Luna, a csillagtündér
Megjelent a 3-5-8 perces mesék tündéres-királylányos része – olvass most egy rendhagyó mesét egy csilagtündérről, aki hatalmas útra indul a világűrben!
Luna ma este először lehetett a csillagok tündére. Türelmetlenül várta, hogy besötétedjen. Hamarosan megtisztogathatja a csillagokat.
Nagyon figyelt az útra. Nehogy első este eltévedjen! Még egyszer le kell kanyarodni, aztán már oda is ér a csillagok földjére.
– Jó estét, kedves csillagok! – kiáltotta.
Aztán a legnagyobb csillag csücskére akasztotta a vödrét, belemártotta a szivacsát a vízbe, és nekilátott a munkának. Egyáltalán nem volt könnyű, mert a csillag csikis volt. Minden érintésre kuncogott és megrándult.
Valaki megkocogtatta Luna vállát. Luna megfordult. Egy üstökös lebegett előtte.
– Jó estét – köszönt. – Kisuvickolnál kivételesen engem is?
– Egyáltalán nem látszol piszkosnak – mondta Luna. – De gyorsan leporollak.
– Köszönöm – mondta az üstökös. – Kérlek, a csillagomat is! Ülj csak fel rám! Luna felmászott az üstökösre. De alighogy felült rá, az meglódult vele. Luna az egyik ágába kapaszkodott.
– Hé! Mit művelsz?
Egyre távolodtak Luna csillagaitól.
– Hahó! Nekem ki kell fényesítenem a csillagokat! – kiáltotta Luna, de az üstökös nem figyelt rá.
– Jártál már ilyen messze a világűrben? – kérdezte, és továbbszáguldott.
– Most rögtön vigyél vissza! – kiáltotta Luna.
Azon gondolkodott, leugorjon-e. De az üstökös annyira gyors volt, és Luna kicsit kíváncsi is volt, mi a célja. Épp a Hold körül suhantak. Tényleg rájuk kacsintott a Hold? Luna visszaintett. Repültek egy ráadáskört, és továbbszáguldottak. Piros, kék, zöld színű bolygók mellett húztak el.
– Milyen szép itt minden! – ámult Luna.
Az üstökös elvegyült egy csapat cikázó meteor között, csillagról csillagra ugrált. Ez meg mi? Zöld emberkék repkednek? Luna megdörzsölte a szemét, de zsupsz, már el is repültek mellettük. Egyre távolabb és távolabb vágtáztak a világűrben, aztán az üstökös lassulni kezdett.
– Tetszett?
– Igen! Szuper volt! Kicsit mehetünk még kijjebb? Kérlek…
Az üstökös felnevetett.
– Talán egy másik éjszaka.
Luna körülnézett. Hiszen visszaértek az ő csillagaihoz! Nem is voltak egyedül, minden éjszakai tündér odagyűlt.
Ó, jaj, most aztán biztos leszidják, amiért inkább a világűrben kóborolt, ahelyett hogy a csillagait pucolta volna. Még a szivacsot is elvesztette valahol. Luna lógó orral mászott le az üstökösről.
– Üdv, Csillagtündér Luna! – kiáltottak a tündérek.
Luna felnézett. Mi az? Nem is veszekednek vele!
Épp ellenkezőleg. Minden tündér tapsolt, néhányan színes italokkal teli poharakat osztogattak, sok száz szentjánosbogár zúgott és villogott körülöttük, a csillagok fényesen csillogtak.
– Nem vagytok dühösek? – kérdezte Luna.
– Dühösek? – A csillagtündérek nevettek. – Ugyan miért? Minden új tündér tesz az első napján e gy világűrtúrát. Csak ha már megszerették a világűrt és az összes lakóját, akkor lesznek jó csillagtündérek. Ahogy te is.
– Hát persze! Szívesen elmegyek kirándulni bármikor!
A tündérek mosolyogtak.
– Majd később. Holnaptól takarítasz. Minden éjjel. És hogy legyen mivel…
Átnyújtottak egy új szivacsot Lunának.
– Köszönöm! – rikkantotta Luna.
Másnap csillogóra sikálta a csillagait. És közben a tágas világűrről álmodozott.
Tetszett a mese? Szerezd be itt a könyvet!
