Szeretnéd, hogy olvasson? - 1. lecke

kötelező olvasmány babás és kisgyerekes szülőknek!

Szeretnéd, ha a gyereked is megismerné a könyvek varázslatos világát? Hogy könnyen, gyorsan boldoguljon az élet bürokratikus (árny)oldalán? Hogy, ha nehézség adódik az életében, legyen egy hely, ahol fantáziálhat és gondolkozhat? 

Add meg neki a legnagyobb segítséget: a kulcsot a világhoz és önmagához! Tanítsd meg az olvasás szeretetére!

Most megmutatjuk, hogyan alapozd meg a könyvek szeretetét pici korban!

Hol kezdődik az olvasóvá nevelés?
Kit nevezünk egyáltalán olvasónak?
Miért nélkülözhetetlen az életben való boldoguláshoz?
És mit jelent mindez az emberiség szempontjából?
Milyen előnyökkel jár a biztos olvasás hatalma?
Most ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat! Derítsd fel az olvasóvá nevelés titkait!

És ami a legfontosabb: hogyan kezdjed az olvasóvá nevelést???
Miként hintsd el a magok a kisbabád és a pici gyereked szívében?

1. Mi a nyelv?

   Az ember meghatározója a nyelv. Azzal, hogy már az ősember is lerajzolta, sőt lassan egyre elnagyoltabban jelezte magának és másoknak is a gondolatait, óriási kognitív csoda történt. Innen maga az ábrázolás, a jelölés, az írás változása folyamatos kölcsönhatásban van az ember szellemi alakulásával. "Írás, olvasás és gondolkodás egymást segítve juttatták a fajunkat ide, ahol vagyunk." - írja Szávai Ilona Az olvasás védelmében című kötet bevezetőjében. Innen nézve nem is olyan nehéz kérdés, mik vagyunk? De az, hogy ténylegesen, egyénileg ki jut el az olvasás csodálatosan magas világába, már egy teljesen más kérdés.

2. Hátrányok és veszélyek

  Az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus nem is olyan régi fogalmak, és jelenlétük, arányuk egyértelműen gazdasági, társadalmi és jogi kérdésekhez vezetnek. Ebből igazán látványosan és élesen látszik, hogy mit is jelent az írás-olvasás, a nyelv birtoklása az embernek, és milyen gazdasági, társadalmi jelentősége van. Az UNESCO 1956-ban definiálta először a funkcionális analfabetizmus fogalmát, ami a társadalmi érvényesülés legnagyobb gátja. Zord vizekre evezünk, ha az olvasás fontosságáról gondolkozunk. 

Az analfabetizmus aránya a 2000-2004-es adatok szerint így alakult a világban:

A kép forrása: http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/5560-szeptember-8-irastudatlansag-elleni-vilagnap

A kép és adatok forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Analfabetizmus#/media/File:Literacy_rate_world.svg
Most Magyarországon kb. 2% lehet az analfabéták aránya, ami vélhetően romlik. Egyébként ezt úgy mérik, hogy a népszámláláskor mért iskolázottság arányaiból következtetnek.

De ezzel még nincs vége. 

Nem esett szó a funkcionális analfabetizmusról, ami lássuk be, majdnem ugyanaz, hiszen a funkcióját képtelen betölteni az írás, vagy olvasás részleges ismerete. Sajnos muszáj lesz erre a nem túl rózsás képre is kitekinteni. "„Az unióban nagyjából 20-30 százalékra tehető a funkcionális analfabéták aránya. Nálunk minden negyedik felnőtt az lehet” – becsült a hvg.hu kérésére Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke." Ők azok, akik megtanultak ugyan az általánosban írni-olvasni, de ezt a tudást nem tudják alkalmazni és előnyükre felhasználni. A PISA eredmények körüli hangzavar gondolom mindenki számára árnyalta a képet az utóbbi időben.

