Zsiráf, és irány az ágy!

Nem tanít, hanem mutat és megmozgat

Végre megjelent egy gyerekkönyv is David Grossmantól. Aki felnőttként szerette A világ végére és a Futni valakivel című regényeit, az biztosan várja már, milyen amikor gyerekeknek ír. És nem fog csalódni. Aki pedig a Pagony kínálatából szereti Misut, a kisnyuszit, A tündérkeresztanyát, vagy a Dorka és az elgurult gombot, ezt a könyvet imádni fogja.


(Említhetném még Sven Nordqvistot is, mégpedig azért, mert amikor először olvastam fel Pettson és Finduszt, arra gondoltam, nem létezik, hogy ez az ember nem gyerekpszichiáter. Sokat gondolkodtam ezen, és nagyjából arra jutottam, mint Irvin D. Yalom pszichiáter-író egyik főhőse, a terapeuta és az igazi író közti különbség lényegével kapcsolatban. De ezt itt még nem lövöm le, visszatérünk rá később.)

David Grossman Izrael egyik legfontosabb exportcikke. Könyveit több mint harminc nyelvre fordították le, ír felnőtteknek, gyerekeknek és kamaszoknak, számos rangos díjat kapott. Magyarul eddig öt könyve jelent meg: a nálunk is kultregénnyé vált A világ végére, az Oroszlánméz, az Egy ló besétál a bárba, a Futni valakivel, és A villámkölyök. Utóbbi ifjúsági regény, a főhőse 13 éves, aki egy izgalmas krimiben keresi a választ a kérdésre: Ki vagyok én? A többi pedig olvasmányos és mély regény felnőtteknek, Grossman nagyon tudja, hogy kell behúzni az olvasóit. A világ végére igazi nagy olvasmány, ami kézről kézre járt a megjelenésekor.

Kevés olyan író van, aki minden korosztálynak maradandót tud alkotni, felnőtt- és gyerekszerzőként is komolyan veszik. Grossman ilyen, valószínűleg azért, mert ő maga komolyan veszi a munkáját, akkor is ha ötéves az olvasó, és akkor is, ha kilencvenöt.

Sokan várják tehát ezt a könyvet, és nem fog csalódást okozni. Ezek a többnyire lefekvés és elalvás táján játszódó mesék a családi fantáziáról, játékról, meséről – a közös fabulálásról szólnak. A legtöbb mesében az apa fabulál a gyerekkel (néha pedig a gyerek egyedül). Lassan, történetről történetre emeli a tétet. Eleinte még a hétköznapi, esti játékok (vajon valódi mexikói zsiráf lapul-e a fürdés után az ágyba vitt törölköző-batyuban, vagy egy fürdés előtti sót vegyenek! játék) majd lassacskán egyre szebb és mélyebb, félelmekre és lelki igényekre gyógyírt hozó közös fantáziajátékok következnek.

A Zsiráf, és irány az ágy című könyvet ITT tudod beszerezni.

Ruti egy reggel nem akar felkelni, Urinak saját nyelve van amit csak a bátyja ért, Barnabás a falon sétál képből képbe, egy másik történetben álomfogót épít az apukája, hogy elfoghassa az álmaiban kísértő kis kék ördögöt, Ráchel jó éjszakát szeretne kívánni a képzeletbeli barátnőjének, aki elköltözött tőlük, és éjnek évadján felkerekednek megkeresni az új házát.

A mesékben szereplő apák pedig belemennek ezekbe a játékokba, vagy ők maguk oldják fel játékokkal az adódó szituációkat. Ezért említettem a Misu a kisnyuszit. Berner Misu-könyveit azzal szoktam ajánlani a 2-3 évesek szüleinek, hogy mi is tanulunk belőlük. Kicsit olyanok, mintha a szülői kézikönyvekből, tanácsadó könyvekből kimaradt példapárbeszédek mind ott lennének. Hasonló módon inspirálják a felolvasó szülőt ezek a mesék is.

Van két mesehallgatás-élmény, amit fel-le cikázó grafikonként tudnék ábrázolni a gyerekek életében. Az egyik a „más gyerekekkel is olyasmik történnek, mint velem“, a másik a „a fantázia világában végtelenek a lehetőségek“ élmény. Két-három évesen az első viszi a prímet (Maszat, Misu), négy-hat évesen a másik kerül egy időre előtérbe (Kuflik, Óriás körte), kisiskolás korban megint az első, aztán újra a második, és így tovább, közben sokszor keresztezik egymást vagy összefonódnak egy időre. Ha felrajzolnánk ezt a könyvet a grafikonra, beszínezhetnénk az egész tartományt a kék és piros vonal között lilára. Vagy szivárványszínűre.

Merthogy az egyik élmény is megvan, velem is játszanak így a szüleim, pont így, vagy hasonlóan, mégis máshogy; és közben bele lehet feledkezni a szemünk előtt születő fantázia-világba. Grossman meséi nem tanítanak, hanem mutatnak és megmozgatnak, ahogy az igazán jó irodalom mindig teszi. Mindezt olyan könnyedséggel és bájjal tálalja, hogy nekem felolvasás közben leesett az állam, a gyerekeim pedig teljes beleéléssel követték. Ez az a könyv, aminek minden meséje után felhangzik a mééég egyeeet! És ez valószínűleg a legnagyobb elismerés amit egy gyerekkönyv kaphat.

Közelebb kerülünk egymáshoz olvasás közben, kisimít és szép álmokat hoz. Nem csoda, hogy a fiaim is, én is nagyon reméljük, hogy jó sok mesekönyv jelenik még meg David Grossmantól magyarul.

Rendeld meg itt!


„– Az apukámmá változtattalak – felelte Barnabás megfontoltan. – És most már másképp vagy az apukám. Mert most már... miattam vagy az apukám!
Apa felnevetett.
– Tudod, Barnabás, most változtattál másodszorra apává.
– Hogyhogy? – kérdezte Barnabás, és egy kicsit feltápászkodott az ágyban, mert egy pillanatra úgy tűnt, mintha az apja olyan majomformán állna az ágya mellett.
– Mert amíg meg nem születtél, addig egyszerűen csak egy pasas voltam. De amint megszülettél, abban a másodpercben, egy szemvillanás alatt apa lettem.“

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek