, a kis tündérlány suttogva.
Belekapaszkodott a hintába, nekiveselkedett, még bele is pirult a nagy
erőlködésbe, de a hinta meg se mozdult.
– Álljatok félre, én tudom, hogyan kell csinálni! – jelentette ki Igor,
a jeti, és máris odalépett a hinta mögé.
Akkorát taszajtott rajta, hogy kapaszkodás ide, kapaszkodás oda,
Zoé a következő pillanatban a földön találta magát.
– Aúú! – kiáltott fel a kis sárkány. – Ez fájt!
– Jól van, na! Lehet, hogy mégiscsak elromlott ez a hinta – vonta
meg a vállát a jetifiú.
– És ha megkérnénk Boszi nénit, hogy varázsolja el a hintát, hogy működjön?
– tűnődött Teofil.
– Tudod, hogy Boszi nénit elküldték a boszorkányiskolából, mert túl
kedves volt. Ezért nem is tud rendesen varázsolni! – magyarázta Kende
fontoskodva. – Még a végén felgyújtaná, vagy felvarázsolná az ovi tetejére,
és akkor aztán fuccs a hintázásnak!
A többiek is szomorúan csóválták a fejüket, de ekkor Janka, a kis manólány
lépett oda. Ügyesen fölmászott a hintára, aztán valami nagyon fura
dolgot csinált: kalimpált a lábával, közben meg rángatta a fejét, és még
előre-hátra is dülöngélt. A többiek ijedten nézték, mi lesz ebből. Akkor
ámultak el csak igazán, amikor a hinta váratlanul megmozdult. Előre-hátra,
előre-hátra, föl egyre magasabbra.
– Húúúú! – suttogta Teofil csodálkozva. – Janka saját magát löki!
– Én is, én is akarom! – ugrándozott Zoé izgatottan. – Megmutatod,
hogy kell?
Janka bólintott, majd abbahagyta a kalimpálást-rángatózást-dülöngélést,
mire a hinta lelassult, és végül megállt. A kis manólány föltartotta
a mutatóujját.
– Azt mondja, figyelj – magyarázta Teofil.
– Jól van, jól van, figyelek – bólogatott a kis sárkány.
Janka lassan hátrahajolt, és közben előrenyújtotta a lábát, amíg már
majdnem feküdt a hintán. Aztán hirtelen előrehajolt, és a lábát is visszahúzta.
A hinta icipicit megmozdult, a manólány pedig kérdőn nézett
Zoéra.
– Látom, látom, hajolgatsz meg rúgkapálsz. Most már hadd próbáljam
meg én is! – türelmetlenkedett a kis sárkány.
Zoé fölült a hintára, aztán elkezdett rugdosni a lábával, közben meg
jobbra-balra dülöngélt. A hinta azonban meg se mozdult.
– Nem is úgy mutatta! – okoskodott Kende.
– Tessék, mutasd, ha szerinted te jobban tudod! – morogta a kis sárkány,
és duzzogva lekászálódott a hintáról.
A kis unikornis hátrahajolt, és maga alá húzta a lábát, aztán meg előrehajolt,
és kinyújtotta a lábát. A hinta meg se mozdult, Kende azonban
lecsúszott az ülőkéről, és a fenekére esett.
– Vacak ez a hinta, én nem is akarok vele játszani! – húzta föl az orrát.
– Talán kérjük meg Jankát, hogy mutassa meg újra – suttogta Bodza,
és a többiek egyetértően bólogattak.
A manólány ismét felült a hintára, majd a háta mögé mutatott.
– Hátra? – kérdezte Teofil, mire Janka bólogatott, majd a másik irányba
mutatott.
– Előre? – kérdezte Zoé, és a manólány megint bólogatott, aztán jó
erősen megkapaszkodott mindkét kezével.
Hátradőlt a hintán, és kinyújtotta a lábát.
– Hátra! – kiáltották a többiek.
Utána Janka előrehajolt, és behajlította a lábát.
– Előre! – kiáltották a többiek. – Hátra, előre, hátra, előre…!
Végül a kis manólány leszállt, és mosolyogva mutatta Zoénak, hogy
próbálja meg újra. A kis sárkány felült, a többiek pedig izgatottan bíztatták:
– Hátra, előre, hátra, előre…!
Zoé engedelmesen hajolgatott hátra, miközben kinyújtotta a lábát,
aztán előre, miközben behajlította a lábát, aztán hátra, majd előre, és lássatok
csodát, a hinta szép lassan mozgásba lendült. Utána Teofil következett,
majd Bodza, Igor, és végül még Kende is újra megpróbálta. Mire
eljött az ebédidő, minden kis óvodás lelkesen hajtotta a hintát.
Ha tetszett a mese, szerezd be itt a kötetet!
Itt írtunk a könyvről, olvasd el az ajánlónkat is!