3. A nemek és a nyelv

Érdekes (itt csak egy pillanatra) a nemek felől is megnézni a kérdést. A XX. században a nők körében még sokkal elterjedtebb volt az analfabetizmus aránya. 2014-re is 63.69% körüli lehet a nők aránya a theguardian.com szerint. A férfiak elnyomásának meglett a leglátványosabb eredménye, ami megmutatja a nyelv evolúciós fontosságát: a fizikai erő mellet a nyelv az érvényesülés egy potenciális eszköze, amire okkal fordított energiát evolúciós szempontból a női nem. Mára pedig, hogy a kognitív értékek messze felülmúlják a fizikai erőt a társadalom megítélése szempontjából, a nők lassan fölénybe kerülnek. Mostanra az írott és olvasott nyelv birtoklásának szempontjából a felmérések is ezt mutatják:az elmúlt években megnőtt az iskolaelhagyók száma, akik inkább a férfiak közül kerülnek ki. Az oktatás kiterjesztése és demokratizálása után az analfabétizmus aránya a nők javára billen.)

4. Mi számít olvasásnak?

Az irodalom meghalt, éljen a könyvipar!” - ismerjük Márai Sándor szállóigéjét. De mit is jelent ez? Az olvasásnak egészen új funkciója kezd kialakulni: teret hódít a digitális média, és az arányaiban kb. 10%-os irodalomkedvelők nagy része is lektűrt, vagy ponyvát fogyaszt. A szakirodalom a befogadásnak különféle "fokait" ismeri, amiket az újraolvasás során fejleszthet ki az emberi természet.Olvasás és olvasás között óriási különbségek vannak. Az olvasásszociológia a befogadás különböző fokozatait ismeri. Egy biztos: nincs biztosabb haszon az ember számára, mint megtanulni esztétikai aktusok mentén (irányultságtól függően) pszichológiai, szociológiai, etikai, filozófiai vagy vallási következtetésekre jutni.

Nincs csodálatosabb, mint megtapasztalni az esztétikai élményben való feloldódást. Ennél rosszabb és károsabb hobbit senkinek nem kívánok.

Az olvasás egzisztenciális titkok kapuját tárja ki. Ha ezt valaki nem is, annak az emberi méltósága csorbul.
5. Mit olvasunk?

Jó hír, a digitális olvasás terjedésével nő az olvasók aránya! Ez mit jelent? Sajnos hígabb befogadást.

A könyv pusztán a hordozó eszköz, nem maga az olvasás. Az eszközök pedig teljesen természetes módon az idő során jobbra és praktikusabbra cserélődnek. Akkor, ha tényleg képesek azt szolgálni, amit szeretnénk. Tehát attól félni, hogy az olvasás eltűnik, elég nagy butaság, amíg az ember a nyelvben él. Más kérdés persze, hogy egy eszköz hogyan befolyásolja magát az aktust. Milyen különbségek vannak, a nyomtatott könyv olvasása és a digitális olvasás között. Befogadás szempontjából elég nagyok lehetnek: ugye nem mindegy, hogy a napi sajtót futja át online az ember, vagy A Karamazov testvéreket olvassa ötödször offline... És nem mindegy, melyik marad hasznosabb az ember számára, mennyire szorítja ki egyik a másikat. Mára szerencsére digitalizálódik a sok szépirodalmi és tudományos remek, ami a társadalmi egyenlőséget ténylegesen is segítené, ha a kör nem zárulna be: a digitális olvasók leginkább azok, akik offline is olvasnak. Egy funkcionális analfabéta nem sokat tud hasznosítani a Magyar Elektronikus Könyvtárból... Nem is tudja, hogy létezik. (Amúgy a Petőfi Irodalmi Múzeum is digitalizál, ez a dia.hu, ahol a kortárs magyar irodalmat követheted, és nagyon jól lehet benne keresni, 49 szerzőt talál gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában, sőt, már androidos alkalmazásként is elérhető!)

Itt érdemes megvizsgálni, mit jelent az olvasóvá nevelés szempontjából a könyv, mint hordozó eszköz?

Mit jelent a gyereknek a könyv? És mit a digitális világ? A digitális nemzedéket nevelni nem könnyű, főleg egy ilyen neurológiailag kockázatos felhasználói viselkedésváltás során. A vizuális kultúra térnyeréséről, veszélyeiről és hasznáról ittolvashatsz bővebben egy korábbi cikkünkben.

Annyi biztos, hogy gyerekkorban, egészen addig, amíg a gyerek nem tanulta meg az olvasást olyan szinten, hogy a szövegeket biztosan befogadja, hogy magát a tevékenységet megkedvelje, csínján kell bánni a mozgóképpel, a virtuális játékokkal, amit leszűkítik az absztrahálható mezőt az olvasáshoz képest, mert sokkal többet megmutatnak. Akit sok ilyen inger ér, nagyon nehezen fog elvonatkoztatni és absztrahálni olyan dolgokat, ami számunkra még evidens. Egészen konkrétan, ha mondjuk egy oroszlánról olvas, nem az olvasottak alapján jelenik meg számára egy belső kép, hanem sokkal inkább a már látottak alapján egy ismerős oroszlán. Ez komoly nehézségekhez, miközben rámutat arra a kérdésre, hogy a könyv mellett mi lehet az az eszköz, ami nem bombázza túl a gyerek agyát ingerekkel, ugyanakkor vágykeltő és trendi marad? Ami elég guszta és impulzív, miközben megmarad mesekönyvnek. (Régebben a mesék, a gyerekeknek szánt könyvek nem voltak olyan gazdagon illusztrálva, mint napjainkban. Mára egy kicsiknek szóló mesekönyv legalább annyira, ha nem meghatározóbban vizuális élmény, mint hallott történet. Ezt maga a könyvpiac tette lehetővé és termelte ki az igényekhez igazodva, utat törve közben a vizuális kultúra térnyerésének.) Vagy másképp: tudjuk-e olyan izgalmas és érdekes élményként beavatni a gyereket a könyvek világába, hogy egy életre elhintsük a bibliofil hajlamból kicsírázva az olvasás szeretetét?

Az olvasóvá nevelésnek (mint ahogy fentebb is látszik) a szociológiai tényezői a legmarkánsabbak, egy estleges diszlexia a megfelelő türelemmel és simogatással hosszú távon behozható. (Hogy hogyan, az majd kiderül a következő cikkünkből!) A kezdeti alapok, a 0-3 éves korig tartó csecsemőkor viszont óriási lendületet ad az olvasóvá váláshoz. 

Ebben az életkorban a család az a környezet, ami megalapozhatja a jövőt. A (nyelvi) fejlesztés ráadásul nem is születéstől fogva, hanem azt megelőzően is, már magzati korban is meghatározó. "Az édesanyák generációkon keresztül dúdoltak, énekeltek magzatuknak" és "Most tudományos vizsgálatokra alapozva állítják, hogy bizonyos zenei stimulációk hatására „jobban fejlődik” a baba, mint egyébként." A születést követően minden nyelvi aktus, ami a baba felé irányul, ami reagál a tekintetére, a mosolyára, minden mozdulatára... , az sokat segít a gyereknek abban, hogy minél ügyesebben és biztosabban kezdjen belenőni a nyelvi világunkba. Minden dal, mondóka és versike segít, és amilyen szinten mindennapi rutinjáték, amennyire folyamatos a baba világában a nyelv jelenléte, annál könnyebb dolga lesz később. 

