Hangok a falban
Letehetetlenül izgalmas és fordulatos regénnyel lepett meg minket Wéber Anikó! Cseresznyeliget-rajongók, figyelem, itt a történet folytatása! Azok se szomorkodjanak, akik nem olvasták a Cseresznyeliget titkát, mert A Platánsor rejtélye önálló detektívregényként is tökéletesen megállja a helyét. Olvass bele a legújabb Abszolút Könyvbe itt!
Kitti még hallotta, ahogy Ákos bácsi becsukja a szobájuk ajtaját az első emeleten, aztán megérkezett a koromsötét második szintre. Benyitott a legközelebbi ajtón, és azonnal a villanykapcsolót kereste. Amikor rálelt és felkattintotta, elállt a lélegzete. A szobája sokkal szebb volt, mint amire számított! A közepén kerek, csipketerítős asztal trónolt két kényelmes karosszékkel. Az egyik fal mellett egy vaságy várta fehér rózsás párnákkal, mellette pedig tükrös öltözőasztal állt. A sarokban egy öreg fiókos szekrény búslakodott, míg vele szemben egy háromszög formájú ablak nyílt a világra. Fel lehetett ülni a párkányára, mint egy várúrnő szobájában, és nézni a fenyők csúcsát és a fekete eget. Kitti megborzongott. Úgy érezte, hogy itt biztosan el fog kezdődni egy igazi kaland. Amint ez eszébe jutott, mintha távoli suttogás és zeneszó ütötte volna meg a fülét.
– Csak képzelődöm – motyogta maga elé, ahogy ledobta a táskáját, és pizsamába bújt. Ki se pakolt, csak befeküdt az ágyba, és magára húzta a takarót, de az idegen helyen nem jött álom a szemére. Nézte a mennyezetet, amin a kinti, sötét fák árnyéka táncolt, és hallgatta a szelet, meg... valami mást.
Tedd kosárba A Platánsor rejtélyét!
De mit? Mi ez a suttogás és motozás a falakban? – fülelt Kitti, és összerezzent. Mintha a régi villa szellemei ébredeztek és mulatoztak volna körülötte. Rémülten felült, és hangosan beszélni kezdett, hogy megnyugodjon.
– Szellemek nincsenek. Biztosan a többi vendég beszélget a szomszéd szobákban – bizonygatta, de ekkor eszébe jutott, hogy Ákos bácsi azt mondta, a többi vendég csak holnap érkezik. Talán itt van valahol a szálloda tulajdonosa, de az is lehet, hogy nincs más az épületben, csak Piroska néni, Ákos bácsi és ő... egyedül a padláson.
Kitti a fejére húzta a paplant.
– Csak fantáziálok. Annyira vágytam az izgalomra, hogy beképzeltem a hangokat. De nincs itt semmi – mondta, csakhogy ekkor ismét meghallotta a suttogást és a zeneszót. Egy régi dallamot, amire a filmekben forognak a párok. Nem tudott tovább nyugton maradni. Kiugrott az ágyból, és kitárta az ablakát. Lenézett a mélybe, de nem vett észre semmit. Csak a zeneszó lett hangosabb.
Talán a szomszédok a kertben partiznak? Látnom kell, hogy megnyugodjak! – döntött, és sebtében belebújt a cipőjébe, majd kisettenkedett a folyosóra.
Ismerd meg a legújabb Abszolút Könyvet ebből a cikkből!
– Nin-cse-nek szel-le-mek! Nin-cse-nek szel-le-mek! – ismételgette magában, ahogy lépkedett a csigalépcső fokain, és a földszintre ért. Kinyitotta a bejárati ajtót, de a kert sötét és csendes volt. Már majdnem meggyőzte magát, hogy az egészet csak képzelte, amikor megvillant valami fehér a távolban, és ismét felhangzott az idegen dallam. Kitti megdermedt. Rögtön tudta, hogy három választása van. Az első, hogy azonnal visszarohan az emeletre, és felkelti a rokonait. A második, hogy mozdulatlanul vár, amíg megmenti valaki. A harmadik pedig, hogy elindul a bokor irányába, és megnézi, mi van ott. Kitti esze az elsőt választotta volna, míg a szíve a harmadikat. A teste azonban se az eszére nem hallgatott, se a szívére, hanem lecövekelt az épület előtt, és mozdulatlan maradt. Épp, mint az álmaiban. Csakhogy ez most nem álom volt. Valóságosan fújt a szél, és a zene is valóságosnak tűnt. A bokor irányából szólt. Kitti hallgatta, és meglepő módon a dallam bátorságot öntött belé. Mintha azt ígérte volna, hogy nem lehet baja. Kitti nagy levegőt vett, és elindult a bokor irányába. A kezében szorongatta a telefonját. Nagyon erősen. A mellkasában pedig tiszta erővel dobszólót vert a szíve. A lába azonban nem volt ilyen erős. Remegve lépkedett, majd hirtelen megbotlott egy kiálló gyökérben, és mielőtt feleszmélhetett volna, beesett a bokorba. A levelek eszeveszetten zörögtek körülötte, mintha őket érte volna támadás. Egy pillanatig Kitti is azt hitte, hogy bántani fogják, de az ágak alatt nem lapult senki rajta kívül. Feltérdelt, és a telefonjával világított. Pont előtte, karnyújtásnyira egy kerek tárgy feküdt. Úgy nézett ki, mint egy bonbonosdoboz, csak fából készült, és nem lehetett felnyitni. Kitti próbálta, de vagy beragadt a fedele, vagy bezárták. Rögtön úgy döntött, hogy magával viszi a szobájába. A pizsamafelsője alá rejtette, és visszaszaladt az épületbe. Meg sem állt a padlásig. Még azzal sem törődött, hogy olyan hangosan trappolt végig a lépcsőkön, hogy arra Ákos bácsiék is felébredhettek. Magára zárta az ajtót, rávetette magát az ágyára, majd megnyitotta az ikrekkel közös beszélgetését a telefonján.
Kitti
Én is itt vagyok Királyföldön, és találtam valamit! Egy furcsa dobozt a Park Szálló kertjében. Éjszaka. A bokor alatt. Csak nem tudom kinyitni. És zenét is hallottam. Meg suttogást a falakban. NEM ŐRÜLTEM MEG! Találkozunk holnap?
Kitti meredten bámulta a telefonját, és várt. Csakhogy senki nem látta és válaszolta meg az üzenetét. Az ikrek már biztosan aludtak. Kitti sem tehetett mást reggelig. Visszabújt a takaró alá, ahová magával vitte a kerek dobozt is. Lila selyemszalag futott körbe az oldalán, a tetejét pedig domború, kacskaringós minta és egy kicsi, szív formájú mélyedés díszítette. A szív alá egy monogramot is bevéstek: K. T. Vajon ki lehet? Kitti újra és újra megpróbálta kinyitni a fedelét, és hajnalig azon töprengett, mit rejthet, míg végül mély álomba merült.
Tetszett? Rendeld meg most!
