Az új osztálytárs...
Uli borzasztóan izgatott. Az idegességtől szinte egész éjjel rosszul alszik. Milyen lesz az új iskolában? Tényleg aranyos a tanító néni? És az új osztálytársak? Meg fogják kedvelni? Vajon tud mindent, amit a többiek már tanultak? Matekból elég jó. Ezt ő is tudja. De vajon tud már olyan jól olvasni és írni, mint az új iskolában a gyerekek? Olvass bele az Uli, a láthatatlan osztálytárs című könyvbe, kövesd végig Uli első napját az új iskolában!
Ha Ulin múlna, akkor soha nem lenne vége a nyári szünetnek. De ebben a pillanatban kopognak az ajtón: Petra és Nick jöttek, hogy elkísérjék a suliba. Uli gyorsan még egyszer ellenőrzi, hogy mindent bepakolt-e az iskolatáskájába, semmit nem felejtett-e el. Igaz, már háromszor megnézte ma reggel (és tegnap este is), de biztos, ami biztos.
Megpuszilja anyát, és elindul Petra és Nick nyomában, akik már előreszaladtak. Uli hallja, ahogy a lépteik visszhangoznak a lépcsőházban.
– Ma tejfölös hakott khumpli lesz az ebéd otthon – meséli Petra az iskola felé menet.
– Halott kumpli? – kérdez vissza Uli. Még sosem evett olyat!
Nick felnevet, de megint olyan visongva, mint egy kismalac. Erre Ulinak leesik, hogy Petra rakott krumplira gondol.
Még akkor is nevetgélnek, amikor megérkeznek az iskola kapujához.
Tedd a kosaradba a könyvet!
Útközben Uli majdnem teljesen elfelejtette, mennyire fél. De most hatalmas hullámokban önti el újra a félelem.Az osztályterem ajtaja zöldre van mázolva. Amint Petra és Nick belép a terembe, az osztálytársaik boldogan üdvözlik őket.
Petra felszívódik a körülötte nyüzsgő lánycsapatban.
Nicket pedig vagy fél tucat fiú veszi körül rögtön.
Uli egyedül marad a tanári asztal előtt, és érzi, ahogy egyre jobban retteg.Szerencsére nem sokáig kell ott álldogálnia. Egy fiatal nő lép be az osztályterembe, és mosolyogva odasiet hozzá. 
– Biztosan te vagy Ulrich – mondja, és kezet nyújt neki. – Én Rita Fröhlich vagyok, az osztályfőnököd.
Rita néni tényleg nagyon aranyos. Egy pillanatig nem is érzi magát olyan egyedül. De a pillanat gyorsan elszáll.
– Jó reggelt, drága másodikosaim! – szólal meg hangosan Rita néni.
A halk sutyorgást és mormogást mintha elvágták volna. Minden tekintet előreszegeződik. Ulira.
– Jó reggelt kívánunk, Rita néni! – válaszolnak kórusban Uli új osztálytársai.
– Örülök, hogy újra találkozunk ez után a hosszú nyári szünet után – folytatja Rita néni. – Először is szeretném bemutatni nektek az új osztálytársatokat. – A kezét Uli vállára teszi.
Uli már az előbb szeretett volna láthatatlanná válni. Most viszont legszívesebben azonnal felszívódna!
Rita néni felé fordul.
– Szeretnél bemutatkozni nekünk?
Nem, gondolja Uli, nem, nem szeretnék. A szemével Petrát és Nicket keresi. Ha legalább az egyik új barátja rámosolyogna most, akkor talán lenne bátorsága kimondani a nevét. De Petra pont a padtársával sugdolózik, Nick pedig még hátat is fordít neki, mert a mögötte ülő fiúval beszélget éppen.
Uli lassan kinyitja a száját.
– U… U… U-hu… – Többet nem bír kinyögni. Akárhogy is próbálkozik. Mintha elfogyott volna a levegője, nem tud beszélni.
A gyerekek nevetgélnek. Most már Petra és Nick is ránéz. De már késő.
Az utolsó sorban az egyik fiú, az, akivel Nick az előbb sugdolózott, különösen hangosan röhög.
– Itt egy u-uhu! – kiáltja, és közben úgy csapkod a karjával, mintha szárny volna.
Uli előtt a gyerekek arca szélesen vigyorgó rémpofává, fogaik éles agyarakká, szemeik szűk résekké változnak. A röhögés olyan hangos, hogy Ulinak megfájdul a füle. Hirtelen Petra és Nick arca is ijesztő grimaszba fordul…
Tedd a kosaradba a könyvet ide kattintva!
Itt pedig elolvashatod ajánlónkat a könyvről!
