MOST TE KÖVETKEZEL! avagy a LÉT TÁGASSÁGA
Aki nem tudja, tanítja? Hogy adhat valaki tanácsokat arról, amit ő maga nem művel? És a legtriviálisabb kérdés: Miből lesz a vers? És miért van rá akkora szüksége még a 21. század emberének is? Fenyő D. György legújabb könyve, a Költőiskola – Az élménytől a versig című kötet négy évvel a nagy sikerű, számos díjat elnyert Útikalauz a vershez után jelent meg. Hasonló formátum, hasonló érzékenység és mélység, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudás és tapasztalat, de természetesen más versek, más közelítési szempontok, más szerkezet. Ismerd meg itt!
A könyvben három fejezetbe rendezve 14 verset bont ki részletesebben a szerző. A feldolgozások kiindulása pedig a verset író ember. Ez így akár könnyen félreérthető is lehet, ha a verset író embert közvetlenül azonosítjuk a konkrét, biografikus szerzővel. De nyilvánvalóan nem erről van szó. Azaz nem Kosztolányi Dezső londoni utazásának vagy Babits Mihály kutyatartásának anekdotikus leírásáról. A hatalmas tapasztalattal rendelkező, számos, a tanári szakma számára meghatározó könyv szerzője nagyon pontosan helyezi el a versekről való gondolkodását az élményszerűség megtartása és az élmény nyelv közegében való megmunkálásának bemutatása között. Koncepciója szerint tehát a verset író emberből indul ki, ez a verset író ember azonban lehet az olvasó is, aki a verset olvasva akár maga is versíróvá válhat.
Próbáld ki magad! Lapozz bele a könyvbe itt!
Fenyő D. könyvében majdnem annyi kérdés szerepel, ahány állítás. A kérdezés pedig egy nagyon fontos attitűd, nem csak a tanári hozzáállásban. Ahogy a „Külső élmények” után a „Belső élmények” nagy fejezetet a rövidebb terjedelmű „Művészi élmények” követi, valóban kinyílik ebben a vékony kis kötetben a lét tágassága. Ez a szemlélet összecseng a Bevezetőben idézett Lackfi János írástanításának egyik irányával. Lackfi „négy irányt, négy területet jelöl meg, mint amelyekkel a versírás tanulása során érdemes foglalkozni”, s ezek közül „a világra való nyitottság, az írásra kiválasztandó téma iránti alkotói figyelem kialakítása” gondolat Fenyő D. szemléletében is meghatározó. Ez a szemlélet tehát valódi kíváncsiságot feltételez, amely folyamatosan frissen tart írót, olvasót, diákot és tanárt. 
Gráf Dóra illusztrációjaNem versíró, de versolvasó és értelmező tanárként természetesen számba veszi, hogy a tanítandó verselemzési szempontok nagyon is rímelnek azoknak a poétikai eszközöknek az ismeretével, amelyekkel a verset írni tanulónak is tisztában kell lennie: a forma, azaz a techné tudása, a stílusok, stíluseszmények, különböző korok versalkotási szokásainak, hagyományainak ismerete, az alapvető költői eljárások – képalkotás, metaforateremtés, alakzatok alkalmazása. Azonban mindezt egyáltalán nem tankönyvszerűen veszi végig, hanem, ahogy már említettük, a versíró ember élményéből indulva, amely élményt a konkrétságtól eloldva univerzálissá tesz. Így egy-egy elemzést sok-sok kérdés vezet be, majd következik az első sor(ok) szorosabb vizsgálata, végül a teljes versről már egy jóval rövidebb gondolatmenettel zárja az esszéisztikus részt. A szakmai útmutató, de legalábbis a versírás folyamatában orientáló tartalom pedig a „Most te következel!” felszólítás utáni három részben bontakozik ki. A „Kövesd a témát!”, „Kövesd a formát!”, „Kövesd a gondolkodásmódot!” hármas egysége egyszerre tekinthető kreatív írásgyakorlat alapvetésnek és poétikai-stilisztikai tanításnak is. Nagyon pontosan végiggondolt, hogy melyik vers kapcsán milyen formai kérdések kerülnek elő, mint például az enjambement szerepe, a rímelési hagyomány fontossága, a dalszöveg sajátosságai vagy éppen a szabadvers vagy a prózavers mibenléte fejtődik-e ki.
