Berg Judit gyerekkönyves titkai

Miket találsz a szerzőnő könyvespolcán?

Milyen érzés lehet egy híres írónő gyerekének lenni? Vajon mit és hogyan mesél esténként a négygyerekes Berg Judit? Olvasd el a vele készült interjúnkat, mert a sok-sok érdekes sztorin túl rengeteg könyvet is találsz, amiket érdemes becsempészni a gyerekszoba könyvespolcára.

Pagony: Mi volt az első könyv, amit egyedül olvastak el a gyerekeid? Te adtad a kezükbe, vagy más úton jutott hozzájuk?

Berg Judit: Nálunk nagyon vegyesen alakult az olvasás. Lilu egyedül tanult meg olvasni óvodás korában, így ő elsőben a pad alatt (a tanító néni engedélyével) már a Narnia krónikáit olvasta. A kisebbeknek a Harry Potter könyvekkel kezdődött az olvasói pályafutásuk. A legkisebb lányom, Dalma külön érdekes eset. Neki – rejtett balkezessége folytán – nagyon nehezen ment az olvasás, csak hatodik osztály végére sikerült megtanulnia folyékonyan olvasni. Azóta viszont bepótolta a hiányt, hetedik elején már Shakespeare drámákat olvasott, és azóta is napi több száz oldalt képes legyűrni.


P.: Milyen érzés volt, amikor először olvastak olyan könyvet, amit te nem ismertél? Nem féltetted őket?

B. J.: Amióta kamaszodnak, néha döbbenetes könyveket látok a lányaim kezében. Ilyenkor igyekszem megtudni tőlük, hogy mit olvasnak éppen, milyennek tartják, kitől kapták, mi a véleményük róla. Amikor megtudtam, hogy az egyik lányom 13 évesen titokban végigolvasta az Éhezők viadala-trilógiát, meglehetősen megijedtem, főleg mert engem első olvasásra nagyon megrázott az egymást gyilkoló gyerekek története. De azóta beletörődtem, hogy nem az én döntésem az, hogy mit olvasnak, maximum ajánlhatok nekik jó könyveket, és megpróbálhatok kedvet csinálni nekik az általam is jónak tartott könyvek olvasásához.


P.: Van-e, volt-e az olvasáshoz kapcsolódó családi rituálétok?

  • B. J.: Minden gyerekem másként szeretett hozzám bújni olvasás közben. A lányoknak már csak csak néha olvasok fel – például ha találok egy jó kis írást valamelyik újságban. Szabó Bori barátnőm novelláit például rendszeresen felolvasom a családnak, mert a kapcsolódó közös nevetgéléseket és beszélgetéseket mindannyian nagyon szeretjük.


  • P.: Van kedvenc olvasókuckójuk? És neked? Vagy olyan hely, ahol együtt szoktatok olvasni?

  • B. J.: Mindenki nagyon szeret a saját ágyában olvasni. Borinak van egy három ember méretű macija, az ő ölébe is jó kuporodni. De az abszolút kedvenc a nyári napokon két fa közé felkötött függőágy, azért komoly csaták folynak köztünk.
  •  
  •  
  • P.: És van-e kedvenc időszakotok az olvasásra? Csak este? Esetleg szombat reggelente?
  •  
  • B. J.: Nyáron mindenki rengeteget olvas – kertben, vízparton, délelőtt az ágyban. Iskolaidőben inkább csak este szoktunk, persze hétvégén szabad a pálya, mindenkit hagyok kedvére heverészni. Vilmosnak, bár már 11 éves, a mai napig szoktam felolvasni, szinte minden este sort kerítünk erre a rituáléra, és néha hétvégén ebéd után is, sziesztaképpen.
  •  

  • P.: Van-e olyan kötet, amit biztos, hogy meg fogtok tartani, mert fontos volt valami miatt?
  •  
B. J.: Nagyon sok könyvünk van, és mindenki féltve őrzi a saját kedvenceit. A 19 éves Lilunak Balázs Ági Lufi és Szamóca-sorozata a mai napig az egyik kedvence, bár a privát könyvtára több száz kötetet számlál a klasszikusoktól a kortárs szerzőkig, a majdnem 16 éves Bori most olvasta lelkesen Philip Pullmann Arany iránytű-trilógiáját, de Molnár T. Eszter Stand up!-ját is nagyon szerette, amúgy pedig Dániel András-rajongó Dalmával együtt. A Rubinvörös-sorozat a 14 éves Dalma polcán áll tengernyi más regény és verseskötet (pl. József Attila, Arany-balladák, Villon, Szívlapát) között, de nagyon szereti Nényei Páltól Az irodalom visszavágot is! Vilmos pedig a kalandregényeket őrzi féltett kincsként a polcán: Tom Sawyer, Robin Hood, A Tenkes kapitánya, Tonke Dragt: Levél a királynak, Csukás István: Nyár a szigeten, Kertész Erzsi Panthera-sorozata, Jeney Zoltán Rév Fülöp-trilógiája.


P.: Van nálatok olyan kötet, amit te még gyerekkorodban olvastál, még mindig megvan, és már a te gyerekeid is olvasták?

  • B. J.: Vilmossal például most akarjuk elolvasni régi kedvencemet, a Fecskék és Fruskákat (megvan a teljes sorozat), de sajnos az első kötetet újra be kell szereznem, mert valakinek kölcsönadtam, és nem kaptuk vissza. Robin Hood rajongásomat szerencsére sikerült minden gyerekemnek átadnom.
  •  
  •  
  • P.: Van olyan könyv, amit már nagyon-nagyon sokszor elolvastatok, és bármikor elő tudjátok venni?
  •  

B. J.
: Amikor a gyerekek kisebbek voltak, ilyennek számított a Moha és Páfrány (ezt szinte minden nyáron végigolvastuk a Balatonon), a Kuflik bármelyik része, Janosch Kistigris és Kismackója, a Lafkádió, Astrid Lindgren könyvei, a Kis Nicolas kalandjai, A Csoda és Kósza vagy a Friss tinta versei...


  • P.: Szoktatok beszélgetni az olvasmányélményeitekről?
  •  
B. J.: A Lois Lowry könyvek például mindig sok megbeszélendő kérdést vetnek fel, de ilyen volt Jeanne Tellertől a Semmi vagy éppen a már említett Arany iránytű.


  • P.: Ha (és amikor) kellett már olvasónaplót írniuk a suliban, ti hogyan birkóztatok meg ezzel a kemény feladattal? (Azaz: eddig hány olvasónaplót írtál te? :))
  •  
B. J.: Nem szeretem átvállalni a leckeírást a gyerekektől. Ha nehéz a kötelező olvasmány, szívesen segítek elolvasni – felolvasok belőle részeket, hogy átlendüljünk a nehezebb szakaszokon, szívesen beszélgetek is a felmerülő kérdésekről, de olvasónaplót (se más leckét) nem írok senki helyett. Azért amikor a Ruminiből kellett írniuk, az meglehetősen furcsa érzés volt. Meg is mondtam, hogy muszáj nagyon alapos munkát végezniük, ne hozzanak rám szégyent!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek