Kakiőrjárat, aranyhal és nindzsa teknősbéka

Olvass bele a Fiú és a kertben nőtt sárkány című Zseblámpás Könyvbe!

A sárkánybébik nagyon viccesek: szikrákat prüszkölnek, robbanékonyat kakilnak, befészkelik magukat a szakácskönyv lapjain keresztül a cipősdobozokon át mindenbe, és széttépett függönyöket, félig megégett képregényköteteket, megrágcsált zoknikat és felgyulladó káposztákat (!) hagynak maguk után mindenütt. Tomas mindezt elsőkézből tapasztalja, ugyanis szert tett egy sárkánygyümölcsre, amiből egy valódi kissárkány kelt ki. Hogy hogyan is sikerült mindez? Olvass bele ebbe a rendkívül érdekes könyvbe Rét Viktória fordításában, és tudj meg többet!

Hétfő reggelente rengeteg a futkosás, a karlengetés, a visítozás és a sírás – ez az egyik nap, amikor anyu bejár az állatorvosi rendelőbe, és ez az egyetlen nap, amikor apu sem otthonról dolgozik –, ezért aztán elég nagy kihívás, hogy mindenki eljusson a célhoz: én az iskolába, Lolli az oviba, ők meg a munkahelyükre.

Nekik legalábbis kihívás. Én többnyire csak a lábamat lógatom a szobámban, hogy ezt mind elkerüljem, míg le nem lehet menni reggelizni.

De mindez a Szikra előtti időkben volt így.

Az első tanítási napon, azután, hogy a sárkánykölyök megérkezett, nagyobb pánikban voltam, mint anyu és apu együttvéve. Az első feladatom a kakiőrjárat volt. Már megtanultam, hogy Szikra kakijához a legfontosabb egy pár edényfogó kesztyű és egy vízipisztoly. Arra az esetre, ha netán bármelyik kaki már annyira kiszáradt volna, hogy robbanékonnyá vált. Ezután fogom Lolli egyik kis műanyag lapátját, ami még a tavalyi tengerparti nyaralásból maradt, azzal fellapátolom, és a vécébe dobom. Gyorsan leöblítem a lapátot a mosogatóban, és a legrosszabb ezzel meg is van.

A következő feladat: kiürítem a játékos dobozomat, aztán új papírral bélelem ki, meg a régi fürdőköpenyemmel. Az volt a tervem, hogy kikészítem Szikrának a sajtpálmát meg egy tál vizet. Az első éjjel annyira elragadtattam magam a gondolattól, hogy van egy sárkányom, hogy egészen elfelejtettem, hogy innia is kell. Csak akkor jutott eszembe, amikor kimentem a mosdóba, és ahogy egy pillanatra elfordultam, mire visszanéztem, már majdnem fejest ugrott a vécécsészébe. Szerencsére még épp időben elkaptam. Még csak az hiányozna, hogy azt higgye, az a vizestálja!


Amikor elindultam otthonról, nyugodt voltam, hogy Szikrának mindene megvan, amire szüksége lesz ahhoz, hogy egyedül töltse a napot a szobámban. De mire beértem az iskolába, sehogy sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valamit elfelejtettem. Épp ezen törtem a fejem, amikor Ted, Kat és Kai odarohant hozzám.

– Szia, Tomas! Tudtad, hogy az embernek 50%-ban megegyezik a DNS-e a banánéval? – kérdezte Ted.

– Nem tudtam.

– Ráadásul fűszernövény.

– Az ember?

– A banán! Nem gyümölcs, hanem fűszernövény.

Ezt sem tudtam. De igazából szerintem ezeket a dolgokat Teden kívül senki
nem tudja. Neki tele a feje ilyenekkel. Tedet már akkor ismertem, amikor még aranyhalak voltunk. Mármint nem szó szerint, csak hogy akkorák voltunk. Amikor az anyukáink megtudták, hogy terhesek, elmentek egy tanfolyamra, ahol meg lehet tanulni, hogy mit kell csinálni egy kisbabával – fogalmam sincs, mit tanultak, de azt hiszem, a lámákhoz volt köze. Ott ismerkedtek meg az anyukáink, így aztán mi is ott ismerkedtünk meg Teddel – bár tekintettel arra, hogy anyukánk hasában kuksoltunk, az első találkozásaink során nem sok mindent tudtunk kezdeni egymással. Még ugyanarra a napra is voltunk kiírva – elég menő lett volna, ha ugyanakkor van a születésnapunk! –, de Ted fogta magát, és korábban kinyomakodott, úgyhogy két teljes hétig kellett legjobb barát nélkül élnie. Úgy kell neki. Kattel és Kaijal, az ikrekkel az első tanítási napon ismerkedtünk meg. Őszintén szeretik egymást, akárcsak Lolli meg én. Ettől persze még veszekszenek, de ha minden kötél szakad, aki egyikükkel szívózik, bizton számíthat rá, hogy a másik le fogja támadni, hogy megvédje.

Hát így vagyunk mi négyen – amióta világ a világ.

– Jól vagy, Tomas? – kérdezte Kat. – Honnan szerezted ezeket a karmolásokat?

Megdörzsöltem a karomat. Szikra még mindig nem tanult meg a farkával bánni, és ahányszor meglóbálta, a végén lévő tüskével felsértette a bőrömet.

– Ööö… Tomtom volt – mondtam gyorsan.

– Ez is? – mutatott a kezemre.

Zavartan piszkáltam a ragtapaszt. Csak egy enyhe égési seb volt alatta még az első kakiőrjáratomból – mielőtt az edényfogó kesztyűt használni kezdtem.

– Ööö…

Én nagyon bénán hazudok. Amikor megpróbálom, pánikba esem, aztán bekapcsol és túlpörög a fantáziám. Ebben a pillanatban valamiért a nagymama teknőse, Jacko ugrott be. Csak éppen nindzsa teknős felszerelésben, jetpackkel a hátán. Már majdnem kiböktem, hogy megtámadott egy teknőstorpedó, de szerencsére megmentett a csengő és Mr. Peters, aki elkezdett beterelni minket az épületbe.

Az ajtó felé lódultam, és épp sikerült Liam „világ-ura” Sawston elé furakodnom.

– Hé! – méltatlankodott Liam. – Tanár úr, Tomas oldalba könyökölt!

Igazából a legkisebb kisujjam hegyével súroltam a karját, de Liam nem a részletek embere. Ahelyett, hogy megvárnám, vajon visszahív-e a „tanár úr”, besurrantam, és az osztályterem felé vettem az irányt...

Hogyan folytatódik a történet? Tedd a könyvet a kosaradba, és tudd meg minél hamarabb!

Olvasd el ajánlónkat a könyvről ide kattintva!

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságainkról, akcióinkról és különleges programjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre!

Kapcsolódó termékek

Kapcsolódó cikkek

  • Egyedül egy egész regényt!

  • A végzetes piskótatekercs...