Tedd a kötetet a kosaradba!
Gráf Dóra illusztrációjaAhogy Fenyő D. is írja, a gondolkodásmód követése bizonyos szempontból ingoványosabb talaj, hiszen itt az élményhez kapcsolódó témaválasztás és a forma egzaktsága után ismét egy kevésbé definitíven megfogható területre jutunk. A dialogikusság, az asszociatív folyamatok vagy éppen a kérdések mentén szerveződő gondolkodás elsődleges jelentésükben még megragadható fogalmaknak tűnnek, de voltaképpen, hogy most ennél a három kiragadott példánál maradjunk, ezek inkább olyan mintázatok, amelyek minden egyes versben a mű saját nyelvi és érzelmi logikája alapján szerveződnek, azaz mégsem lehet róluk teljesen absztrakt módon beszélni. A könyv kérdései és állításai azonban nagyon szépen teremtenek egyensúlyt a sokszor teljesen szubjektívnek gondolt, parttalan olvasatok és a kanonizált, rossz értelemben vett tankönyvi, kizárólagos jelentésteremtés között. Igen, a szubjektív mozzanatok, élmények(!), tapasztalatok alapján való kapcsolódás rendkívül fontos, azonban a nyelvi megmunkáltság, a korábban felsorolt szakmaiság szempontjainak beépítése az értelmezésbe mégis kijelöli azt a tartományt, amely fedezettel bíróvá teszi az egy-egy versről való gondolkodást, illetve a verselemzést, értelmezést.
A leginkább elvont témának az istenről való gondolkodást tekinthetjük, amely tematika természetesen a „Belső élmények” nagy fejezetében jelenik meg Nemes Nagy Ágnes Istenről című verséhez kapcsolódva. Ez a szövegrész már bőven a könyv második felében szerepel, és számomra itt összegződik a legszebben Fenyő D. költészetről való gondolkodása: „Akkor mitől vers? – kérdezheti teljes joggal bárki. És ezzel elérkezünk a vers lényegéhez. Az egyik, hogy hallunk benne egy embert, egy emberi hangot, egy személyiséget megnyilvánulni.{…}. Vagyis mindig egy személyiség áll a költészet középpontjában, egy ember, aki kifejezi a maga érzéseit, vágyait, kételyeit, véleményét, szenvedéseit, örömeit, aki elmondja, hogy ő milyennek látja a világot. Ez a líra lényege. Ehhez a világlátáshoz használ egy nagyon sűrű, nagyon telített nyelvet. Sokkal gazdagabb, sűrűbb a líra, a vers nyelve, mint a prózáé.”
Itt már meg is rendelheted!
Gráf Dóra illusztrációjaA sűrítés fontossága egyébként többször is megjelenik a „Most te következel!” részekben. Sokszor biztatja a szerző a leendő versírókat, hogy mindent írjanak le, fogalmazzanak meg, ami az adott témához, formához és gondolkodásmódhoz kapcsolódóan megmozdul bennük, majd egészen egyszerű felszólítással él: „Húzz, húzz, húzz!”
Számomra a könyv illusztrációiban is megvalósul a sűrítés logikája. Gráf Dóra volt az Útikalauz a vershez illusztrátora is, feltételezhető, hogy gondolkodásmódja organikusan kapcsolódik Fenyő D. világához. A fejezetek visszatérő elemeihez piktogram szerűen ugyanazok a rajzok tartoznak. A 14 verset pedig 14 önálló rajz illusztrálja. Ezek a képek azonban számomra nem „egyszerű illusztrációk”, hanem különleges, egyéni látásmóddal sűrítenek és egyben képi értelmezését is adják annak a témának, amelyhez a szerző a verset kapcsolta.
Bízom benne, hogy az alkotópáros új könyve minden olvasója számára igazi élményt fog nyújtani az olvasástól a képek befogadásán át az írásig!
