Cirkuszi ló a tanyán?
Cirkusz a lovardában! A címből is kitalálhatjátok, hogy Csuti és barátai valami hatalmasra készülnek az őszi szünetben: egy valódi cirkuszi előadást szerveznek. Na nem saját maguknak, hanem hogy megvigasztalják Bobó bácsit, az öreg bohócot, akinek mindene a cirkusz. De hogy kerül egy bohóc és egy cirkuszi ló Pali bácsi tanyájára? Olvasd el a Cirkusz a lovardában egy fejezetét, és megtudod!
„Bár a ló nem nagyon akart Pali bácsival menni, folyton megtorpant, felkapta a fejét, és ideoda táncolt, azért ő mégis kivezette a házak mögött az utcára. Hiába voltam csupa pöttyös, képtelen voltam egy helyben maradni. Megkértem nagyit, hogy kövessük Pali bácsiékat.
– Nem tudom, jó ötlet-e, Csuti – felelte nagyi, miközben bekenegette a pöttyeimet.
– Légyszi, csak egy kicsit! – kérleltem. – Csak megtudjuk, mi lett az idegen lóval, és már jöhetünk is vissza!
– Épp eleget szaladgáltál, meg izgattad magad a miatt a ló miatt! – csóválta a fejét nagyi. – Majd felhívod Pali bácsit, és megtudod, mi lett a sorsa!
– De hát nem is vagyok igazán beteg, a doktor néni is megmondta! – győzködtem nagyit.
Olvasd el ajánlónkat a könyvről!
Végre ráállt a dologra. Hiába sütött még egész melegen a nap, nagyi rám adta a kabátomat. Én meg, hogy ne lássák a pöttyeimet, a fejemre húztam apu baseballsapkáját, amit még nyáron itt hagyott, aztán végre elindultunk Pali bácsi után. Én szedtem volna a lábam, de nagyi nem tudta tartani az iramot.
Csapj le a könyvre most!
Mire utolértük Pali bácsiékat, már a főtéren voltak. Megálltak a bolt előtt, a posta előtt, a kocsma előtt, és amíg mi nagyival a lóra vigyáztunk, Pali bácsi mindenkitől megkérdezte, hogy tudják-e, ki lehet a gazdája. Mivel senki sem tudta, és csak neki van nagy istállója, nem maradt más választása, mint magával vinni a lovardába. Persze Pali bácsi nem akarta összeereszteni a többi lóval, akik a karámban voltak, így hát kikötötte az istálló elé. Vitt neki egy vödör vizet, és miután a ló az utolsó kortyig kiitta, adtunk neki fél fángli zabot meg egy vasvillányi szénát, azután áthívtuk a szomszédból az állatorvost.
– De hiszen ismerem én ezt a rosszéletűt! – nézett Pali bácsira az állatorvos. – Ez a Lali, Bobó bácsi lova a Kukoricás tanyáról!
– Ez jó hír! – szusszant fel Pali bácsi. – Akkor hívjuk fel, és ha nem tud eljönni érte, én szívesen hazaviszem neki!
Örültem, hogy az idegen lónak, vagyis Lalinak meglett a gazdája, csak azt nem értettem, hogy az állatorvos bácsi miért nevezte rosszéletűnek szegény állatot. –
Azért – nevetett fel, amikor megkérdeztem tőle –, mert ennek a lónak mindig a rosszaságon jár az esze! Mielőtt a Kukoricás tanyára került volna, egy vándorcirkusszal járta a világot Bobóval, a bohóccal, akitől eltanult minden komiszságot.
– Vándorcirkusz? – csillant fel a szemem. – Bobó bohóc?
– Bizony ám, egy igazi hírességgel állunk szemben!
– De mit keres a Kukoricás tanyán egy ilyen világfi? – kérdezte Pali bácsi.
– Amikor Bobó megöregedett, és otthagyta a cirkuszt, Lalit is vitte magával, és a nagy világjárás után beköltöztek a bácsi gyerekkori tanyájára. De nehogy azt hidd – kacsintott rám az állatorvos bácsi –, hogy Lali szürke ló! Á, dehogy! Lali, kérlek szépen, fekete, mint a legsötétebb éjszaka, csak olyan poros, piszkos mindig, hogy ez csak ritkán látszik rajta!
– Na, akkor vigyük gyorsan haza! – csapta össze a tenyerét Pali bácsi. – Nehogy az
én rendes, szófogadó lovaimat megfertőzze egy kis rosszéletűséggel!
Ezen mindannyian jót nevettünk, talán még Lópaciék is, akik a karám kerítésénél álldogáltak, és kíváncsian nézték, hogy mi történik az istállónál. Aztán az állatorvos bácsi tetőtől talpig megvizsgálta Lalit. Szerencsére azonkívül, hogy fáradt és piszkos volt, semmi baja nem volt. Amíg Pali bácsi lókaparót meg kefét fogott, hogy tisztára csutakolja Lalit, én kiszedegettem a farkából az összes bogáncsot, az állatorvos bácsi pedig felhívta a gazdáját. Ám hiába hívta, Bobó bácsi nem vette fel a telefont. Persze nagyi rögtön a legrosszabbra gondolt, hogy talán valami baja esett, de az állatorvos bácsi megnyugtatta. – Máskor is előfordult már, hogy valahol elkavarta a telefont! – mesélte. Így hát megbeszélték Pali bácsival, hogy miután Lali visszanyeri eredeti színét, és újra szép tiszta lesz, hazaviszik a lószállítóval. Szerencsére nagyi megengedte, hogy én is molyoljak még egy kicsit. Úgy döntöttem, kifésülöm Lali kócos farkát és bozontos sörényét. Először is mindkettőt befújtam illatos sörényápolóval, aztán kigubancoltam. Miután ezzel végeztem, a patáit bekenegettem patazsírral. A poros, piszkos Laliból hamarosan gyönyörű szép paripa lett! Olyan szép, hogy megállta volna a cirkuszi porondon is a helyét. Mielőtt hazaindultam volna, meglátogattam a karámnál Lópacit, Mókást, Csillagot, Töpörtyűt és a többieket, de aztán sajnos újra viszketni kezdtek a pöttyeim, úgyhogy hazasiettünk nagyival."
Tedd a kosaradba a könyvet most!
