Gondolatok a Boribon-sorozatról

Bartos Erika szemével

Neked is nagy kedvenced Boribon? Bartos Erika nemrég megtisztelő meghívást kapott egy interjúra a Magyar Rádióba, a Kossuth Rádió Aranyalap című műsorába. A beszélgetés témája a magyar meseirodalom változása volt: a 60-as, 70-es évek magyar meseirodalmát hasonlították össze a mai magyar meseirodalommal. A korábbi korszakot Marék Veronika képviselte, a mait Bartos Erika. Az interjú egy kötetlen, jó hangulatú beszélgetésként zajlott le, sok érdekes kérdéssel, olyan témákról, amikről még sokkal hosszabban is lehetne beszélni. - Olvassátok el Bartos Erika beszámolóját az interjúról és arról, miért szereti ő a Boribon-sorozatot.

erikaveronika.jpeg
„Nagy élvezettel hallgattam Veronikát, ahogy mesélt a könyves világ akkori nehézségeiről és örömeiről, külön izgalmas volt hallgatni a gyermekkoráról szóló részeket, igazán köszönöm meghívónknak, Babucs Krisztának, hogy ilyen érdekes témát adott a találkozónak. Én is szívesen meséltem saját gyerekkorom kedvenc olvasmányairól, amik közül sokat magammal is vittem az interjúra egy bőröndben. Régi, sokat olvasott könyvek kerültek az asztalra, nagy kupacokban tornyosultak előttünk harminc-, negyvenéves kedves mesék, nagy gonddal javítgatva, telis-tele celluxszal.

Szóba került a rajzi eszközök változása, a számítógép térhódítása, a könyvkiadás átalakulása, a külföldi lehetőségek szélesedése, és számtalan érdekes téma. És akkor elhangzott egy kérdés: vajon mi lehet a Boribon sorozat titka? Miben rejlik az a varázslat, hogy gyerekek sokasága ragaszkodik ehhez a kedves sorozathoz évtizedek óta? Több, mint fél évszázada! Mi az, ami ebben a gyorsan változó világban mégis állandó tud lenni? Ez a kérdés utólag annyi gondolatot ébresztett bennem, hogy most jólesik leírnom, szerintem miben rejlik a Boribon sorozat ereje.

boribonannipanni.jpg
A Boribon sorozat történetei végtelenül szeretetreméltóak, egyszerűek, a legkisebb korosztály számára befogadhatóak. A rajzok egyértelműek, színesek, vidámak, a gyerekszemnek érdekesek és barátságosak. A szövegek érthetőek, az események követhetőek, a mesék vége mindig megnyugtató. Marék Veronika birtokában van egyfajta őstudásnak, amit nem lehet iskolában tanulni, de – azt gondolom – megvan minden kisgyerekben. A legkisebbek mind ezzel a tudással jönnek a világra, szívükben hordoznak egy tiszta értékrendet, egy egyszerű és szeretetteljes látásmódot, egy segítőkész, jóra törekvő, odaadó és kíváncsi nyitottságot a világ felé. Ez később, ahogy felnövünk, sajnos eltűnik, kikopik, elhalványul. De vannak, akikben megmarad, és akadnak olyanok is, akik mindezt át is tudják adni mások örömére. Marék Veronika ilyen. Őbenne semmit sem halványult ez a tudás, megőrizte a gyermeklélek tisztaságát, és nem csak megőrizte, hanem mesébe is szőtte nekünk.

Mi pedig örülhetünk, hogy olvashatjuk a könyveit, és tanulhatunk belőle. Mert ezek a könyvek (nem csak a Boribonok, hanem a Kippkoppok, a felelgetős könyvek, a Laci és az oroszlán, a Csúnya kislány…) úgy tanítanak, hogy nem lesznek tanmesék. Úgy adnak át értékeket, úgy lopóznak a szívünkbe, hogy közben nem lesznek okítóak, nevelőek. Egyszerű, kedves mesék, tele szeretettel.

19780.jpg
Mitől jó egy mesekönyv? – hangzik gyakran a kérdés, amire sosem tudok igazán válaszolni. Nincs egyértelmű válasz. A legkisebbek számára a mese kapaszkodót jelent, biztonságot nyújt, szeretettel vonja körbe a kis olvasót. Az a jó mesekönyv, ami elér a kisgyerek lelkéhez, és kapaszkodót képes neki nyújtani. Marék Veronika könyvei éppen ilyenek. Ezért szeretik a legkisebbek szerte a nagyvilág számtalan országában."

Babucs Krisztina interjúja Marék Veronikával és Bartos Erikával a meseirodalom változásáról, rejtelmeiről hamarosan hallható a Kossuth Rádió Aranyalap című műsorában.