Fontos ilyenkor, egész korán otthonossá tenni a pici számára a könyvet magát. Nem tanácsos aggódni, hogy szétrágja, később tépi, vagy firkálja. (Elég kevés az esélye annak, hogy felnőtt korában azért fog könyvre költeni, hogy aztán megrongálja azt. Most őrült nagy a napló-kinyírós téboly, ami egyértelműen egy játék. Mókás, mutat valamit a felnőttnek, amikor visszanézi majd a gyerekkori csínyeket, de regényként nehezen olvasható. Inkább az emlékkönyv-reneszánsz egy különös vágányának tartom, de megijedni ettől sem kell. Ha valóban izgalmas és változatos, akkor a gyerekek jót játszanak vele, ha pedig már nem, akkor egy pillanat alatt elhagyják a dolgot.)

A módszerek három éves korig igen egyszerűek, ám nagyon is kötelezőek: a könyvek nézegetésével, a folyamatos kommunikációval és magyarázatok adásával alakul a beszédtanulás és fejlődik a beszédhanghallás és a ritmusérzék. Itt egy olyan játék, egy izgalmas interaktív folyamat tapasztalata alakul ki a babában a könyvecske kemény oldalait lapozgatva, amit élvez, ami öröm, ami új tapasztalatokhoz, izgalmas felfedezésekhez vezet, vagyis, ami érték, amit érdemes "keresni és megtartani" a jövőben is. Ha énekelünk, keressünk hozzá gyermekdalos lapozót is, ha mondókázunk, höcögtetünk, lovacskázunk, lépegetünk vagy altatunk, akkor szintén! Legyen szerves része a játéknak, és a napot strukturáló egyéb tevékenységeknek! Mára már szuper a kínálat, a kiadók igyekeznek széles palettát biztosítani, és valóban, az a jó, a gyerek sokfélét lát. Sokan megijednek a mainstream gyerekkönyvektől és kitiltják azokat a lakásból (persze vannak, amit valóban károsak lehetnek és ezek kiszűrése pont a szülő fontos feladata), pedig, amennyiben nem káros a picire nézve és a baba még szereti is, akkor teljesen felesleges tiltani. Sokkal többet teszel azzal, ha palettát mutatod meg neki, hogy mennyiféle színes-szagos könyv és irodalom létezik, sőt azzal, ha élvezed, miközben felolvasol, vagy énekelsz egy könyvből, ha lelkesedéssel és őszinte örömmel beszélgetsz egy lapozó kapcsán. A játékok, mesét és versikék a nyelvi tudatosság megalapozói lesznek a későbbiekben, amire az óvoda olyan nagy figyelmet és energiát fordít, és, ahova, ha megfelelő nyelvi kompetenciával érkezik a csemete, sokkal nagyobb biztonságban fogja magát érezni, és könnyebben fogja élvezetesként és izgalmasként megélni az óvodai közeget, a szocializáció ezen fázisát, a közös játékot.

Milyen szerepet tölt be a könyv az óvodás korosztály életében?

Milyen módszerekkel, milyen célokat érhetünk el a 3-6 éves korosztálynál?

Hogyan árnyalódik az olvasóvá nevelés a gyermek kognitív fejlődésével párhuzamosan?

Ezekre, és rokon kérdéseikre keressük majd a választ a folytatásban! Kövesd a pagony.hu/blog-ot, és tedd ajándékozd meg az olvasás örömével a következő generációt, ezzel esélyt az emberi fajnak a tudatos, jobb jövőre!

Felhasznált és szívből ajánlott irodalom:

Az olvasás védelmében, szerk. SZÁVAI Ilona, Pont Kiadó, 2010, Bp.

Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Bp., Corvina, 2013.

Paul de Man: Az olvasás allegóriái. Ford. Fogarasi György,  Bp., Magvető, 2006.

Friedrich Kittler: Optikai médiumok, Bp., Magyar Műhely Kiadó - Ráció Kiadó, 2005.

Walter J. ONG: Szóbeliség és Írásbeliség, Gondolat, Budapest, 2010.

http://olvasovanevels.gportal.hu/