Kalandozz a Fekete Sirályon!
Maxinak nehezére esik otthagyni Balatonfüredet, ahol a nyári szünetet töltötte a szüleivel. Nemcsak a finom sajtos-tejfölös lángos miatt, nemcsak a vízicsúszdák miatt, hanem azért is, mert szeptembertől kezdődik az iskola, és ő is első osztályos lesz már. Megkéri hát a szüleit, hogy maradjanak ott a strandon még egy kicsit akkor is, amikor már mindenki hazament. És ekkor kezdődik az igazi kaland! A balatonfüredi strandra ugyanis szép lassan bevitorlázik a Fekete Sirály nevű kalózhajó, a fedélzetén kampókezű, nagy szakállas, fekete sapkás valódi kalózokkal, akik fogságba ejtik Maxit és családját. Olvass bele ebbe az izgalmas történetbe!
Maxi, anyu és apu az utolsó nyári hétvégét töltötték a balatonfüredi strandon. Habár a nap még forrón sütött, mindenki az őszre készült. A vízicsúszda bezárt, az árusok csomagoltak, a strandolók az utolsó fűszálakat rázták ki a törölközőikből és sorban álltak az öltözőfülkék előtt. Ideje volt hazamenni.
Maxi sírva tudott volna fakadni. Azt akarta, hogy a nyár tartson örökké. Addig húzta az időt, amíg már csak ők maradtak a teljesen kiürült strandon. Amikor úgy látta, hogy más már tény leg nem maradt hátra, mint hogy elsírja magát, egy távoli, tompa, dübörgő hang ütötte meg a fülét a Balaton felől. Maxi ilyennek képzelte az ágyúdörgést.
– Még a vihar is jön – mondta apu. – Most már tényleg induljunk!
Egy felhő sem volt az égen, de apu szerint a balatoni viharok hirtelen jönnek. Ebben a pillanatban valami elsüvített a fülük mellett, és be csapódott a 
minifánkosok kiürült bódéjába. A Balatonon egy hajó közeledett. A szokásos sétahajóknál jócskán nagyobbnak tűnt. Vitorlája gyanúsan feketén feszült a szélben, az oldalán felirat: Fekete Sirály. Ahogy feléjük fordult, újabb lövést eresztett meg. Nem sok idő maradt gondolkozni.
– Bújjunk el! – javasolta anyu, aki mindig tudta, mit kell csinálni. Mivel épp a vízicsúszda mellett álltak, gyorsan átmásztak a lelakatolt kapun, felszaladtak a lépcsőkön, és elrejtőztek legfelül. Maxi egyszerre érzett félelmet és izgatottságot. Kalózok, Balatonfüreden? A kalózhajó eközben kikötött, és pillanatokon belül kardokkal hadonászó, ordító alakok lepték el a strandot. Aztán a kiabálás el halkult, és zavartan néztek körbe. A fekete tolldíszes kalapot vise lő kalózkapitány dühödten bődült fel.
– Kutassátok át a bódékat! A kalózok szétszéledtek a parton, de kisvártatva üres kézzel tértek vissza.
– Sehol senki! – jelentette egy harcias kinézetű, félkarú matróz. 
– Hmm! – morogta fenyegetően a kapitány.
– Elrejtőztek a mihasznák!
– De itt hagyták ezt az ördögi szerkezetet – méregette egy kék hajú kalóz a vízicsúszdát.
– Mi lehet ez? – nézett fel a kapitány is tanakodva a csúszda tetejére, ahol mintha megmoccant volna valami.
– Hééééé! Ki az ott? – rivallotta. – Adjatok egy távcsövet!
Maxi, anyu és apu megpróbáltak összelapulni, aztán látha tatlanná válni, de egyik sem sikerült. Ahogy a kalózok felfelé rohantak a lépcsőn, Maxiék megfogták egymás kezét.
– Nem lesz semmi baj – mondta apu.
Így estek Maxiék a kalózok fogságába.
Olvasd el ajánlónkat a könyvről ide kattintva!
Tedd a kosaradba a könyvet itt!
